A közelmúltban jelent
meg Kovács Gergely posztulátor: „Vég nélkül – Szentavatás régen és ma” című könyve
a Szent István Társulat kiadásában. Hallgassák meg a szerzővel készített interjúnkat:
A
könyv olvasása során végig az volt az érzésem, hogy egyszerre olvasok egy alapos szakkönyvet
és egy nagyon érdekes népszerűsítő írást, minek köszönhető ez a két síkon mozgó fogalmazás?
Ez
a két cél lebegett végig a szemem előtt, hogy egyrészt segítséget nyújtsak azoknak,
akik Magyarországon szentté avatási ügyekkel foglalkoznak, másrészt válaszolni próbáljak
arra a kifogyhatatlanul sok kérdésre, amit előadások alkalmával a hívek megfogalmaznak
egyházunknak ezzel a kedves és nagy érdeklődéssel övezett témájában. A közérthetőséget
ezért fontosnak tartottam. Én is átélhettem Rómában a Posztulátorképző Kurzuson, hogy
milyen nagy segítséget – és lelki örömet is – jelent ezt a bonyolult folyamatot jobban
megérteni, érdekes példák és magyarázatok segítségével kicsit közelebb kerülni magukhoz
a szentekhez is.
A könyv címében két olyan szó is van, amely magyarázatot
igényel: vég nélkül és szentavatás; utóbbi ui. eltér a megszokott szentté avatás kifejezéstől.
Bevallom,
nagyon szeretek címet adni, ez a névadáshoz hasonló izgalmas kihívás: tömören és érdekesen
megfogalmazni valaminek a tartalmát. A Vég nélkül cím sok mindenre utal, most nem
árulom el a könyvben leírt és könnyen ki is található magyarázatokat, csak egyre szeretnék
utalni, melyre azután figyeltem fel, meglepetésszerűen, amikor már a sok próbacím
közül kiválasztottam a végleges variációt. A szentmise legszentebb részét ez a fohász
vezeti be: Ezért mi is, miként az angyalok és főangyalok, a trónod körül álló
hatalmas égi szellemek, és minden seregek a mennyben, a Te dicsőséged himnuszát zengjük
és velük együtt vég nélkül énekeljük: Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, mindenség
ura Istene! A főcím tehát sok párhuzamos jelentése mellett a Legszentebbre,
az egyedül Szent Istenre utal.
És a szentavatás kifejezés?
A
szentavatás szót két okból használtam a címben és következetesen a könyvben is: egyrészt
bánt, hogy a hagyományos magyar írásmóddal szemben ma már nem írjuk egybe a szentté
avatás kifejezést, miként például a pappá szentelést sem. De ha elhagyjuk az első
szavak ragozását, akkor a két szó egybe írható és egy hangulatos, kicsit régies kifejezést
kapunk: szentavatás. Ez pedig kapóra jött nekem, hogy a pápai szentté avatás – vagy
latinosan kanonizáció – évezredes gyakorlatával szemben ezzel a szóhasználattal is
megkülönböztessem az első évszázadok spontán-népi és a kora középkor püspöki-zsinati
szentavatásait.
A könyv olvasása során három rész különösen is felkeltette
az érdeklődésemet: a szentté avatások története, a jelenlegi folyamat nagyon
részletes bemutatása és a magyar vonatkozások kiemelése.
A történeti rész
számomra is nagyon izgalmas időutazás volt, hogy ne csak a nagy változásokat, hanem
a már említett három korszak kiemelkedő és érdekes epizódjait, máig élő hatását, örökségét
is bemutathassam. Nagyon izgalmas látni és tapasztalni, hogy a Katolikus Egyházban
milyen organikusan alakul akár a szentavatás folyamata, vagy akár a lelki életünket
meghatározó szentségekkel és a szent liturgiával kapcsolatos egyéni és közösségi magatartásunk.
A jelenlegi folyamatot azért részleteztem, mert éppen ezzel kapcsolatban érzékeltem
mindig a legnagyobb bizonytalanságot és érdeklődést, és ez is sok érdekességet tartogat
elsősorban a XX. század gazdag örökségéből.
És a magyar vonatkozások?
A
magyar vonatkozású fejezetnek azt a címet adtam, hogy Magyar útlevéllel a Mennyországba.
Igyekeztem számba venni a legismertebb szenteken túl a közelmúlt – nemzetközi viszonylatban
is jelentős számú – új magyar boldogjait és azokat, akiknek még folyamatban van az
eljárása. Az új boldogok összegyűjtött miseimádságai pedig, a maguk szép és tömör
megfogalmazásával az ő életük és a mi keresztény életünk lényegére irányítják a figyelmet,
a legnagyobb sikerre és eredményre, amit ebben a sokszor bizony nehéz és szenvedésekkel
teli életben elérhetünk: az Istennel, szeretteinkkel és egymással fennálló kapcsolataink
mélységét és múlhatatlanságát.
Végül szeretnék rákérdezni a könyv igényes
és szép borítójára és gazdag képanyagára, hogyan alakult ezek kiválasztása?
Örülök
a kérdésnek, mert amilyen hálás feladat számomra a címadás, éppen annyira közel áll
hozzám a képek kiválasztása is. A címlap és a képtár legjobb képei személyesen kötődnek
Istenben boldogult Feleségemhez, akinek a könyvet is ajánlottam. Mert együtt éltük
át a képeken látható élményeket vagy együtt dolgoztunk azokkal a tárgyakkal, melyek
a könyvben láthatóak. Ezek közül két érdekeset szeretnék csak megemlíteni: Boldog
Károly király magyarországi ereklye elhelyezéseit és Isten Szolgája Mindszenty József
tárgyhagyatékának rendezését. A témához kapcsolódó személyes vonatkozású képeken
túl igyekeztem sok nemzeti és nemzetközi érdekességet is bemutatni: a magyar boldoggá
avatások során leleplezett ún. standarképeket, különleges test- és vérereklyéket,
köztük XXIII. János és II. János Pál pápák ereklyéit és további ritkán látható képeket. Ebben,
a könyv megírásában és kiadásában sokan segítették a munkámat, amit szeretnék nekik
szívből megköszönni!