A szeretet hullámhosszán – P. Szabó Ferenc SJ sorozata
7. rész: Házasságra
készülve: tanácsok a keresztény jegyeseknek Múlt alkalommal már Ferenc pápa egyik
beszédét idézve szóltam a házasság szentségéről, amelyet ezzel a szép képpel
jellemzett: A házasság Isten irántunk való szeretetének ikonja. A katolikus
tanítás szerint a férfi és a nő kizárólagos, felbonthatatlan és termékeny testi-lelki
kapcsolatát a Teremtő akarta (Ter 2,24), Krisztus pedig e nagy titkot az Ő és az Egyház
misztikus kapcsolatához hasonlította (Ef 5,21-32; vö. Mk 10,6-12; 1Kor 7,10-11). A
testi kapcsolat maga a jel a házasság szentségében. A férfi és a nő már „nem két test,
hanem egy” (vö. Mt 19,6). A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg
a gyermek nemzésére és nevelésére irányul. A házasfelek együttműködnek a Teremtővel,
részt vesznek a teremtés művében, amikor új emberi lényeknek adnak életet.
Idézem
a zsinat tanítását, a Gaudium et spes k. konstitúció 48. pontját: „A házasfelek
bensőséges egysége, mint két személy kölcsönös ajándékozása és a gyermekek java megkívánja
a házastársak teljes hűségét, és sürgeti felbonthatatlan egységüket. Az Úr Krisztus
ezt az isteni szeretet forrásából eredő, s közte és az Egyház közti egység mintájára
alapított, sokarcú szeretetet bensőségesen megáldotta. (…) Az igazi házastársi szerelem
fölvétetik az isteni szeretetbe, s Krisztus megváltó ereje és az Egyház üdvözítő tevékenysége
irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos
atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak.” (GS 48) Ez az eszmény.
A következő pont még részletezi a hitvesi szerelem szépségét és követelményeit: „Isten
Igéje többször hívja a jegyeseket és házastársakat arra, hogy a jegyességet tiszta
szerelemmel, a házasságot osztatlan szeretettel éljék és gazdagítsák. (Több bibliai
hivatkozás: Ter 2, 22-24; Én 1, 1-3; 2, 16;4, 16-5,1,7, 8-11; 1Kor 7, 3-6; Ef 5, 25-33).
(…) A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül,
föl kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről,
hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve, megfelelő életkorban és erényes jegyesség
után köthessenek házasságot.”
Szerelem házasság előtt: a szerelem
érlelődése
A zsinat által említett eszménytől nagyon messze van a mai valóság.
Ismerjük a mai fiatalság szexuális szabadosságát, még keresztény családok körében
is. A megtartóztatás(szüzesség, tisztaság) gyanús a mai szekularizált, materialista
társadalomban, a cölibátust szabadon választókat is egyenesen a neurózis mezejére
utalják.
Itt sorozatunk egyik kényes pontjához érkeztünk, amelyet éppen csak
érintünk: a személyiség és a szexualitás, szerelem érlelődéséről ejtünk néhány szót.
A házasságra készülő hívő fiatalok párválasztása, szerelmük érlelődése, a testi kapcsolat
lelki-szellemi dimenzióinak felismerése és kibontakoztatása alapvető feladat, hogy
a biztonságos kötődés, az igazi szerelem, szeretet és hűség megvalósulhasson.
