Csak az éjszaka embere ne legyek! - Molnár Tamás atya nagyszerdai elmélkedése

"Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki.
Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.”
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.

Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.”
Erre igen elszomorodtak, és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?”
„Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte.
„Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”
Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta." (Mt 26, 14-25)

Ki nekem Jézus? – hangzik gyakran a kérdés. Néhány nappal ezelőtt, a virágvasárnapi szentmisén Ferenc pápa homíliájában megfordította a kérdést: ki vagyok ÉN Jézus előtt? Jézus szenvedéstörténete, a passió meghallgatása után több szereplőt említve adta fel az egész nagyhétre elgondolkodtató kérdésként, vajon mi személyesen melyik szereplőhöz hasonlítunk a Jézus iránti viszonyban. Köztük volt Júdás is. Júdás, akiről a nagyszerdai evangéliumi szakaszban hallunk szent Máté könyvéből. Harminc ezüstért elárulta Mesterét. Talán mi is éltünk már át az életben olyan helyzeteket, amikor bizony utólag szégyenkeznünk kellett, mi mindenért felcseréltük Jézus szeretetét. Talán harminc ezüstnél csekélyebb, nevetséges dolgokat is képesek voltunk elébe helyezni. S talán lelkiismeretünk vádolt is az értékrend felforgatásáért...

Júdás árulása kapcsán János evangélista megjegyzi – ahogy az a nagykeddi evangéliumban volt hallható –, hogy éjszaka volt. S ez nem csak a napszakot jelenti, de az éjszakát, a sötétséget Júdás lelkében is. A bűn éjszakája, a gondok éjszakája, a kétségbeesettség éjszakája, vagy éppen az elhagyatottság éjszakája a mi életünkben is sötétséget tud okozni. A sötétben nem látjuk jól a dolgokat, nehéz tájékozódni és bizonytalanná válnak lépteink: egyszerűen megszűnünk boldogok lenni. Ám a természet körforgásában az éjszakát nappal követi. Eljön a hajnal. A bűn éjjele után az igaz bűnbánattal kel fel a Nap. A gondok, kétségbeesettség, elhagyatottság éjszakáját nappal követheti, ha mindent bizalommal átadunk Istennek. Nem szőnyeg alá söpörjük a megoldatlanságokat, hiszen az előbb-utóbb csak kirobbanna, nem! Hanem átadjuk Isten irgalmas, gondoskodó, szerető kezébe mindazt, ami gátol a lelki boldogságban. Isten fényében aztán már másként látjuk a dolgokat, biztosabb hozzáállással jobban tájékozódhatunk az élet útján, a helyes úton. Ezt Júdás nem volt képes megtenni. Megakadályozta, hogy eljöjjön számára a hajnal.

A másik hűtlen, Péter apostol viszont, aki háromszor letagadta, hogy köze van Jézushoz, az éjszaka elmúltával a
kakasszóra, könnyekre fakadt. A bűnbánat könnyeire. Számára elérkezett a reggel, az új nap. Megbánva tettét, visszatért Mesteréhez. Hűségesebb lett hozzá, egészen a vértanúságig.

Ma ránk is új nap virradt az éjszaka elmúltával. Isten ajándéka, hogy ma is lehetőségünk van az Ő fényénél helyesen látni dolgainkat. Mindazt, amik és amilyenek vagyunk. S éppen ennek köszönhetően tudunk szívből bűnbánatot tartani, mert belátjuk, hogy szükséges. De ennek köszönhetően tudunk minden nehézségre és fájdalomra is úgy tekinteni, hogy az új értelmet kap. Nincs akkora gond és szenvedés, amit ne tehetnénk le Isten kezébe. S Isten szeretete nem marad el érte. A szeretet, ami nem harminc ezüstöt ér... A szeretet, amely a keresztig ment... A szeretet, ami nem maradt a sírban, hanem húsvét hajnalával új fejezet nyitott számunkra... Ki vagyok én Jézus előtt? Csak az éjszaka embere ne legyek!

Uram, add, hogy mindig vágyjak a fényre, soha ne adjam fel, ne győzzön le a sötétség engem! Mert hát, miért is ne lehetnék boldog?! Veled. A Te fényedben. Boldogító fényedben.