Isten szava a mag, amelyet be kell fogadnunk és aszerint kell élnünk – Ferenc pápa
vasárnap déli Úrangyala imádsága
Ferenc pápa beszédében
a napi evangéliumhoz (Mt 13,1-23) fűzte gondolatait. Hangsúlyozta, hogy be kell fogadnunk
Krisztus üzenetét és aszerint kell élnünk. Krisztus olyan nyelvezetet használ, amely
mindenki számára érthető: a természetből és a mindennapi életből vett jelképeket alkalmaz.
Az első példabeszéd bevezeti az összes többit: a magvetőről szól, aki fáradságot
nem kímélve elveti a magvakat mindenféle földbe. Ennek a példabeszédnek a valódi főszereplője
éppen a mag, amely attól függően hoz kevesebb vagy több termést, hogy milyen földbe
hullott. Az első három föld terméketlen: az út mentén a magvakat a madarak csipegetik
fel; a köves talajon kicsírázott magvak hamar kiszáradnak, mert nincs gyökerük; a
bokrok közé hullott magvakat pedig a tövisek fojtják el. A negyedik föld a jó, a mag
csak ott ereszt gyökeret és hoz termést.
Jézus ebben az esetben meg is magyarázza
tanítványainak a példabeszéd jelentését. Az útfélre esett mag azokat jelképezi, akik
meghallgatják Isten országának igéjét, de nem fogadják azt be; így eljön a gonosz
és elragadja őket. A gonosz ugyanis nem akarja, hogy az evangéliumi mag kicsírázzon
az emberek szívében. Ez az első hasonlat. A második, amikor a mag a kövekre hull,
azokat a személyeket képviseli, akik meghallgatják Isten szavát és azt azonnal befogadják,
de csak felületesen. Mivel nem állhatatosak, a mag nem ver bennük gyökeret, csak ideig-óráig
tart. Amikor nehézségekkel találkoznak, ezek az emberek azonnal kétségbe esnek. A
harmadik esetben a mag a tövisek közé esik: Jézus elmagyarázza, hogy ez a képsor azokra
a személyekre vonatkozik, akik meghallgatják Isten szavát, de a világi gondok és a
gazdagság bûvölete elfojtják az igét és így az meddő marad. Végül a termékeny talajra
hulló mag azokat képviseli, akik meghallgatják, befogadják, megszívlelik és megértik
az igét, így termést hoz. Ennek a jó termőföldnek a tökéletes példaképe Szûz Mária
– mondta beszédében Ferenc pápa.
Ez a példabeszéd ma ugyanúgy szól mindnyájunkhoz,
mint kétezer évvel ezelőtt Jézus hallgatóihoz. Arra emlékeztet bennünket, hogy mi
vagyunk a talaj, amelyre az Úr fáradhatatlanul elveti Szava és szeretete magvát. Mennyire
készségesen fogadjuk be őt? – tette fel a kérdést a pápa, majd így folytatta: milyen
a mi szívünk? Melyik földhöz hasonlít: egy útfélhez, egy köves talajhoz, egy tövisbokorhoz?
Tőlünk függ, hogy jó talajjá váljunk: tövisek és kövek nélküli, gondosan megmûvelt
földdé, hogy jó gyümölcsöket hozzunk saját magunk és testvéreink számára.
És
az is jót tesz nekünk, ha nem feledjük el: mi is magvetők vagyunk. Isten jó magvakat
vet el és mi is feltehetjük a kérdés: milyen mag hull ki szívünkből és szánkból? Szavaink
olyan sok jót és olyan sok rosszat is okozhatnak; gyógyíthatnak és sebezhetnek; bátoríthatnak
és elcsüggeszthetnek. Emlékezzetek rá – folytatta Ferenc pápa – nem az számít, amit
a szánkba veszünk, hanem az, ami elhagyja szánkat és szívünket. Mária tanítson
meg bennünket példájával arra, hogy befogadjuk Isten Szavát, megőrizzük és gyümölcsöztessük
azt, magunk és mások számára.
Az Úrangyala elimádkozása után a pápa köszöntötte
a tengerészeket, a halászokat és hozzátartozóikat a Tenger Vasárnapja alkalmából.
Üdvözölte a Mária Rádió Családja által szervezett Jasna Góra-i zarándoklat résztvevőit,
megköszönve imáikat.
Külön köszöntéssel fordult Lellisi Szent Kamill minden
lelki gyermekéhez. A szent áldozópap 400 évvel ezelőtt, július 14-én hunyt el. A jubileumi
év csúcspontján a pápa arra szólította fel a kamilliánus család tagjait, hogy legyenek
Jézus Urunk, az Irgalmas Szamaritánus jelei, aki lehajol a szenvedő emberiség testéhez
és lelkéhez, a vigasztalás olaját és a remény borát kínálva fel. A Kamilliánusok Szent
Péter téren jelen lévő képviselőinek, a kórházaikban és gyógyintézeteikben szolgálatot
teljesítő egészségügyi dolgozóknak pedig azt kívánta, hogy mindig növekedjenek a szeretet
karizmájában, amelyet a betegekkel való mindennapos kapcsolat táplál.