Nagypéntek Róma 2014. április 18. Krisztus
arca – az ember arca Giancarlo Maria Bregantini, Campobasso-Boiano érseke elmélkedései
Bevezetés
„Aki
látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti
is higgyetek. Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjétek!”Vagy
egy másik helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” (Jn 19, 35-37)
Szeretett
Jézus, késlekedés nélkül mentél a Golgotára, mint a szeretet beteljesítése, és
hagytad magad keresztre feszíteni zokszó nélkül. Mária alázatos Fia, magadra vetted
a mi éjszakánkat, hogy megmutasd, milyen fénnyel akarod kitágítani a szívünket.
A te fájdalmaidban a mi megváltásunk, a te könnyeidben rajzolódik ki a „te
órád”, Isten ingyenes szeretete feltárásának az órája. Hétszer megbocsátasz
az utolsó sóhajtásaidban, Emberként az emberek között mindnyájunkat az Atya
szívéhez vezetsz, hogy megmutasd nekünk utolsó szavaiddal a megváltás útját
minden szenvedésünkre. Te, egészen Megtestesült, te megsemmisülsz a kereszten és
egyedül csak az ért meg, az Anya, aki hűségesen „állt” a szégyenfa tövében. A
te szomjad a reménység mindig égő forrása, kinyújtott kéz a megtért gonosztevő
felé is, aki ma, édes Jézus a kegyelmed által bejut a paradicsomba. Nekünk
mindnyájunknak, Keresztrefeszített Úr Krisztus, add meg a végtelen Irgalmadat,
Betánia illatát a világ fölött az élet sóhaját az emberiségért. És végül, a
te Atyád kezébe hagyatkozva, nyisd meg nekünk az Élet ajtaját, mely többé nem hal
meg! Ámen!
I. állomás Jézust halálra ítélik A vádlóan
mutató ujj
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted
által megváltottad a világot.
Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon
akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!”Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok,
amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.” De azok nem
tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse
keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon
engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust
meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint” (Lk 23,20-25).
Egy megfélemlített
Pilátus, aki nem keresi az igazságot, a vádlóan mutató ujj és a tömeg növekvő kiáltozása
– ezek Jézus halálának első lépései. Ártatlan, mint egy bárány, akinek vére megváltja
az egés népét. Azt a Jézust, aki gyógyítva és áldást adva járt köztünk, most halálbüntetésre
ítélik. Nincs egyetlen hálaadó szava a tömegnek, mely inkább Barabást választja. Pilátust
zavarba esik emiatt. A tömegre hárítja őt, megmossa kezét, hiszen minden az ő hatalmában
áll. Kiszolgáltatja őt, hogy feszítsék meg! Nem akar többé tudni róla. Számára az
ügy lezárult.
Jézus elsietett elítélése közönséges vádakból áll, felületes
ítéletek a nép körében, gyanúsítgatások, előítéletek, melyek bezárják a szívet és
rasszista, kirekesztő és a „selejt” kultúráját teremtik meg névtelen levelekkel és
szörnyűséges hazugságokkal. A megvádoltak mindjárt az első oldalra kerülnek, a felmentettek
az utolsó oldalon végzik.
És mi? Tiszta, felelős és átlátszó a lelkiismeretünk,
mely soha nem vonja meg a vállát, hanem bátran a gyengék védelmére kel, ellenáll az
igazságtalanságnak és mindenütt megvédelmezi a megsértett igazságot?
IMÁDSÁG
Úr
Jézus, vannak segítő kezek és vannak kezek, melyek halálos ítéletet hoznak. Add,
hogy kegyelmed által senkit ne vessünk el. Védj meg bennünket a rágalmaktól és
a hazugságtól. Segíts, hogy mindig keressük az igazságot és hogy a gyengék pártján
álljunk, készen arra, hogy elkísérjük őket útjukon. Add meg a világosságodat
akiknek szükséges a küldetésükhöz, hogy a törvényszékeken mindig igaz és valós
ítéleteket hozzanak. Ámen.
Pater noster, qui es in cćlis: sanctificetur
nomen tuum; adveniat regnum tuum; fiat voluntas tua, sicut in cćlo, et in terra. Panem
nostrum cotidianum da nobis hodie; et dimitte nobis debita nostra, sicut et
nos dimittimus debitoribus nostris; et ne nos inducas in tentationem; sed libera
nos a malo. Stabat Mater dolorosa iuxta crucem lacrimosa, dum pendebat Filius.
II.
ÁLLOMÁS Jézus felveszi a keresztet A válság súlyos keresztfája
Imádunk
téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
”Vétkeinket
a saját testében fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak
éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást. Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok,
de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához” (1 Pt 2,24-25). Nehéz
a kereszt fája, mert azon Jézus mindannyiunk bűnét hordozza. Roskadozik a kereszt
súlya alatt, mert túl nehéz az egyetlen ember számára (Jn 19,17).