Minderről
Pál Ferenc atya a magyar fiataloknak hasznos és sikeres előadásokat tart, amelyek
videókon láthatók és könyveiben olvashatók. Én most egy témánkba vágó francia munkára
hivatkozom, amelynek címe: Házasság előtt. Egy francia bencés, Pčre Louis
könyve egyházi engedéllyel és Marc Ailler bayonne-i püspök előszavával. A fiatalok
lelki vezetésében sok tapasztalattal rendelkező bencés az egyházi házasság előtt álló
jegyesekhez szól: a „test nyelvezetét”, a spiritualitással áthatott szerelem mivoltát
elemezve erre a kérdésre keres választ: A jegyesek miért várjanak a házasságig
a szexuáliskapcsolattal? Tudatában van annak, hogy a házasságra készülő
jegyesek igen nagy többsége nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert egyszerűen megoldják
úgy, hogy már házastársakként együtt élnek. Ezzel szemben Louis atya idézi a Katolikus
Egyház Katekizmusát (KEK, 2350): „a katolikus erkölcstan szerint a jegyesek arra
hivatottak, hogy a tisztaságot a megtartóztatásban éljék meg. (…) Megőrzik a házasság
idejére a házastársi szeretet sajátos gyengédségeinek megnyilvánulását. Kölcsönösen
segítik egymást, hogy a tisztaságban növekedhessenek.”
Louis atya igyekszik
igazolni ezt a várakozó felkészülést, próbatételt úgy, hogy megmutatja: elsősorban
nem a morális szabályra (tiltásra) kell figyelni, hanem a testi, szexuális kapcsolat
személyes, spirituális vonatkozására, a hűség begyakorlására. Négy szempontot, „kapcsot”
jelöl meg a szilárd házasság előkészítéséhez: 1) a lelki (természetfeletti)
kapcsolat: egymást segíteni a hit elmélyítésében és az imaéletben, mindig tiszteletben
tartva a másik misztériumát saját Isten-kapcsolatában; 2) szellemi szintre
emelt szerelmi kapcsolat: egymás mélyebb megismerése, a közös eszmény tisztázása,
közös lelki-szellemi hullámhossz, a különbözőségek fokozatos áthidalása, amely a házasság
előtt és után is tart: egy élet feladata (foglalkozás, kultúra, gyermekek születése
és nevelése stb. kérdések); 3) a szív köteléke (igazi szerelem): ajándékok
cseréje, kölcsönös önajándékozás; 4) a szexuális és szerelmi kapcsolat
testi-lelki kifejezései: a gyengédség számtalan megnyilatkozása, a testi szerelemben
is figyelni a másik személy kibontakozására, a szeretet gesztusai: a másik nem élvezeti
tárgy!
Louis atya ezt az utolsó pontot jobban részletezi: nem szexológiai kurzust
ad, hanem – felhasználva a Szentírást, az Egyház tanítását, a pszichológia szempontjait,
valamint a test teológiája újabb meglátásait – jelzi a testi-szerelmi kapcsolat
lehetséges fejlődését az eszmény felé. A bencés atya hangsúlyozza: nem szabad azt
gondolni, hogy a testi kapcsolatban minden probléma megoldódik. A házassági előkészület
hosszú próbatétel: egymás türelmes, fokozatos, kölcsönös megismerése
és elfogadása. Igazában a test, a szerelem, a férfi és nő kapcsolata misztériumának
kikémlelése sohasem ér véget. Louis atya Laroche-t idézi: „A házasság misztériumában
az intim testi kapcsolat tükre a házaspár legmélyebb spirituális kapcsolatának.
Szépsége és sikere a férj és a feleség szeretetkapcsolatától függ. Nem lehet mesterségesen
szétválasztani a házasság különböző szintjeit. Krisztus is mindig egyszerre gyógyította
a lelket és a testet. Miért kellene szétválasztani a házasságban azt, amit Isten a
teremtéskor mélyen egybekötött? Ha a két lélek egységét a szerelem, a kölcsönös önajándékozó
szeretet hatja át, hogyan válhatna el ettől az intim testi kapcsolat? Világos, hogy
itt a »test« a lelki egységet fejezi ki, visszhangozza.”
Louis atya hozzáfűzi:
óvakodni kell az általánosító leegyszerűsítéstől, mintha a szexuális kapcsolat lenne
a házaspár egyetértésének hőmérője. A valóság sokkal bonyolultabb, és
a test nem mindig tükrözi vissza hűségesen a szellemet. Sokszor a testi dimenzió,
a szexuális élvezet olyan erős lehet, hogy elnyomja a szív, a szellem és a lélek kapcsolatait.
