A pápa fogadta Filoni bíborost, aki visszatért iraki missziójából

Ferenc pápa csütörtökön délelőtt találkozott Fernando Filoni bíborossal, aki augusztus 20-án tért vissza Rómába iraki missziójából, ahol a pápa személyes küldötteként járt. Több mint egy hétig tartózkodott Irakban, hogy elvigye a pápa konkrét szolidaritását a kitelepítetteknek, akiket a dzsihadista erőszak üldözött el otthonaikból. A pápával folytatott megbeszélése után Filoni bíboros nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak:

„Nagyon szép, hogy a pápa azonnal fogadni akart, miután visszatértem. Ez is a téma iránti érzékenységét mutatja, hogy tudni akarja közvetlenül tőlem: mit láttam, mit hallottam az Irakban töltött héten a keresztények, a jazidok meglátogatása során. Nagyon figyelmesen hallgatta a beszámolómat. Hagyta, hogy részletesen, hosszan beszéljek. Szívén viseli a helyzetet, amelyről szóltam: a keresztények várakozásait, aggodalmait, amelyek az egyház irányvonalát is jelentik. Örömmel értesült a helyi egyház által követett irányvonalakról. A pápával való találkozó nagyon szép volt” – tájékoztatott Filoni bíboros.

A pápa személyi küldötte találkozott az iraki kisebbséggel, keresztényekkel és jazidokkal egyaránt. A jelenlegi probléma a kitelepítettek támogatása és az agresszor megállítása. Ezzel kapcsolatban Filoni bíboros elmondta: „Mostanra már mindenki tudatában van e családok elhelyezésének sürgősségével. Mindenki láthatta, hogy milyen helyzetben élnek. Ahol van egy kis zöld terület, szoba, vagy hely, azt már a rendelkezésükre bocsátották. Mindez az év legmelegebb időszakában történik, amikor 47-48 fok van és szükség van menedékre, vízre, mosdási lehetőségre, árnyékos helyre… elsősorban a gyermekek, az idősek, a betegek esetében… Ezek után mindenki felteszi a kérdést, hogy meddig tarthat ez a helyzet, mit várhatunk? Reménykedhetünk, de majd meglátjuk, mi történik a valóságban. Sok keresztény szeretne visszatérni lakóhelyére, de látni szeretnék, hogy a falvakat biztonsági övezet veszi körül. Azt kérik, hogy lehetőleg nemzetközi legyen ez az védővonal, amely biztosítja a normális élet újrakezdését” – válaszolta a pápa személyi küldötte.

Úgy tűnik, hogy fordulóponthoz érkezett az iraki válság az amerikai újságíró barbár meggyilkolása után. Azzal kapcsolatban, hogy hogyan látja a helyzetet, Filoni bíboros hangsúlyozta: „Realista maradok, mert amíg a falvak megszállás alatt vannak, az emberek nem kezdenek bizakodni, nem térnek vissza, hogy elfoglalják otthonaikat és folytassák tevékenységüket, tehát csak feltevéseink lehetnek. Ha elkezdődik a folyamat, reméljük, hogy konkretizálódik is. Reménykedünk, hogy visszatér a biztonság és a védelmi vonalat biztosítják számukra. Csak ebben az esetben érkezik el a kérdés egy gyakorlatilag megfelelő pontra.”

A kényes, nehéz és fárasztó küldetése mérlegéről a pápa személyi küldötte kiemelte: „Elsősorban, de nem kizárólagosan humanitárius misszióról volt szó. Ilyen szempontból tehát nem voltak politikai vagy más jellegű kérdések, amelyek részei lettek volna küldetésemnek. Nagyon örülök, hogy teljesíthettem ezt a humanitárius missziót, mert számomra visszatérést jelentett arra a földre, amit ismerek és régóta szeretek. Újra láthattam sok embert, akik elkötelezetten dolgoznak a segítségnyújtás területén. Egyben reményt, bizalmat és buzdítást adhattam nekik. Arra volt szükségük, hogy meghallgassák őket. És ez nagyon hasznos volt, hogy megismerjem vágyaikat. Kifakadhattak nekem, mondván, hogy „Ki hallgatja meg a mi aggodalmainkat? Ki hallja meg azokat?”. Megismertetni, terjeszteni szavaikat azt is jelenti, hogy ezáltal meghallgatjuk és mindig figyelmünk középpontjában tartjuk őket. Spirituálisan is nagyon szép pillanatokat éltem meg, mert közel állni testvéreink szenvedéséhez segít, hogy ne távolról tekintsünk ezekre a problémákra, mintha bennünket ezek nem érintenének, hanem osztozzunk bennük. Meg kell valljam, sok szeretetet, nagylelkűséget kaptam sok gyermek mosolyán, az emberek udvariasságán keresztül, akik egy érintésre vágytak, egy áldást és imát kértek… Ez nagyon szép és nagyon megható volt” – fogalmazott iraki missziójáról Filoni bíboros.

A 120-130 ezer kitelepített kapcsán elmondta: „A legemlékezetesebb képek azokhoz az emberekhez kapcsolódnak, akik mindenüket elvesztették, de legalább életüket megmentették és családtagjaikat, barátaikat sem vesztették el. Ez már nagy szerencsének minősül. Amikor olyan emberekkel találkoztam, különösen is a jazid közösségben, ahol a férfiakat megölték, a nőket elrabolták, megerőszakolták, eladták, ez természetesen nagyon aggasztó volt. Arcuk olyan volt, mint akik az ürességbe néznek, akik elvesztek egy érthetetlen jövőben. A Közel-Keleten egy nőnek mindig szüksége van egy férfi jelenlétére – egy apáéra, egy testvérére, egy házastárséra –, hogy biztosítsa életét a kultúra szerint. Most azok a nők, akiknek nincs senkijük, hogy gondjukat viseljék, milyen jövőre várhatnak? Ott nem úgy működik az élet, mint Nyugaton, ahol egy nő saját tehetségével és erejével újjáépítheti életét. Nagyon fájó és megdöbbentő látni ezeket a kifejezéstelen arccal ülő, csüggedt nőket” – számolt be élményeiről Filoni bíboros.

Milyen konkrét reményei vannak? – hangzott az utolsó kérdés. „Hogy biztosítani tudjuk számukra a visszatérést, ez az én reményem” – zárta interjúját Fernando Filoni bíboros iraki missziójáról hazatérve.

(sv)