Az összes
igazságtalanság súlya, melyek gazdasági válságot okoztak a vele járó súlyos társadalmi
következményekkel: bizonytalanság, munkanélküliség, elbocsátások, pénz mely csak igazgat
a szolgálat helyett, a pénzügyi spekulációk, a vállalkozók öngyilkosságai, a korrupció,
az uzsora, és a vállalkozások, melyek elhagyják saját hazájukat.
Ez a
munka világának súlyos keresztje, az igazságtalanság súlya a dolgozók vállain. Jézus
magára veszi ezt és azt tanítja nekünk, hogy ne éljünk többé igazságtalanságban, hanem
az ő segítségével legyünk képesek a szolidaritás és reménység hídjait megépíteni,
hogy ne legyünk többé kóborló és eltévelyedett bárányok ebben a válságban.
Térjünk
vissza Krisztushoz, a Pásztorhoz és a lelkek Őrzőjéhez! Harcoljunk együtt a munkáért
kölcsönösen, győzzük le a félelmet és az elszigetelődést, szerezzük vissza a politika
becsületét és törekedjünk együtt kijutni a problémáinkból.
A kereszt akkor
válik könnyebbé, ha azt Jézussal hordozzuk és mindannyian felvesszük, mert az ő –
rejtekhelyekről kapott - sebei szereznek nekünk gyógyulást (vö 1 Pt 2,24).
IMÁDSÁG
Új
Jézus, mind sűrűbbek az éjszakáink! A szegénység a nyomorúság formáját ölti fel. Nincs
kenyerünk, amit gyerekeinknek adnánk és üresek a hálóink is. Bizonytalan a jövőnk.
Gondoskodj munkáról, akinek hiányzik. Szítsd fel bennünk az igazságosságért lángoló
tüzet, hogy az életünk ne sodródás legyen, hanem méltósággal megélt élet! Ámen!
III.
ÁLLOMÁS Jézus először esik el A törékenység, mely megnyit minket a befogadásra
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted által megváltottad
a világot.
„Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek
rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit
megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze;
a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást”
(Iz 53,4-5).
Egy törékeny, mélységesen emberi Jézust szemlélünk döbbenettel
a nagy fájdalomnak ezen az állomásán. De éppen ez a porba hullása az, mely felfedi
még inkább az ő határtalan szeretetét. A tömeg szorongatja, a katonák kiabálása megdöbbenti,
a megkorbácsolás sebei perzselik, bensőjét keserűség tölti el a mérhetetlen emberi
hálátlanság miatt. És elesik. Földre zuhan!
Mégis ebben az esésben, amikor
enged a súlynak és a fáradságnak, Jézus még egyszer az élet Mestere lesz. Megtanít
elfogadni a törékenységeinket, hogy tévedéseink miatt ne veszítsük el bátorságunkat
saját korlátaink becsületes felismerésében: „Kész vagyok ugyan akarni a jót – mondja
Szent Pál – de nem vagyok képes megtenni azt” (Róm 7,18). Ezzel a benső erővel,
mely az Atyától jön, Jézus segít bennünket, hogy elfogadjuk mások törékenységét, hogy
meg ne nehezteljünk az elesőkre és ne legyünk közömbösek, akik földre esnek. Erőt
is ad, hogy ne zárjuk be a kaput, aki kopogtat házaink ajtaján, mikor menedéket, méltóságot
és hazát kér tőlünk. Tudatában a törékenységünknek, fogadjuk magunk közé az emigránsok
törékenységét, hogy biztonságot és reményt találjanak.
Ugyanis a Cenákulum
kézmosó edényének piszkos vízében, vagyis a mi törékenységünkben tükröződik az Istenünk
igazi arca. Ezért, „minden lélek, mely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el,
Istentől van” (1 Jn 4,2).
IMÁDSÁG
Úr Jézus, alázatos lettél, hogy
megváltsd a mi törékenységeinket, tégy képessé bennünket, hogy belépj a legszegényebb
testvéreinkkel való igazi közösségbe. Tépd ki szívünkből a félelem és közömbös
kényelem minden gyökerét, mely megakadályoz minket abban, hogy felismerjünk téged
az emigránsokban, és hogy tanúságot tegyünk arról, hogy az Egyházad határok
nélküli, mindenkinek igazi anyja! Ámen!
IV. ÁLLOMÁS Jézus találkozik
édesanyjával Szolidáris könnyek
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert
szent kereszted által megváltottad a világot.
„Simeon megáldotta őket, és így
szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben,
jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek
sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). „Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a
sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok
az egyszerű emberekhez (Róm 12,15-16).
Érzelmekkel és emésztő könnyekkel terhes
Jézusnak ez a találkozása Édesanyjával, Máriával. Kifejeződik benne az anyai szeretet
legyőzhetetlen ereje, mely fölülmúl minden akadályt és képes megnyitni minden utat.