A pillanatnyi gyönyör lehet csalóka. A jegyesek csak a házasságban ismerik meg a
testi egyesülést a maga teljességében, minden dimenziójában.
Louis atya idézi
itt II. János Pál beszédét, amelyet 1985. szeptember 8-án a liechtensteini Vaduzban
a fiatalokhoz intézett: „A tapasztalat azt mutatja, hogy a házasság előtti szexuális
kapcsolat inkább bonyolítja, ahelyett, hogy megkönnyítené a jó pár kiválasztását.”
Louis atya, amikor a jegyesség alatti gyengédség megtanulásáról beszél, idézi Karol
Wojtyla, a későbbi II. János Pál Szerelem és felelősség c. könyvét: a szerző
megmagyarázza, hogy a gesztus, a szó, a tekintet, a magatartás jelzi a másiknak, hogy
az illető megérti a másik lelkiállapotát, hogy szívén viseli gondját-baját, hogy az
megtudja együttérzését. „A gyengédség – írta Wojtyla – a másik ember megérzésének
művészete: a teljes személyének, legrejtettebb lelki mozdulatainak érzékelése, mindig
a másik igazi javát keresve.”
Nincs hely itt arra, hogy végigkövessük Louis
atya bölcs tanácsait a házasságra készülő keresztény jegyeseknek, csupán felsorolom
azokat címszavakban : - Egymást segíteni a tisztaság követelményeinek megtartásában; -
Felkészülni arra, hogy a házasság „igen”-je a lehető legszabadabb legyen; - Az
esetleges szakításnál elkerülni a mély sebek okozását; - Nem ugrani át a szükséges
magány periódusait; - A jegyesség a gyengédség begyakorlásának időszaka; - A
jegyesek megtartóztatása a házastársi hűség záloga, - Tettekkel is lehet hazudni:
a szexuális egyesülés lehet hazugság, ha nem az igazi szerelem, a teljes önátadás
kifejezése.
A hívők életállapotok szerint különbözőképpen valósítják meg a
tisztaságot. A jegyeseknél ez tartózkodás a házasságig a szexuális gyönyörtől.
De ez azért van, hogy a házasságban jobban szerethessék egymást a szexuális kapcsolatokban.
A szexualitás összetett kérdésében figyelni kell egy adott kor szociokulturális valóságára
is. Hosszú a fejlődés a gyermekkortól a pubertáson át a viszonylag kiegyensúlyozott
felnőtt, érett szexualitásig. Keresztény szempontból tekintve a nemek szexuális kapcsolatában
nemcsak adottságról van szó, hanem feladatrólis, amelynek megvalósításában
a biológiai adottságok (hormonok), az érzelmi töltések, az erotikus vágyakozás alakításában
fontos szerepe van az akaratnak. Megismétlem egy szakember, X. Thévenot
múltkor idézett figyelmeztetését: „Az akaratnak van bizonyos hatalma a fantazmák,
tekintetek, gesztusok, érzelmek, magatartások felett, de – ellentétben azzal, amit
számos lelki író el akar hitetni – nincs teljeshatalma! Az életszentség
nem esik szükségszerűen egybe a kényszergondolatok és kényszercselekvések (pulziók)
fölötti teljes önuralommal, hanem a személy a küzdelemben – a hívő a Szentlélekre
hagyatkozva – igyekszik kiegyensúlyozottan integrálni a pulziókat, elismerve az akarat
gyengeségét a szexuális vágyakkal szemben, vagyis teljesen tudatosítva az emberi végességet.”
Végül XVI. Benedek pápával hangsúlyozzuk: hogy helyesen értsük a tisztaság
jelentését, annak pozitív tartalmából kell kiindulnunk, vagyis a szeretetből,
tehát az önajándékozást kell helyesen megélni. A tisztaság olyan spirituális energia,
amely megszabadítja a szerelmet az egoizmustól és az agresszivitástól. A tisztaság
annak az örvendező magatartása, aki meg tudja élni az önajándékozást, és felszabadult
az egoizmus minden szolgaságából.