A szeminárium nem menedékhely, jaj a pásztoroknak, akik önmagukat és nem a nyájat
legeltetik – a Szentatya beszéde az anagni XIII. Leó által alapított Pápai Kollégium
közösségéhez
Ferenc pápa április
14-én délelőtt fél 11-kor fogadta Leonardo Sandri bíborost, a Keleti Egyházak Kongregációjának
prefektusát, majd Agostino Vallini bíborost, római helynökét. Délben az Apostoli Palota
Kelemen-termében a Szentatya találkozott a XIII. Leó által Anagniban alapított Pápai
Kollégium közösségével, közel száz személlyel.
Az intézményt XIII. Leó pápa
alapította 1897-ben a róma környéki papnövendékek képzésére, majd egy motu proprio-val
a jezsuitákra bízta és engedélyezte a filozófiai és teológiai diplomák kiadását, amely
1931-ig érvényben volt. 1911-ben X. Piusz pápa tette nagyszemináriummá a Lazio tartomány
déli egyházmegyéje számára. 1923-tól annak északi részéről is ebbe az intézménybe
küldték a szeminaritákat. 1984-ben került a Lazio tartomány püspöki konferenciája
irányítása alá a Kollégium.
Ferenc pápa köszöntötte a szeminaristákat, akik
gyalog érkeztek Anagniból Rómába. Ez a zarándoklat szép jelképe képzésük útvonalának,
amelyet lelkesedéssel és kitartással Krisztus szeretetében és a testvéri szeretetközösségben
kell végigjárni.
A Lazio egyházmegye szolgálatában levő regionális szemináriumnak
az a hivatása, hogy a papságra készülők számára a hivatásukat termékeny apostoli valósággá
alakítsa át. A szeminárium célja, hogy a jövendőbeli papokat az ima, a tanulás és
a testvériség légkörében készítse fel. Ez az evangéliumi légkör, a Szentlélekkel és
emberséggel teli élet teszi lehetővé, hogy akik kikerülnek a szemináriumból azonosulni
tudjanak Jézus Krisztus érzéseivel, az Atya és az egyház iránti szeretetével és odaadásával
Isten népe iránt.
Kedves szeminaristák! Nem egy mesterségre, egy vállalat
vagy egy bürokratikus szervezet hivatalnokainak készültök – figyelmeztetett a pápa.
Jézus a Jó Pásztor képéhez hasonló papokká váltok, hogy olyanok legyetek, mint Ő,
hogy legeltessétek nyáját. A Szentlélek viszi végbe együttműködésünk által ezt a folyamatot.
Alázatosan fel kell ajánlani magunkat. Be kell lépnünk abba, amiről Szent Pál beszél:
„nem én, hanem Krisztus él bennem” (2Gal 2,20). Csak így lehet diakónussá, pappá válni
az egyházban, csak így lehet Isten népét legeltetni és vezeti Jézus útján.
Mindennap
elmélkedni kell az Evangéliumról, hogy át tudjuk adni az életünkkel és a hithirdetés
által. Meg kell tapasztalni Isten irgalmasságát a kiengesztelődés szentségében, hogy
nagylelkű és irgalmas papok legyünk. Hittel és az Eucharisztia szeretetével kell táplálkozni,
hogy azzal tápláljuk a keresztény népet. Legyünk az ima emberei, hogy Krisztus hangjává
váljunk, aki magasztalja az Atyát és folyamatosan közbenjár testvéreiért.
Ha
nem vagytok készek követni ezt az utat, akkor jobb, ha veszitek a bátorságot és más
utat kerestek. Az egyházban számos mód van a keresztény tanúságtételre. Krisztus követésében
nincs hely a középszerűségre, amely mindig odavezet, hogy Isten népét saját célokra
használják fel. Jaj a rossz pásztoroknak, akik magukat legeltetik és nem a nyájat
– kiáltanak a próféták (vö. Ez 34, 1-6). Ez a „jaj” gondolkodtasson el benneteket
komolyan jövőtökről – fogalmazott Ferenc pápa a szeminaristáknak.