De még élőbb Mária szolidáris tekintete, mely osztozik Fia sorsában és erőt ad neki.
Csodálattal telik meg szívünk Mária nagyságának a szemlélése során és ebben a törődésében
– valóban, mint teremtmény - Istenének és Urának a „felebarátja” lesz.
Összegyűjti
minden anyának a könnyeit, a távoli fiaikért, a halálra-ítélt és lemészárolt fiatalokért,
vagy a háborúba indultakért, különösen is a gyermek-katonákért ontott könnyeiket.
És halljuk az anyák szívszaggató keserveit fiaikért, akik a mérgező hulladékok tűzesetei
okozta rákbetegségek következtében haltak meg.
Keserűséges könnyek! A fiak
gyötrelmeinek szolidáris megosztása! Éjszakákon át égő gyertyák mellett virrasztó
anyák, szorongással eltelve a fiatalokért, akiket kilátástalanság, kábítószer vagy
alkohol kerített a hatalmába, főként szombat éjjelente!
Mária körül soha nem
leszünk árva nép! Soha nem felejt bennünket. Ahogyan Szent Juan Diego-nak, Mária nekünk
is nyújtja anyai vigasztalásának simogatását és mondja: „Ne nyugtalankodjék a te szíved…
nemde itt vagyok én, aki a te Anyád vagyok?” (Evangelii Gaudium apostoli buzdításból)
IMÁDSÁG
Üdvöz légy, Anyám, add nekem szent áldásodat. Áldj meg engem és az egész
házamat. Méltóztass felajánlani Istennek mindazt, ami ma meg kell tennem és el
kell szenvednem, érdemeiddel és a legszentebb Fiaddal való egységben. Neked
adom és felajánlom magam és mindenemet a te szolgálatodra, köpenyed alá helyezve
magam. Esd ki számomra, Úrnőm, a szív és a test tisztaságát és add, hogy a mai
napon ne tegyek olyat, ami nem tetszik az Istennek. A Szeplőtelen Fogantatásod
és a makulátlan szüzességed által kérem ezt! Ámen. (Szent Gaspari Bertone)
V.
ÁLLOMÁS Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszt hordozásában Baráti kéz,
mely fölemel
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted
által megváltottad a világot.
„Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont,
Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a
keresztjét” (Mk 15,21).
Véletlenül arra halad Cirenei Simon. Mégis egy életre
szóló döntő találkozás lesz ez számára. Éppen a földjéről tért haza, a fáradozás és
az erősség embere. Emiatt kényszerítik, hogy vigye a gyalázatos halálra ítélt Jézus
keresztjét (vö: Fil 2,8).
Ám ez az esetleges találkozás döntő és életszerű
követés lesz Jézus mögött, mindennapos kereszthordozással, önmaga megtagadásával (vö
Mt 16,24-25). Simon ugyanis, ahogy Márk említi, két ismert kereszténynek, Sándornak
és Rufusznak az apja a római közösségben. Egy olyan apa, aki bizonyára belevéste
fiai szívébe Jézus keresztjének erejét. Mert az élet, ha túlságosan szorosan tartod,
megpenészedik és elszárad. De ha azt felajánlod, kivirágzik és kalászt érlel, neked
és az egész közösségnek!
Ebben áll az örökké kelepcébe csalt önzésünk igazi
gyógyulása. Másokkal való kapcsolatunk meggyógyít minket és egy misztikus, szemlélődő
családot teremt, rá tud tekinteni a felebarát szent nagyságára, mely képes felfedezni
Istent minden emberi létezőben és képes elviselni az élet kellemetlenségeit, Isten
szeretetébe kapaszkodva. Csak ha megnyitom a szívemet az isteni szeretet előtt, kapok
ösztönzést arra, hogy keressem mások boldogságát az önkéntesség megannyi gesztusaiban:
mint egy éjszaka egy kórházban, kamatnélküli kölcsön, letörölt könny a családban,
az őszinte ingyenesség, a közjó előrelátó elkötelezettsége, a kenyér és a munka megosztása,
a féltékenység és irigység minden formájának a legyőzése.
És Jézus maga emlékeztet
bennünket erre: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
(Mt 25,40).
IMÁDSÁG
Úr Jézus, a cirenei barátban ott vibrál Egyházad
szíve, amely tud tetőt építeni mindazoknak, akik szomjaznak téged. A testvéri
segítség a kulcs ahhoz, hogy átlépjük együtt az Élet kapuját. Ne engedd meg, hogy
önzésünk megelőzzön minket, hanem segíts minket a vigasz olaját önteni mások sebeire, hogy
becsületes útitársai legyünk egymásnak, menekülés nélkül, hogy valaha is belefáradnánk
a testvériséget választani. Ámen!
