Tárjuk ki szívünk ajtaját Krisztusnak! - Erdő Péter bíboros homíliája Rómában a kettős szentté avatás előestéjén

Április 26-án, szombaton 18 órakor a római Santo Stefano Rotondo templomban Erdő Péter bíboros, a Magyar Püspöki Konferencia elnöke vezette a koncelebrációs szentmisét, több magyarországi és határon túli főpásztor, számos magyar pap és szerzetes részvételével. Koncelebrált Ternyák Csaba egri érsek, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, Keresztes Szilárd ny. hajdúdorogi püspök, Palánki Ferenc egri segédpüspök, Tamás József gyulafehérvári segédpüspök.

A szertartáson jelen volt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, valamint a római és a szentszéki magyar nagykövet, Balla János illetve Győriványi Gábor. A szentté avatás vigíliáján bemutatott szentmisén részt vett a szertartásra érkezett több ezer magyar zarándok, valamint a Rómában élő magyar hívek.

Megkértük Erdő Péter bíborost, hogy hallgatóinknak is foglalja össze a szentmisén mondott homíliáját.

Kedves Testvéreim a püspöki és papi szolgálatban! Hazánk politikai és társadalmi életének igen tisztelt Vezetői! Krisztusban kedves Testvérek!

1. Azért zarándokoltunk Rómába, hogy részt vegyünk II. János Pál és XXIII. János pápa szentté avatásán. Hálát adunk azokért a kegyelmekért, amelyekkel Isten az ő személyük által megajándékozta az Egyházat és az egész emberiséget.

2. Holnap az Isteni Irgalmasság vasárnapját ünnepeljük. II. János Pál pápa szentelte ezt a napot 2000-ben az isteni Irgalmasság titkának. Szinte a végrendelete volt ez az ünnep. Öt évvel később ennek a napnak az előestéjén lépett át a földi életből a Mennyei Atya házába.

3. Isten irgalmas szeretetében megalkotta a világmindenséget, létrehozta az emberiséget, beleállította az embert a földi élet gazdagságába. Nekünk is személy szerint életet adott. Gondolatainkban, megérzéseinkben át tudjuk fogni a teret és az időt. Képesek vagyunk személyes kapcsolatra egymással és magával Istennel. A mai evangéliumban azonban még ennél is többről hallottunk. A feltámadt Krisztus megjelenik az apostoloknak. Belép a zárt ajtón keresztül a szobába. Már nem állnak útjába a földi test korlátai. De őrzi testén a szenvedés nyomait. Megmutatja a tanítványoknak kezét és oldalát. Békét kíván az apostoloknak. Küldetést ad nekik, hogy folytassák művét az egész világon. És megadja hozzá a Szentlelket. Az Ő erejében hatalmat ad a bűnök megbocsátására. A Szentlélek és a bűnök bocsánata – ez az isteni Irgalmasság legnagyobb ajándéka!

Mert feltámadása után Jézus nemcsak a terem zárt ajtaján hatol keresztül, hanem belép a mi bezárt szívünkbe is. Féltek az apostolok, ezért zárkóztak be. Talán nem értették még, hogy mi a dolguk ezután. Féltek és félnek sokszor Krisztus tanítványai a történelem során. De a Szentlélek bátorságot ad és irányt mutat.

4. Ilyen bátorságot kapott az Egyház XXIII. János pápa idejében, aki – jelképesen szólva – maga tárta ki az ablakot a Szentlélek elevenítő világossága előtt. Maga fordult megértő és segítő szeretettel a világ felé. Emberi mérték szerint kockázatos vállalkozás volt a II. Vatikáni Zsinat összehívása. A Szentlélek azonban megmutatta, hogy új, alkotó korszak kezdődik az egész Egyház számára. Ez érett be, ez hozott termést II. János Pál pápa szolgálata idején. „Ne féljetek” – kiáltotta megválasztása után az első pápai miséjén. „Tárjátok ki az ajtókat Krisztus előtt!”. Utazásaival megmutatta, hogy nincs olyan területe az életnek, nincs olyan zuga a világnak, ahová Krisztus ne akarna eljutni, ahol félni kellene tőle. Mert Krisztus szeretettel emel magához minden emberi értéket. Megnemesíti a népek kultúráját és legjobb törekvéseit. Békét, örömet és igazi fejlődést hoz az egész világnak.

