Reméljünk Jézusban, fogadjuk be a kitaszítottakat, óvjuk a környezetet – Ferenc pápa
homíliája Casertában
Július 26-án, Szent
Anna, Caserta védőszentjének liturgikus ünnepén több mint 200 ezer hívő gyűlt össze
a város nevezetessége, a királyi palota (Reggia) előtti térségen, ahová a pápa pontosan
délután 4 órakor érkezett meg és szentmisét mutatott be. Homíliájában az évközi 17.
vasárnap evangéliumát kommentálta: Jézus néhány példabeszéddel mutatja be a mennyek
országát (Mt 13,44-56).
„Jézus egyszerű szavakkal fordult hallgatóságához,
olyan szavakkal, amelyeket mindenki meg tudott érteni. Ma este is így van... Jézus
rövid példabeszédekkel szól hozzánk, amelyek utalnak az akkori idők embereinek mindennapi
életére. A mennyek országát a szántóföldön elrejtett kincshez és a nagyon értékes
igazgyöngyhöz hasonlítja. A példabeszéd főszereplői egy szegény napszámos és egy kereskedő.
A kereskedő egész életében egy olyan értékes tárgyat keres, amely ki tudja elégíti
a szépség iránti szomját. Járja a világot, nem adja fel az álmát, abban a reményben,
hogy megtalálja azt, amit keres.
A másik főszereplő, a földműves, soha nem
távozott el szántóföldjéről és mindig ugyanazt a munkát végzi, szokásos mindennapi
mozdulataival. Azonban mindkettőjük számára a történet végkifejlete egyforma: felfedeznek
valamit, ami nagyon értékes. Az egyik egy kincset, a másik pedig egy nagy értékű gyöngyöt.
Mindkettőjükben közös az érzés: a meglepetés és az öröm, hogy kielégítették minden
vágyukat. Mindketten habozás nélkül mindenüket eladják, hogy megvásárolják a talált
kincset. Jézus ezzel a két példabeszéddel azt tanítja nekünk, hogy mi is a mennyek
országa, hogyan találhatjuk meg, mit tegyünk, hogy birtokolhassuk – mondta homíliájában
Ferenc pápa.
A Szentatya feltette a kérdést: „Mi a mennyek országa? Jézus
nem törődik azzal, hogy elmagyarázza. Evangéliuma elejétől kezdve hirdeti: „A mennyek
országa közel van”; ma is közel van, itt van közöttünk! – mutatott rá a pápa. Közel
van hozzánk, ugyanakkor soha nem mutatja meg közvetlenül, hanem mindig közvetett módon,
elbeszélve, hogyan viselkedik egy gazda, egy király, a tíz szűz...
Inkább hagyja,
hogy megsejtsük, példabeszédek és hasonlatosságok által, elsősorban a mennyek országának
hatását mutatva meg: a mennyek országa képes megváltoztatni a világot, mint a tésztában
elrejtett kovász; kicsiny és alázatos, mint egy mustármag, amely azonban fává terebélyesedik.
A két példabeszéd, amelyről elmélkedünk, megérteti velünk, hogy Isten országa magában
Jézus személyében válik jelenvalóvá. Ő az elrejtett kincs, ő a nagy értékű gyöngyszem.
Érthető a földműves és a kereskedő öröme: megtalálták, amit kerestek! Mindannyiunk
öröme, amikor felfedezzük Jézus közelségét és jelenlétét életünkben. Jelenléte átalakítja
életünket és nyitottá tesz bennünket testvéreink szükségletei iránt; jelenléte arra
szólít, hogy fogadjunk be minden más jelenlétet, az idegent és a bevándorlót is. Befogadó
jelenlét, örömteli, termékeny jelenlét. Így az ország saját magunkban, bennünk van”
– hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa. Majd feltett egy másik kérdést: „Hogyan
találjuk meg Isten országát?” Mindnyájunknak sajátos életutunk van. Mindenkinek más
és más az életútja. Van, aki várja, kívánja, régóta keresi a Jézussal való találkozást,
amint ezt a kereskedő példabeszéde mutatja, aki járja a világot, hogy valami értékeset
találjon. Mások számára váratlanul történik, szinte véletlenül, mint a földműves esetében.
Ez arra emlékeztet bennünket, hogy Isten mindenképpen hagyja, hogy találkozzunk vele,
mert Ő az, aki elsőként kívánja a velünk való találkozást, ő az első, aki keres minket;
azért jött el, hogy a „Velünk-való-Isten” legyen. És Jézus közöttünk van, ma és itt.
Ő maga mondta: „Amikor összegyűltök a nevemben, közöttetek vagyok”. Az Úr itt van,
velünk van, közöttünk van. Ő az, aki keres minket és hagyja, hogy megtaláljuk, akkor
is, ha mi nem keressük őt. Ő az, aki keres minket és hagyja, hogy megtaláljuk – mondta
nyomatékosan a pápa. Olykor szokatlan helyeken és váratlan időben találunk rá. Amikor
megtaláljuk Jézust, magával ragad és meghódít bennünket. Nagy öröm, hogy felhagyunk
szokásos életmódunkkal, amely olykor sivár és lehangolt, és befogadjuk az evangéliumot:
hagyjuk vezettetni magunkat a szeretet, az alázatos és önzetlen szolgálat új logikája
által.