VI. ÁLLOMÁS Veronika letörli
Jézus arcát A női gyengédség
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert
szent kereszted által megváltottad a világot.
„Szívem ezt sugallta: „Keresd
tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni. 9Ne rejtsd el előlem
arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza,
Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! (Zsolt 27,8-9).
Jézus erőlködve, kifulladva
vonszolja magát. De arcának fénye érintetlen marad. Nincs sértés, mely ellenállhatna
szépségének. A köpések nem sötétítik el azt. A pofonok sem tudják kioltani. Úgy tűnik
ez az arc, mint egy égő csipkebokor, melyet minél jobban gyötörnek, annál inkább sugározza
az üdvösség fényét. Csendes könnyek csorognak a Mester szeméből. Hordozza az elhagyatottság
súlyát. És mégis, Jézus előre halad, nem áll meg, nem fordul vissza. Szembenéz az
elnyomással. Kínozza a kegyetlenség, de Ő tudja, hogy halála nem lesz hiábavaló!
Jézus
tehát megáll egy asszony előtt, aki habozás nélkül megy eléje. Veronika, a gyengédség
igazi képe!
Az Úr itt megtestesíti a nagylelkű ingyenesség iránti szükségünket,
hogy szeretettnek érezzük magunkat, akiket a figyelem és a törődés gesztusai védelmeznek.
Ennek a teremtménynek a simogatásai letörlik Jézus drága vérét és úgy látszik, elveszik
a megaláztatás tetteit, melyeket a kínzás órái során kapott. Veronikának sikerül megérintenie
Jézus édes arcát és végigsimít annak tisztaságán. Nem csak azért, hogy könnyítsen
rajta, hanem hogy részesüljön szenvedéséből. Jézusban felismer ő minden vigaszra váró
felebarátot a gyengédség megérintésével, hogy eljusson mindazok fájdalmas nyögdécseléséig,
akik ma nem kapnak orvosi ellátást, sem pedig együttérző meleget. Magányosan halnak
meg.
IMÁDSÁG
Úr Jézus, milyen nehéz azok eltávolodása akikről
azt hittük, hogy mellettünk állnak a vigasztalanságban. De te most pólyálj be
azzal a gyolccsal, mely a te drága véred lenyomatát hordja, melyet az elhagyatottság
útja mentén hullajtottál, amit ártatlanul szenvedtél. Nélküled, nincs vigaszunk
és nem is tudunk adni semmi vigaszt.
VII. ÁLLOMÁS Jézus másodszor
esik el A börtön és a kínzás félelme
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert
szent kereszted által megváltottad a világot.
„Minden oldalról szorongattak…
Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az
Úr nevében eltiportam őket. Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr
segített. Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak
118. Zsolt 11.12-13.18).
Valóban Jézusban beteljesednek az úr alázatos és
engedelmes Szolgájának ősi jövendölései, aki vállára veszi fájdalmaink egész történetét.
És így Jézus, erővel lökdösve, földre zuhan a fáradtság és az elnyomatás alatt, bekerítve,
körülvéve az erőszaktól, immár minden erő híján. Mindinkább egyedül, mind nagyobb
sötétségben. Meggyötörve a testében, ellankadva csontjaiban.
Felismerjük benne
a börtönök foglyainak keserű tapasztalatát, összes embertelen körülményeikkel együtt.
Bekerítve és körülvéve, „egészen a földre sújtva”. A börtön manapság túlságosan is
távol van, elfeledve és elutasítva a civil társadalomtól. Ott vannak a bürokrácia
képtelenségei, az igazságszolgáltatás lassúsága. Kettős büntetés ez a túlzsúfoltság:
súlyos bűn, igazságtalan elnyomás, mely felemészti a húst és a csontokat. Némelyek
– sokak! nem teszik ezt… Amikor pedig egy testvérünk kiszabadul, úgy tartjuk őt, mint
„börtönviseltet”, bezárva előtte a társadalmi és munkahelyi megváltás ajtajait.
De
a legsúlyosabb a kínzás gyakorlata, mely sajnos számos helyen elterjedt a föld különböző
pontjain, sokféle módon. Amint az Jézussal történt: Őt is megütötték, megalázta egy
szedett-vedett katonacsapat, töviskoronával kínozták, kíméletlenül megkorbácsolták.
Mennyire igaznak érezzük ennél az esésénél Jézus szavait: „Börtönben voltam
és meglátogattatok” (Mt 25,36). Minden börtönben, minden kínzásnál ott van mindig
a szenvedő, a bebörtönzött, a megkorbácsolt Krisztus. Még ha kemény próbát is szenvedett,
ő a mi segítségünk, hogy ne legyünk a félelemnek kiszolgáltatva. Csak együtt tudunk
felállni, igazi munkatársak segítségével, önkéntesek testvéri kezének támogatásával,
és egy civil társadalom támogatásával, mely sajátjának érez megannyi igazságtalanságot
a börtön falai között.