5. De a Szentlélek megmutatja azt is, hogy mi a fontos Isten szemében. Nemcsak a nagy, történelmi feladatokra nyitja rá a szemünket, hanem az egyes emberek, a leggyengébbek, a kicsik, az elfelejtettek, a szenvedők sorsára is. XXIII. János pápát ezért nevezték jó pápának, mert mindenkihez közel állt, mindenkihez volt jó szava. II. János Pál pápa pedig elevenen él az emlékezetünkben, amint megöleli a szegényeket, a betegeket. Sőt szinte ma is látjuk őt, amint „betegen a többi beteg közt” megmutatja a világnak, hogy az Istent szerető lélek hogyan teszi sugárzóvá a szenvedő emberi testet is.

6. A szentek példaképek a keresztény ember számára. Miben követhetjük a szent pápák példáját? Követhetjük őket a kedvesség és a szeretet alázatában. Követhetjük őket abban is, hogy nem emberi szempontból tekintünk a világra, hanem Isten fényében szemléljük korunk, történelmünk eseményeit, Egyházunk és az emberiség útját. Ehhez azonban az imádság lelkülete szükséges. II. János Pál pápa utolsó éveinek szinte mindegyikére egy-egy alapvető témát választott. Az Eucharisztia éve, a rózsafüzér éve világszerte új lendületet adott az egyes emberek és a hívő közösségek imájának. Kifejezetten felszólított minket arra, hogy a kitett Oltáriszentség előtt, vagy legalábbis a tabernákulum előtt imádkozzuk a zsolozsmát. Hogy szemléljük az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust, hogy keressük arcát és akaratát, vágyódjunk arra, hogy szóljon hozzánk.

7. A rózsafüzér imádkozását pedig a világosság rózsafüzérének kiadásával erősítette meg, hogy a Boldogságos Szűz Mária pártfogását kérve elmélkedjük át Krisztus életének titkait. A népi vallásosság és a búcsújárás az ő szemléletében és egész életében összetalálkozott a legmagasabb teológiával, és a legszélesebb értelemben vett emberséggel. Felejthetetlen az a tisztelet, amivel II. János Pál pápa a Fatimai Szűzanyát körülvette. Személy szerint az ő gondoskodó anyai szeretetének köszönte meg, hogy túlélte a gyilkos merényletet, és tovább szolgálhatta Krisztus és az Egyház ügyét. Személyes megrendültség jellemezte egész Mária-tiszteletét. Mi is az ő példáján felbátorodva ajánlottuk hazánkat és nemzetünket a Fatimai Szűzanya pártfogásába 2006-ban, abban az évben, amelyben hazánk lelki megújulásáért imádkoztunk. Figyelmesen kell járni a világban, ha kéréseinkkel a Szűzanyához zarándokoltunk. Észre kell vennünk, ha bennünk és körülöttünk változnak a dolgok. Fel kell ismernünk, ha imádságunk meghallgatásra talál.

8. Ma is élünk, ma is erősödünk tehát azokból a kegyelmi útmutatásokból, amelyeket II. János Pál pápától kaptunk. Ilyen szeretettel kapcsolódva Krisztushoz ő a zsinat örökségét is úgy tudta alkalmazni a gyakorlati életben, hogy abból erő, tisztulás és világosság fakadt az Egyház élete számára.

9. Tárjuk ki tehát szívünk ajtaját Krisztusnak! Legyen ő a középpontja családjainknak, közösségeinknek! Forduljunk hozzá imádsággal! Egész lényünkkel imádjuk őt! Sugározzuk őt tiszta egyszerűséggel az egész világ elé! Ha ezt a feladatot felismerjük és vállaljuk, akkor a történelem nehézségeinek súlya alatt sem zárkózunk be szorongva, hanem bátorsággal, örömmel és szeretettel lépünk a világ felé, mint Szent Péter apostol az első pünkösd napján. Krisztus feltámadt, Krisztus él! Ámen.
(2014. április 26, Róma, S. Stefano Rotondo; Jn 20,19-31)