Sziklára épült ország – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Szent István királyról
Az évközi 20. vasárnap
két kedves magyar ünnep: Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepe közé esik.
Ezért most néhány gondolatot fűzök az első magyar király művéhez.
Az ünnepre
rendelt evangéliumi szakasz Máté evangéliumából az ún. „Hegyi beszéd” záradéka a sziklára
épült ház hasonlatával. István királyt elsősorban azért ünnepeljük, mert ő volt
Magyarország alapítója és építője. Sziklára, a krisztusi hit szilárd alapjára építette
pogányságból megtért népe közösségét. Bármint értelmezik is egyesek a szent király
politikáját, térítését, egyházépítését: a tény tagadhatatlan. Sokszor elmondták, és
most is megismételhetjük: amikor pogány népével felvétette a keresztséget, és a pápától
kért korona jelképével Rómához kapcsolta az országot, amikor élete végén országát
a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta, máig ható, a magyarság sorsát meghatározó
tettet vitt véghez, történelmi szerepet játszott.
Az országépítő király egyházépítő
is volt. Krisztus Egyházát sziklára, a Szikla-Péter hitvallására építette, és a hívők
közössége fejlődött, növekedett a századok során, kibontakozott magyar földön is.
Tudjuk, hogy a feltámadt Krisztus Lelke élteti a hívők közösségét, akik Krisztus Testét
alkotják. Istenben és Jézus Krisztusban hiszünk, és hisszük az Egyházat, amely a Szentlélek
műve. Ezért az Egyház szent, bár tagjai bűnösek, vétkeink elcsúfítják Krisztus Jegyesének
arcát. Ez a földön vándorló Egyház tehát szent is és bűnös is: - a zsinat tanítása
(LG 8) szerint a bűnbánat útját járja, állandó megtérésre, megújulásra, reformra szorul.
Ezt hirdeti Ferenc pápa minden megnyilatkozásában, és rendelkezéseivel a korszerűsödés
követeltelte reformokat igyekszik megvalósítani a római központban, és ezek kivitelezésére
buzdít a helyi egyházakban is.
István király népének itt és most, a szent országalapító
és egyházszervező példáját követve, az a feladata, hogy a római pápához csatlakozva,
a megtérés és a megújulás útját járja, a szeretet tetteire váltva élő hitét, hogy
így részt vegyen az új evangelizálásban, ki-ki sajátos hivatása szerint. Hogy ne csak
névleg legyünk keresztények, hanem hiteles krisztushívőkké váljunk, akik tetteikkel,
tanúságtételükkel Krisztus, az Igazság és az Élet felé segítik az igazságot őszintén
kereső „anonim keresztényeket” is, tehát azokat, akik még önhibájukon kívül nem találkoztak
az Evangéliummal és Krisztussal, de akiknek a lelkiismeretében mindig működik a kegyelem,
ezért részesedhetnek – Isten tudja hogyan – Krisztus húsvéti misztériumában, halálában
és feltámadásában. (Vö. a zsinat tanítását: LG 16 és GS 22)
Szent István király
– a Boldogasszony közvetítésével – kérje Istent a szegény, sokat szenvedett magyar
népért, hogy a hazájukat és az egyházukat a krisztusi sziklára építsék! „Isten, áldd
meg a magyart!”