IMÁDSÁG
Úr Jézus, határtalan megindultság
fog el a harmadik esésed láttán. Semmi érdem, de bűnök sokasága, minden következetesség
hiánya és gyengeség. Milyen megkülönböztetett Szeretet a válasz! A társadalmon
kívül, ítélettől megölve Te mindig megáldottál bennünket. Áldottak vagyunk ma
itt a földön Veled, aki megváltottál az elítéléstől. Add, hogy ne meneküljünk a
felelősségeink elől, hogy újjászülessünk egy új életre, mint a Mennyország teremtményei.
Ámen!
VIII. ÁLLOMÁS Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal
Megosztás és nem sajnálkozás
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert
szent kereszted által megváltottad a világot.
Evangélium Szent Lukács könyvéből:
„Jeruzsálem leányai, nem miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek
miatt!” (Lk 23,28).
Mint az égő fáklyák, úgy mutatkoznak a női alakok a fájdalom
útja mentén. Hűséges és bátor asszonyok, akik nem hagyják magukat megfélemlíteni a
katonáktól és nem botránkoznak a Jó Mester sebein sem. Készek arra, hogy találkozzanak
vele és megvigasztalják őt. Jézus ott van előttük. Van, aki megtapossa, miközben ájultan
a földre roskad. De ott vannak az asszonyok, készen arra, hogy szívük melegét adják
neki, amit a szív nem tud immár megfékezni. Előbb távolról figyelnek, aztán közelebb
jönnek, ahogy azt egy barát, egy testvér vagy nővér teszi, amikor észreveszi a nehézséget,
melyben a szeretett személy él.
Jézust meghatja a keserű sírásuk, és arra buzdítja
őket, hogy ne merüljenek ki szenvedésének szemlélésében, hogy ne sirató asszonyok
legyenek, hanem hívők! Kéri a fájdalomban osztozást, de nem akar meddő sajnálkozást,
sem pedig pityergést. Nem sirámokat kér, hanem az újjászületést akarja, az előre tekintést,
a hittel és reménnyel haladást a világosság hajnala felé, mely még vakítóbban kel
fel azok fejére, akik az Atya felé tartanak. Sirassuk csak magunkat, ha még nem hiszünk
abban a Jézusban, aki meghirdette az üdvösség országát. Sirassuk csak meg, meg nem
gyónt bűneinket!
Továbbá sirassuk csak azokat a férfiakat, akik benső erőszakukkal
terhelik meg az asszonyokat. Sírjunk csak a félelem és a kizsákmányolás miatt rabszolgasorsba
került asszonyok felett. De nem elegendő a mellünket verni és együttérzést mutatni.
Jézus ennél többet követel. Adjunk biztonságot nekik, ahogy ő tette, szeressük őket,
mint sérthetetlen ajándékot az egész emberiség számára. Gyermekeink növekedéséhez,
méltóságban és reménységben.
IMÁDSÁG
Úr Jézus, fogd le azok
kezét, akik megütik az asszonyokat! Emeld fel szívüket a reménytelenség mélységéből, amikor
erőszak áldozataivá válnak. Látogasd meg őket sírásukban, amikor egyedül vannak. És
nyisd meg a szívünket a minden fájdalomban való osztozásra, igazságban és hűségben, túl
a természetes együttérzésen, hogy eszközei lehessünk a valódi megszabadulásnak.
Ámen!
IX. ÁLLOMÁS Jézus harmadszor esik el Legyőzni a rossz
nosztalgiát
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted
által megváltottad a világot.
Szent Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből:
„Ki
szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy
éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?... De mindezeken diadalmaskodunk őáltala,
aki szeret minket” (Róm 8,35.37).
Szent Pál felsorolja a megpróbáltatásait,
de tudja, hogy előtte Jézus haladt, aki a Golgota útján háromszor is elesett. A gyötrelmek,
az üldöztetés, a kard mind pusztították, a kereszt fája ránehezedett. Erejét vesztette!
Úgy tűnik, velünk mondja a nehéz pillanatokban: Nem tudom tovább csinálni!
Ez
az üldözöttek, a haldoklók, a végelgyengülésben szenvedők, az elnyomottak kiáltása
igájuk alól.
De Jézusban, látható az ereje is: „Ha megfenyít, irgalmat is gyakorol”
(Jer. Sir 3,32). Jelzi, hogy a csapás idején mindig van vigasztalás, egy „további,
egy következő”, melyet a reményben tudunk megpillantani. Mint a fák metszése, melyet
a mennyei Atya végez bölcsen az ágakon, melyek gyümölcsöt hoznak (vö Jn 15,8). Sohasem
a megcsonkítás, hanem mindig a kivirágzás számára. Miként az anya, amikor eljön az
órája: kínlódik, jajgat, szenved a szülés során. De tudja, hogy ez az új élet gyötrelme,
a tavaszé a virágban, mint a metszés gyötrelme.
