Húsvét, az ingyen kapott szeretet - P. Kozma Imre elmélkedése
A Betegápoló Irgalmasrend magyarországi priorának elmélkedése
Húsvét nem tetteink
következményeként érkezik, hanem tetteink következményének ellenére. Tetteink örök
következménye egyedül a kereszt. Amit az emberi gonoszság gondosan felépített, azt
Isten szempillantás alatt „elrontotta”.
Akárhányszor lobban Nagyszombat éjszakáján
az egyetlen gyertyaláng, megráz bennünket a felismerés: A halál az élettel szemben
szükségképpen alulmarad, ha az élet csakugyan Krisztus.
Hosszú út vezet a világossághoz
ebben a tartós sötétségben, tehetetlenségünk és hitetlenségünk éjszakájában, de Krisztus
Húsvét fényeivel pásztázza utunkat. Serkenti a vándorlás tempóját övéivel, de sajnos
lemaradnak azok, akik vesztett reményükbe csomagolják kényelmüket, és akik görcsös
hagyományőrzés ürügyén hősi pózaikba süppednek.
A halálon túlnövő élet ritkán
látványos. Nagy nehézségeket kell leküzdenünk, hogy meg ne billenjen a kényes egyensúly,
de ha nem kívánunk teli zsákot és lesimított utakat, ha szívünk tágas és megbocsájtó,
akkor Isten országának útjain járunk, és felelős társai leszünk a testvériségre áhítozó
emberi világnak.
Krisztus kezünkbe adja a hit és tudás könyveit, szánkba a
szeretet szavait, szívünkbe a fölismerés örömét. Tudja, minden, amit mondott, igaz
és szükséges a világnak ma is. Alighanem legyint önigazoló okfejtéseinkre. Hitet
és szeretetet követel. Szót, amely egyszerű és igaz. Alázatot, amely az engedelmes
szellem sajátja. Megkötözi a meggondolatlan veszélyeztetők kezét. Földeríti a
borúlátókat. A buzgókat számtalan leleménnyel gazdagítja.
Sok gondolkodó,
közgazdász, ökológus, filozófus figyelmeztet bennünket: Az emberiség válaszút elé
érkezett! Csakhogy akkora a zaj és a propaganda, hogy kevesen veszik észre a jelzőtáblát.
A pillanatra, a fogyasztásra irányított figyelem elsiklik a lényeg mellett. Saint-Exupéry
szerint a lényeg láthatatlan. A láthatatlan lényeg az Isten!
Jézus feltámadása
ad bizonyosságot az embernek, hogy a húsvéti hitre építheti életét. Ez jelenti a bátor
vállalkozást az őszinte igazmondásra; a készséget, hogy másokat magunk elé engedünk,
abban a bizonyosságban, hogy úgyis célhoz érünk; hogy terveinket fizetség és haszon
nélkül váltjuk valóra; hogy türelemmel tudunk várni; hogy töretlen erővel újból és
újból keressük a kiutakat, új megoldásokat.
A húsvéti történésben megvalósuló
új kezdet táplálja a bizalmat. Mindenekelőtt azt, hogy Isten bennünk van és mindenkinek
megígérte szeretetét. Bizalmunk által valósággá válik ez az ígéret minden téves
lépésünk ellenére. Megkísérelhetjük, hogy egyre teljesebb életet éljünk, hiszen az
új élet már bennünk van. A bizalom képessé tesz arra, hogy önmagunkban és egymásban
többet lássunk, mint ami szemmel látható, s felismerjük a valóság gazdagságát korlátai
ellenére. Az emberhez méltó jövő függ attól, hogy bizakodó lélekkel közeledünk
egymáshoz és fordulunk a világhoz, amelyben élünk.