A pápa rögtönzött szavakkal egészítette ki homíliját: „Jézus Szava,
az evangélium...Nem akarom itt feltenni a kérdést, nem akarom, hogy válaszoljatok,
de megkérdezem: hányan olvassák el közületek naponta az evangélium egy szakaszát?
Ne emeljétek fel a kezeteket, nem, csak felteszem a kérdést! De hányan vannak köztetek,
akik talán sietnek befejezni munkájukat, hogy ne szalasszák el a tévésorozatot...
Ha kezetekben, az éjjeliszekrényen, a táskában vagy a zsebetekben van az evangélium,
és egy percre kinyitjátok és elolvassátok Jézus Szavát... akkor eljön Isten országa!
A Jézus szavával való kapcsolat az, amely közelít bennünket Isten országához. Gondoljátok
jól meg! Egy kis evangéliumos könyv, amely mindig kéznél van: találomra kinyitjátok
és elolvassátok, mit mond Jézus. És Jézus ott van!”
A pápa feltett még egy
kérdést: „Mit tegyünk, hogy miénk legyen Isten országa?” Ezen a ponton Jézus nagyon
világos: nem elég a lelkesedés, a felfedezés öröme. Az ország értékes gyöngyszemét
a földi javak elé kell helyezni; Istent kell életünkben az első helyre tennünk, minden
másnál jobban szeretnünk. Istennek adni elsőbbséget annyit jelent, hogy bátran nemet
mondunk a gonosznak, az erőszaknak, a másik elnyomásának, azt jelenti, hogy életünket
mások szolgálatába helyezzük, a törvényesség és a közjó érdekében. Amikor valaki felfedezi
Istent, a valódi kincset, felhagy önző életmódjával és arra törekszik, hogy megossza
másokkal a szeretetet, ami Istentől jön. Aki Isten barátjává válik, az szereti testvéreit,
elkötelezi magát életük és egészségük védelmében, tiszteletben tartva a környezetet
és a természetet is”. A pápa ismét rögtönzött szavakkal fordult a hívőkhöz: „Tudom,
hogy ti szenvedtek emiatt. Ma, amikor megérkeztem, valaki közületek odajött hozzám
és ezt mondta: „Atyám, adjon nekünk reményt”. Én azonban nem tudok reményt adni nektek.
De meg tudom mondani: ahol Jézus jelen van, ott van remény, ahol jelen van
Jézus, ott a testvérek szeretik egymást, elkötelezik magukat életük, egészségük védelmében,
tiszteletben tartva a környezetet és a természetet. Ez az a remény, amely soha nem
csal meg, amelyet Jézus ad!” – mondta Ferenc pápa.
Ez különösen fontos a ti
szép vidéketeken, amelyet meg kell védeni és meg kell őrizni. Bátorságra van szükség
ahhoz, hogy nemet mondjatok a korrupció és a törvényellenesség minden formájára. Mindnyájan
ismerjük az efajta korrupció és törvényellenesség formáinak a nevét. Mindenki szolgálja
az igazságot és minden helyzetben folytasson evangéliumi életstílust, amely az önátadásban,
a szegények és kirekesztettek iránti figyelemben nyilvánul meg. Rögtönözve hozzátette:
„A Biblia tele van ilyesmivel. Az Úr mondja: Ti ezt és ezt teszitek, engem nem érdekel!
Engem az érdekel, hogy gondozzátok az árvákat, az özvegyeket, hogy fogadjátok be a
kirekesztetteket, engem az érdekel, hogy őrizzétek meg a teremtett világot. Ez Isten
országa!”
Ferenc pápa ezután utalt Szent Annára – „akit szeretek Jézus nagyanyjának
nevezni” – mondta. Szép ez a mai nap, hogy ünnepeljük a nagymamákat. Miközben megtömjéneztem
(Szent Anna és Mária kegyszobrát) nagyon szép dolgot láttam: Szent Annán nincs korona,
viszont lánya koronát visel. Ez nagyon szép. Szent Anna az az asszony, aki előkészítette
lányát, hogy királynő legyen, a mennyek és a föld királynője. Szép munkát végzett
ez a nagymama! Szép munkát! Caserta védőszentje ezen a téren összegyűjtötte az egyházmegyei
közösség különböző tagjait, élükön a püspökkel, továbbá a polgári hatóságokat és a
különböző társadalmi valóságok képviselőit – mondta a pápa, majd így buzdította a
híveket:
„Arra bátorítalak mindnyájatokat, hogy védőszentetek ünnepét minden
megkötöttségtől szabadon éljétek meg. Ez az ünnep tiszta kifejezése Isten népe hitének,
megszilárdítja a testvériség és a szolidaritás szálait. Szent Anna talán hallotta
lányát, Máriát, amint hirdette a Magnificat szavait, mert Mária biztosan annyiszor
elmondta ezeket a szavakat: „Uralkodókat taszít le trónjukról, de fölemeli az alázatosakat,
éhezőket tölt be minden jóval” (Lk 1,51-53). Mária segítsen benneteket, hogy keressétek
az egyetlen kincset, Jézust, és tanítsa meg nektek az Isten szerinti cselekvés kritériumait;
Isten visszájára fordítja a világ ítéletét, a szegények és kicsinyek segítségére siet,
elhalmozza javaival az alázatosakat, akik Őrá bízzák életüket” .
Végül Ferenc
pápa a következő rögtönzött szavakkal fejezte be homíliáját: „Legyen bennetek remény,
a remény nem csal meg. Szeretem ismételni: ne hagyjátok, hogy ellopják tőletek a reményt”.