Segítsen minket a földre roskadt
Jézus szemlélése, aki mégis fölkel, képes legyőzni a bezárkózást, amit a holnap félelme
kelt a szívünkben, különösen most a válság idején. Lépjünk túl a múlton való nosztalgiázáson,
a mozdulatlanság kényelmén, a „mindig is így volt” érzésén. Az a Jézus, aki támolyog
és elesik, de aztán fölkel, maga a reménység bizonyossága, mely, ha intenzív imádság
táplálja, éppen a próbatétel során születik meg, nem pedig a megpróbáltatás előtt
vagy után!
Minden felett győzni tudunk, Jézus szeretete erejében!
IMÁDSÁG
Úr Jézus, emeld fel, kérlek,a porból a nyomorultat, segítsd fel a piszokból
a szegényeket, ültesd őket össze a nép vezetőivel, és jelöld ki számukra a
dicsőség tisztes helyét. Törd össze az erősek íjait és ruházd fel erővel a gyengéket, mert
egyedül te tudsz gazdaggá tenni bennünket a szegénységeddel (vö 1 Sám 2,4-8, 2 Kor
8,9). Amen!
X. ÁLLOMÁS Jézust megfosztják ruháitól Az egység
és a méltóság
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted
által megváltottad a világot.
Evangélium Szent János könyvéből:
„Amikor
a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden
katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból
szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot,
hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és
köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek”. (Jn 19,23-24).
Egy
darab ruhát sem hagytak Jézus testén. Teljesen lemeztelenítették. Se köntöse, se tunikája,
se egyéb ruhája nem maradt. Levetkőztették, ami a legdurvább megaláztatás jele. Ami
a testét födte, az a vére volt, mely patakokban csorgott számos sebhelyéből.
A
köntöse épen maradt, az egyház egységének jelképeként. Egység, melyet egy türelmes
úton kell megtalálni, napról napra, mesterségesen, kézzel épített békében, a testvériség
aranyszálaiból font szövetből, a kiengesztelődésben és a kölcsönös megbocsátásban.
Az ártatlan, levetkőztetett és megkínzott Jézusban felismerjük az összes ártatlan,
főként a kicsik megsértett méltóságát. Isten nem akadályozta meg, hogy ruhátlan testét
a fára helyezzék. Azért engedte, hogy megváltson minden, jogtalanul elpalástolt visszaélést,
és hogy megmutassa: Jézusban az Isten visszavonhatatlanul és a legnagyobb egyértelműséggel
az áldozatok oldalán áll.
IMÁDSÁG
Úr Jézus, szeretnénk ismét
visszatérni hozzád, hogy ártatlanok legyünk, mint a gyermekek, hogy beléphessünk
a mennyek országába, megtisztulva minden szennyünktől és bálványunktól. Vedd
ki a testünkből a megoszlások kőszívét, melyek hiteltelenebbé teszik az egyházadat. Adj
nekünk új szívet és új lelket hogy figyelembe vegyük és a gyakorlatban is megvalósítsuk
a törvényeidet. Ámen.
XI. ÁLLOMÁS Jézust keresztre feszítik A
betegek ágyánál
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted
által megváltottad a világot.
Evangélium Szent Márk könyvéből:
„Keresztre
feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson.Három
óra volt, amikor keresztre feszítették. Az elítélésének okát jelző
táblára ezt írták: A zsidók királya. Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek,
az egyiket jobb, a másikat bal felől. Így beteljesedett az Írás: „A gonoszok közé
sorolták.”(Mk 15,24-28).
És keresztre feszítették! A gonosztevők, az árulók,
a lázadó rabszolgák büntetése. Ezt az ítéletet tartogatták Urunk Jézus számára: érdes
szögek, hasogató fájdalmak, az anyának a gyötrelme, a két gonosztevő közé feszítés
szégyene, a zsákmányként szétosztott ruhák a katonák között, a járókelők nyers gúnyolódása:
„Másokat megszabadított és most nem tudja magát megszabadítani. Szállj el a keresztről
és mi hiszünk neked!” (Mt 27,42).
És keresztre feszítették! Jézus nem száll
le, nem hagyja el a keresztet. Marad, engedelmesen a végsőkig, Atyja akaratának megfelelően.
Szeret és megbocsát.
Ma is, mint Jézus, sok testvérünk és nővérünk van odaszögezve
a fájdalom ágyához, a kórházakban, az otthonokban, a családokban. A próbatétel ideje
ez, a magány és reménytelenség keserű napjaival: „Istenem, Istenem, miért hagytál
el engem? (Mt 27,46).
