Ferenc pápa és I. Aram örmény katholikosz találkozója a Vatikánban: az örmény nép
sebei Krisztus sebei
A remény és a kölcsönös
elkötelezettség az egység felé vezető úton – ezt hangsúlyozta a Szentatya beszédében,
amelyet I. Aramhoz, a cilíciai örmény apostoli egyház katholikoszához intézett csütörtökön
délelőtt, amikor a Vatikánban fogadta a keleti egyház képviselőjét és kíséretét. A
találkozón szó esett az örmény egyház és nép szenvedéseinek és megpróbáltatásainak
történetéről.
„Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úr
Jézus Krisztustól.” (Rm 1,7) Üdvözöllek benneteket Szent Péter és Szent Pál apostolok
otthonában! – ezekkel a testvéri szavakkal fogadta Ferenc pápa az örmény delegációt.
Köszönetet mondott a katholikosznak a testvéri kapcsolatokért, amelyek összekötik
a két egyházat, valamint azok állandó fejlődéséért és I. Aram katholikosz elkötelezettségéért
a Krisztus-hívők egységének ügye iránt.
A teljes szeretetközösség felé vezető
úton osztozunk a reményben és a felelős elkötelezettségében annak tudatában, hogy
ezáltal az Úr Jézus Krisztus akaratát követve haladunk – hangsúlyozta a Szentatya.
I. Aram örmény katholikosz is az egyház látható egységének vágyát fogalmazta meg beszédében.
Az egység sosem választható el a missziós aspektustól, amely kompromisszumot nem tűrő
szent hivatás. Majd utalt az egyház, különösen a közel-keleti keresztény egyház életét
jellemző nehézségekre és üldöztetésre, illetve a XX. század elején az örmények szenvedéseire.
Az Isten szeretetéért bátran elfogadott próbatételek történetéről említést tett Ferenc
pápa is beszédében.
Az elvándorlás, az üldöztetés és sok hívő vértanúhalálának
története ez, amely mély sebeket hagyott az örmények szívében. Úgy kell rájuk tekintenünk
és tisztelni e sebeket, mint Krisztus testének sebeit. Éppen ezért a biztos remény
és az Atya gondviselésszerű irgalmasságába vetett bizalom okát is jelentik. Nagy szükség
van a bizalomra és a reményre a közel-keleti keresztény testvéreink között, különösen
is azok között, akik a konfliktus és az erőszak által sújtott területeken élnek –
állapította meg a pápa. De azok között a keresztények között is, akik bár nem ilyen
nehézségekkel néznek szembe, gyakran abba a veszélybe kerülnek, hogy a közöny és Isten
elfeledésének sivatagába vesznek a testvérek között konfliktusban vagy a bűn elleni
belső küzdelmek során.
Jézus követőiként meg kell tanulnunk, hogy alázattal
viseljük egymás terheit, kölcsönösen segítve egymást, hogy még inkább keresztények
és Jézus tanítványai legyünk. Haladjunk hát együtt a szeretetben, ahogy Krisztus szeretett
bennünket és önmagát adta értünk, felajánlva magát Istennek jó illatú áldozati adományként.
(vö. Ef 5,1-2)
Beszéde végén a pápa a közelgő Pünkösd felé fordította tekintetét.
A Szentlélek segítségét és közbenjárását kérte, hogy újuljon meg a Föld arca; hogy
erejével gyógyítsa be a világ sebeit és engesztelje ki minden ember szívét a Teremtővel.
A Paraklétosz, a Vigasztaló Szentlélek adjon ösztönzést az egység felé vezető utunkon
és tanítsa meg nekünk a testvéri kötelékek erősítését, amelyek már összekötnek bennünket
a keresztségben és a hitben – zárta beszédét Ferenc pápa I. Aram örmény katholikoszhoz.