„Kire hasonlítok? Júdásra vagy Máriára, aki siratja Fiát, Jézust?” – Ferenc pápa homíliája
Virágvasárnap
Több tízezer hívő töltötte meg a Szent Péter teret és környékét, hogy részt vegyen
Ferenc pápa virágvasárnapi szentmiséjén, amely délelőtt fél 10-kor kezdődött el. Ez
a nap egyben a 29. Ifjúsági világnap, amelyet ebben az évben világszerte egyházmegyei
szinten ünnepelnek meg a hívek. Az idei téma Máté evangéliumából vett idézet: „Boldogok
a lélekben szegények: övék a mennyek országa” (Mt 5,3).
A hagyománynak megfelelően
ezen a szertartáson a brazil fiatalok, ahol tavaly nyáron az Ifjúsági Világtalálkozót
tartották, átadták lengyel társaiknak a Világtalálkozók Keresztjét és a Mária-ikont,
a Salus Populi Romani, azaz Róma Üdvössége kegyképet, hogy vigyék el magukkal Krakkóba,
a hamarosan Szent II. János Pál városába, a 2016-os Ifjúsági Világtalálkozó helyszínére.
A liturgia a hagyományos fonott pálmaágak, az ún. „parmurelik” megáldásával
kezdődött, amelyek Sanremo és Bordighera helységekből származnak. A ligúriai tengerpart
ősi tradíciója szerint háromezer pálmaágat fontak össze. A Szentatya számára készített
„parmurelu” három egymásba fonódó pálmalevélből áll, amely Pugliából érkezett. A Ferenc
pápa által használt pásztorbotot a sanremói börtön foglyai készítették olajfából.
A pápa rögtönzött szavakkal elmélkedett az ünnep jelentőségéről. Ezen a héten
kezdődik az ünnepélyes körmenet: az egész nép fogadja Jézust. A gyermekek, fiatalok
énekelnek, dicsőítik Jézust. De ez a hét tovább folytatódik Jézus halálának és feltámadásának
misztériumával. Hallottuk Jézus szenvedéstörténetét. Ezután jó, ha feltesszük a kérdést:
Ki vagyok én? Ki vagyok én Uram előtt? Ki vagyok én Jézus előtt, aki ünnepélyesen
bevonul Jeruzsálembe? Képes vagyok arra, hogy kifejezzem örömömet és dicsőítsem őt?
Vagy eltávolodom tőle? Ki vagyok én a szenvedő Jézussal szemben? Olyan sok nevet hallottunk.
A
vezetők csoportját, néhány papot, farizeust, a törvény néhány mesterét, akik úgy döntöttek,
hogy meg kell őt ölni. Vártak a lehetőségre, hogy elfogják. Olyan vagyok, mint egy
közülük? Hallottunk egy másik nevet is: Júdást, 30 ezüstpénzért. Olyan vagyok, mint
Júdás? Hallottunk más neveket: a tanítványok nem értettek semmit, elaludtak, miközben
az Úr szenvedett. Én is átalszom életemet? Vagy olyan vagyok, mint a tanítványok,
akik nem értették, hogy mit jelent elárulni Jézust? Mint az a másik tanítvány, aki
mindent a karddal akart megoldani: olyan vagyok, mint ők?
Olyan vagyok, mint
Júdás, aki úgy tesz, mintha szeretné a Mestert és megcsókolja, hogy az ellenség kezére
adja, hogy elárulja? Én vagyok az áruló? Olyan vagyok, mint azok a vezetők, akik gyorsan
összehívják a törvényszéket, és hamis tanúkat keresnek: olyan vagyok, mint ők? És
amikor ezeket a dolgokat teszem, azt hiszem, hogy ezzel megmentem a népet? Olyan vagyok,
mint Pilátus: amikor látom, hogy nehéz a helyzet, mosom kezeimet, és nem vagyok képes
arra, hogy magamra vállaljam a felelősséget? Hagyom, hogy elítéljenek személyeket,
vagy én magam ítélem el őket? Olyan vagyok, mint az a tömeg, amelyik nem volt vele
tisztában, hogy egy vallási összejövetelen, ítélethozatalon vagy egy cirkuszban van
és Barabást választja? Nekik teljesen mindegy: szórakoztatóbb volt, hogy megalázzák
Jézust.
Olyan vagyok, mint a katonák, akik ütlegelik az Urat, leköpik, sértegetik,
szórakoznak azzal, hogy megalázzák az Urat? Olyan vagyok, mint cirenei Simon, ami
a munkából fáradtan hazatérve mégis jóakarattal segít az Úrnak a kereszt hordozásában?
Olyan vagyok, mint azok, akik elhaladtak a kereszt előtt és gúny tárgyává tették Jézust?
„Ha olyan bátor, szálljon le a keresztről, és akkor majd hiszünk neki!”
Olyan
vagyok, mint azok a bátor asszonyok, akik, mint Jézus anyukája ott voltak és csöndben
szenvedtek? Olyan vagyok, mint József, a rejtőző tanítvány, aki Jézus testét szeretettel
hordozza, hogy eltemesse? Olyan vagyok, mint Mária, aki a sír bejáratánál marad sírva
és imádkozva? Olyan vagyok, mint ezek a vezetők, akik másnap Pilátushoz mentek és
ezt mondták: „Ez azt mondta, hogy fel fog támadni, de nehogy egy újabb szemfényvesztés
történjen”, és bezárják az életet, eltorlaszolják a sírt, hogy megvédjék a tanítást,
hogy az élet ki ne jöjjön? Hol van az én szívem? Melyik személyre hasonlítok ezek
közül? Ez a kérdés kísérjen el bennünket az egész héten át – mondta rögtönzött szavakkal
virágvasárnapi homíliájában Ferenc pápa.