A mi kezeink soha ne szolgálják a megfeszítést, hanem
hogy megközelítsék, vigasztalják és kísérjék a betegeket, hogy felemeljék őket fájdalmaik
ágyáról. A betegség nem kér engedélyt. Mindig váratlanul érkezik. Némelykor felforgat,
lezárja a látómezőnket, kemény próbára teszi a reményünket. Keserű az epéje. Csak
ha valaki mellettünk marad, valaki, aki meghallgat, aki közel áll hozzánk, aki leül
az ágyunkra… csak akkor válhat a betegség a türelem nagy iskolájává, a Türelmes Istennel
való találkozássá. Amikor valaki szeretetből magára veszi a betegségeinket, akkor
a fájdalom éjszakája is megnyílik a Megfeszített és Föltámadt Krisztus húsvéti világosságára.
Ami emberileg nézve ítélet, megváltó feláldozássá alakulhat át az egész közösség és
a család számára.
IMÁDSÁG
Új Jézus, ne maradj távol tőlem, ülj
a fájdalmam ágyára és legyél társam. Ne hagyj egyedül, nyújtsd ki kezedet és emelj
föl engem! Hiszem, hogy Te vagy a Szeretet. és hiszem, hogy a te akaratod a
Szeretet kifejezése, ezért akaratodra hagyatkozom, mert rábízom magam a Szeretetedre.
Ámen!
XII. ÁLLOMÁS Jézus meghal a kereszten A hét szó sóhaja
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted által megváltottad
a világot.
Evangélium szent János könyvéből:
„Jézus tudta, hogy már
minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt
ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához
emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta
fejét és kilehelte lelkét” (Jn 19,28-30).
Jézus hét szava a kereszten a reménység
mesterműve. Jézus lassan, lépésekkel – melyek a mi lépéseink is – halad keresztül
az éjszaka sötétségén, hogy bizalommal hagyatkozzon az Atyja karjaiba. Ez a haldoklók
sóhaja, a reménytelenek kiáltása, a vesztesek fohászkodása. Ez Jézus!
„Istenem,
Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46). Jób kiáltása ez, a balsorstól sújtott
összes ember kiáltása. És Isten hallgat. Hallgat, mert a válasza ott van a kereszten:
Ő maga, Jézus, az Isten válasza, a szeretetből megtestesült örök Ige.
„Emlékezzél
meg rólam…” (Lk 23,42). A gonosztevő, a fájdalomban társsá lett gonosztevő testvéri
fohásza ez, mely behatol Jézus szívébe, aki ugyanannak a fájdalomnak a visszhangját
érzi. És Jézus megérzi ezt a könyörgést. „Még ma velem leszel a paradicsomban”. Mindig
megvált bennünket a másik fájdalma, mert kihoz bennünket saját magunkból.
„Asszony,
íme a te fiad!..” (Jn 19,26). De az ő anyja Mária, aki Jánossal állt ott a kereszt
alatt, megtöri a félelmet. Gyöngédséggel és reménységgel tölti ki azt. Jézus nem érzi
többé egyedül magát. Miként számunkra, ha a fájdalom ágya mellett van valaki, ki szeret.
Hűségesen. Mindvégig.
„Szomjazom” (Jn 19,28). Ahogy a gyermek kér inni az
anyjától, ahogy a láztól gyötört beteg… Jézus szomja az élet, a szabadság és igazságosság
szomjúhozóinak a szomja. A legnagyobb szomjazónak, az Istennek a szomja, aki nálunk
mérhetetlenül jobban szomjazik a mi megváltásunkra.
„Beteljesedett!” (Jn 19,30).
Minden! Minden szó, minden gesztus, minden jövendölés, Jézus életének összes pillanata.
A szőttes elkészült. A szeretet ezer színben pompázik a szépségében. Semmi nem veszett
kárba. Semmi nem dobtak félre. Minden szeretetté lett. Minden betöltetett értem és
érted. És ekkor, a halálnak is van értelme.
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert
nem tudják mit cselekszenek!” (Lk 23,34). Íme. Jézus hősiesen kilép a halál félelméből.
Mert ha az ingyenes szeretetben élünk, minden élet. A megbocsátás megújít, meggyógyít,
átalakít és megvigasztal. Új népet teremt. Megállítja a háborúkat.
„Atyám,
a te kezedbe ajánlom az én lelkemet” (Lk 23,46). Nincs többé a semmi reménytelensége.
Hanem teljes bizalom Atyád kezeiben, elhelyezkedés a szívében. Mert Istenben, minden
töredékes – végre – egésszé áll össze!
IMÁDSÁG
Istenünk, aki Urunk
Krisztus szenvedésében megváltottál minket a haláltól, az ősbűn örökségétől, melyet
az egész emberi nem átvett, újíts meg bennünket a te Fiad képére, és amiként
már születésünkkor hordtuk magunkban a földi ember képét, azonképpen Szentlelked
által add, hogy hordozzuk a mennyei ember arcképét, Krisztus, a mi Urunk által.
