„Emlékezet, remény, tanúságétel” – ezzel a három szóval foglalta össze koreai apostoli látogatását Ferenc pápa

Szavakkal kifejezhetetlen, a szokásosnál is nagyobb lelkesedés fogadta Ferenc pápát augusztus 20-án, szerdán délelőtt a VI. Pál teremben megtartott általános kihallgatáson. A pápa a pódium felé haladva megfogott minden feléje nyújtott kezet, megáldotta, megcsókolta a kicsinyeket, áldást adott a rózsafüzérekre, szentképekre, fényképekre, átvette a neki szánt legkülönfélébb adományokat, dísznövényeket, szépen becsomagolt ajándékokat. A világ minden részéről érkezett hívőseregben nagy számmal voltak jelen dél-amerikaiak, afrikaiak, ázsiaiak. Honfitársai is lelkesen lobogtatták az argentin zászlókat.

Bár már megszokták a hasonló jeleneteket, ezen a szerdán különösen nehéz dolguk volt a pápát közvetlen közelről követő, civil ruhás svájci gárdistáknak és a vatikáni csendőröknek, akik egymás után fejtették le a Szentatyáról a rá tapadó karokat. Ferenc pápát azonban egyáltalán nem zavarta ez a közvetlenség, hanem hihetetlen energiával, mély gyásza ellenére, mosolyogva válaszolt mindenkinek, sugárzott belőle az az evangéliumi öröm, amelyről olyan gyakran szól szentbeszédeiben Isten népéhez.

Amikor végre elfoglalhatta helyét a kihallgatási terem pódiumán, elkezdte beszédét, amelyben – a szokásnak megfelelően – hétfőn véget ért apostoli látogatását idézte fel.
Hálát adott Istennek koreai útja nagy ajándékáért. Egy fiatal és dinamikus egyházat látogathatott meg, amely vértanúk tanúságtételén alapul, és amelyet missziós lelkület hat át. Egy olyan országot keresett fel, amelyben ősi ázsiai kultúrák találkoznak az evangélium örökös újdonságával. Mind a kettő találkozik egymással. Ennek az apostoli útnak a jelentősége három szóban foglalható össze: emlékezet, remény és tanúságtétel.

A Koreai Köztársaság olyan ország, amelyet jelentős és gyors gazdasági fejlődés jellemez. Lakói szorgalmasak, fegyelmezettek, rendezettek és sokat dolgoznak. Meg kell őrizniük az elődeiktől örökölt erőt. Ebben a helyzetben az egyház az emlékezet és a remény őrzője: olyan spirituális család, amelyben a felnőttek átadják a fiataloknak az idősektől kapott hit fáklyáját; a múlt tanúinak emlékezete új tanúságtétellé válik a jelenben és remény a jövő számára. Ezek a távlatok adják meg az utazás két fő eseményének olvasatát: a 124 koreai vértanú boldoggá avatása, akik csatlakoznak a II. János Pál által 30 évvel ezelőtt szentté avatott vértanúk sorához; valamint a fiatalokkal való találkozó, a VI. Ázsiai Ifjúsági Nap alkalmából.

A fiatal mindig olyan személy, aki keres valamit, amiért érdemes élni. A vértanú tanúságot tesz erről a valamiről, sőt Valakiről, akiért érdemes odaadnunk életünket. Ez a valóság az Isteni Szeretet, aki Jézusban öltött testet, Ő az Atya tanúja. Az utazás fiataloknak szentelt két eseményén a Feltámadt Úr Lelke örömmel és reménnyel töltött el bennünket, amelyet a fiatalok magukkal visznek hazájukba és ez olyan jót tesz majd! – mondta beszédében a Szentatya.

A koreai helyi egyház őrzi annak az elsődleges szerepnek az emlékezetét is, amelyet a világi hívek töltöttek be mind a hit kezdetén, mind az evangelizálás művében. Azon a földön ugyanis a keresztény közösséget nem missziósok alapították meg, hanem fiatal koreaiak egy csoportja az 1700-as évek második felében. Ezeket a fiatalokat magával ragadták a keresztény írások, amelyeket alaposan áttanulmányoztak és életszabályukká tették azok üzenetét. Egyiket közülük Pekingbe küldték, hogy felvegye a keresztség szentségét, majd ez a világi hívő keresztelte meg társait. Abból az első alapsejtből fejlődött ki egy nagy közösség, amely a kezdetektől fogva, körülbelül egy évszázadon át, erőszakos üldöztetéseket szenvedett el, ezrek váltak vértanúkká. Tehát a koreai helyi egyház a hiten, a missziós elkötelezettségen és a világi hívek vértanúságán alapul – állapította meg Ferenc pápa.

Az első koreai keresztények a jeruzsálemi apostoli közösséget választották példaképül, gyakorolták a testvéri szeretetet, amely leküzd minden társadalmi különbséget. „Arra buzdítottam tehát a mai keresztényeket – folytatta Ferenc pápa, hogy legyenek nagylelkűek és osszák meg javaikat a szegényekkel és a kirekesztettekkel, Máté evangéliuma szerint: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt, 25,40).
Kedves testvérek, a hit koreai történetében jól látszik, hogy Krisztus nem semmisíti meg a kultúrákat, nem vet véget annak az útnak, amelyen a népek századokon és évezredeken át keresik az igazságot, gyakorolják a szeretetet Isten és testvéreik iránt. Krisztus nem törli el, ami jó, hanem kiteljesíti azt.

Ami ellen Krisztus harcol, és amit leküzd, az a gonosz, aki konkolyt hint az emberek, a népek közé; ami kirekesztettséget okoz a pénz bálványozása miatt; ami az üresség mérgét hinti el a fiatalok szívében. Ezek ellen valóban küzdött Jézus Krisztus és legyőzte őket szeretetáldozatával. Ha Krisztusban, ha szeretetében maradunk, akkor mi is, mint a vértanúk, megélhetjük győzelmét, és tanúságot tehetünk róla. Ezzel a hittel imádkoztunk, és most is imádkozzunk, hogy a koreai föld minden gyermeke, akik a háborúk és a megosztottságok következményeitől szenvednek, a testvériség és a kiengesztelődés útját járhassák be.

Ezt az utazást beragyogta a Mennybe felvett Mária ünnepe. A mennyekből, ahol Krisztussal uralkodik, az egyház Édesanyja elkíséri Isten népének útját, támogatja fárasztóbb lépteit, vigasztalja a megpróbáltatásokat szenvedőket és megnyitja a remény látóhatárát. Anyai közbenjárására, az Úr áldása kísérje mindig a koreai népet, adjon neki békét és bőséget; áldja meg az egyházat, amely azon a földön él, hogy legyen mindig termékeny és töltse el az evangéliumi öröm – fejezte be beszédét Ferenc pápa.

(vm)