Megható találkozás Ferenc pápa és a japán katonák által szexuálisan kihasznált nők között

A szentmise előtt Ferenc pápa találkozott 7 idős, kerekes kocsin ülő hölggyel. Azoknak a hasonló sorsú nőknek („comfort women”) a képviselői voltak, akiket 1928-tól kezdve egészen a II. világháború végéig a japán megszállók a Felkelő Nap országába hurcoltak japán katonák szexuális igényeinek kielégítésére.

A Japán Birodalomba deportált fiatal lányok és asszonyok száma mintegy 200 ezer körül mozgott. Közülük ma 54-en vannak életben, de mindössze heten voltak olyan állapotban, hogy a szentmisén részt vehessenek.

A kerekes kocsikat a székesegyház főhajójának első sora előtt helyezték el, ahol a bíborosok, valamint a dél-koreai elnöknő foglaltak helyet.

Ferenc pápa szemmel láthatóan meghatottan váltott szót az idős asszonyokkal, meghallgatta és vigasztalta őket, csaknem letérdelt, hogy átölelhesse őket, miközben jezsuita tolmácsa egy újabb keskeny szalagot tűzött a pápa liturgikus öltözetére, amely ezúttal azt a kívánságot fejezi ki, hogy szolgáltassanak igazságot ezeknek a nőknek.

A pápa már az első napoktól kezdve viseli azt a sárga szalagot, amely a hajótörés nemzeti gyászával való együttérzést fejezi ki, a szerencsétlenség körülményeinek felderítésére, a felelősség megállapítására buzdít.

A szexuális visszaéléseknek ezek az áldozatai a háború óta eltelt hosszú évtizedek során soha nem részesültek semmiféle kártérítésben, nem kértek tőlük még bocsánatot sem. 1989-ben néhányan közülük a nyilvánosság elé léptek és tanúságot tettek az elszenvedett visszaélésekről.

1993-ban közzétették az akkori japán kabinetfőnök nevét viselő ún. „Kono Nyilatkozatot”, amely elismerte, hogy a II. világháború idején a japán hadsereg erőszakkal szexuális rabszolgákat toborzott és ún. „kényelmi állomásokat” létesített, ahová az elrabolt kínai és koreai nőket deportálták. Azonban a japán kormány még mind a mai napig nem ismerte el hivatalosan felelősségét.

Az egyik koreai túlélő, akit 15 éves korában raboltak el és egy katonai bázisra deportáltak Mandzsúriába, azért harcol, hogy ezek az ún. „kényelmi nők” ne haljanak meg, hanem tovább éljenek az emberek emlékezetében.

(vm)