XIII. ÁLLOMÁS Jézust leveszik a keresztről A szeretet erősebb,
mint a halál
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted
által megváltottad a világot.
Evangélium Szent Máté könyvéből:
„Amikor
már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus
tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte,
hogy adják ki neki.József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte.
(Mt 27,57-58).
Mielőtt Jézust sírba helyezték, végre Anyjának adták át. Annak
a meggyötört szívnek a kép ez, mely azt mondja, hogy a halál nem akadályozhatja meg
az Anya utolsó csókját a fiának. Ráborulva Jézus testére, Mária teljes öleléssel hozzá
láncolja magát. Ezt a képet egyszerűen „Piétának” hívjuk. Szívszaggató ugyan, de mutatja,
hogy a halál nem töri össze a szeretetet. Mert a szeretet erősebb, mint a halál! A
tiszta szeretet kitartó szeretet. Eljött az este, a csata győzedelmeskedett. A szeretet
nem tört meg. Aki kész feláldozni az életét Jézusért, az megtalálja azt. Átalakulva,
a halálon túlra.
Könny és vér keveredik ebben a tragikus átadásban. Mint a
családjaink életében, amelyet időnként hirtelen és fájdalmas veszteségek borítnak
el, betölthetetlen űrrel, főként egy fiú halálában.
A Piéta tehát azt jelenti,
hogy közeli társai leszünk azoknak a testvéreknek, akik gyászban vannak és nincs békéjük.
Nagy szeretet kell ahhoz, hogy törődjünk a testében megtört, mentálisan sérült és
lélekben reménytelen elnyomott személyeknek. Végsőkig szeretni, ez Mária és Jézus
legfőbb ránk hagyott tanítása. Ez a vigasztalás mindennapos testvéri küldetése, amit
megkaptunk a halott Jézus és a Fájdalmas Anya közötti hűséges ölelésben.
IMÁDSÁG
Ó
Fájdalmas Szűz, kegyhelyeinken megmutatod nekünk fényességes arcodat, miközben
égre emelt tekintettel és üres kézzel ajánlod az Atyának papi áldozat jeleként a
te Fiad Jézus megváltó áldozatát. Mutasd meg nekünk utolsó hűséges ölelésed édességét és
add nekünk anyai vigasztalásodat, hogy a mindennapok fájdalma soha ne szakítsa
meg a halálon túli életben való reményt. Ámen!
XIV. ÁLLOMÁS Jézust
sírba helyezik Az új kert
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert
szent kereszted által megváltottad a világot.
Evangélium Szent János könyvéből:
„Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy
új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi
napja miatt ide temették Jézust.” (Jn 19,41-42).
Az a kert, melyben a sír
volt, ahová Jézust temették, egy másik kertre emlékeztet: az éden kertjére. Az a kert
az engedetlenség miatt vesztette el szépségét és lett vigasztalanná, a halál helye
és nem pedig az életé.
A vadhajtásokat, melyek megakadályozzák, hogy az Atya
akaratát belélegezzük, mint például a pénzhez, a gőghöz, az élet tékozlásához ragaszkodás,
azokat le kell vágni és be kell oltnani a keresztfába. Ez az új kert: a földbe ültetett
kereszt!
Onnan Jézus aztán majd életet tud vinni mindennek. Egyszer visszatérve
a pokol mélységeiből, ahová a Sátán nagyszámú lelket zárt el, kezdődik meg minden
dolog megújítása. Ez a sír jelképezi a régi ember végét. És amint Jézus számára, úgy
az Isten nekünk sem engedte meg, hogy az ő gyermekei örök büntetést szenvedjenek.
Krisztus halálában lezuhannak a gonosz trónjai, melyek az irigységre és a szív keménységére
épültek.
A halál lefegyverez minket, megérteti, hogy egy földi életre rendeltettünk,
melynek van egy vége. De Jézus azon teste előtt, melyet sírba helyeztek, tudomást
szerzünk arról, kik is vagyunk mi. Teremtmények, akik hogy meg ne haljanak, szükségük
van a Teremtőjükre.
A csend, mely beburkolja a kertet, megengedi nekünk, hogy
meghallgassuk a könnyű esti szél susogását: „Én vagyok az Élő és veletek vagyok” (Iz
3,14). A templom függönye kettéhasadt. Végre látjuk az Úr arcát. És megismerjük teljességgel
az ő nevét: irgalmasság és hűség, hogy soha többé ne zavarodjunk össze, legkevésbé
a halál előtt, mert Isten Fia szabad lett a holtak között (Zsolt 88,6).
IMÁDSÁG
Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök. Uram, örökrészem és
kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon,
hogy meg ne inogjak. Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében
fog majd nyugodni. Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented
meglássa a sírt. Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s
jobbodon a gyönyörűség mindörökké. (vö: 15. Zsolt)