„Ne az angol, hanem a kereszténység legyen Európa közös nyelve” – Varga János atya
helyszíni tudósítása Riminiből
A Meeting harmadik
napján gazdag program várta a résztvevőket. Kiemelt téma volt a nevelés: „A nevelés
területe periféria, mert az ember szíve saját maga perifériájává vált, és ezt kellene
visszahódítani. A nevelők feladata, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, hogy visszataláljunk
a szívünkhöz, hogy segítsenek találkozni önmagunkkal”– mondta Emilia Guarnieri.
Alberto
Bonfanti történelem és filozófia professzor, a milánói Portofranco tanulást segítő
központ igazgatója. Portofranco 2000-ben nyílt meg, és elsősorban középiskolai diákoknak
kínál segítséget, mindenki számára nyitott és ingyenes. Ez az intézmény a Comunione
e Liberazione lelkiségi mozgalom támogatásával jött létre és működik. Több mint 20.000
diák, köztük külföldiek is, 42 nemzetből, 8.000 önkéntes. Ez az eddigi statisztika.
A milánói központhoz hasonló több ilyen intézmény is létrejött az évek során, 11 Lombardiában,
40 egész Itáliában, ahol a számok talán kisebbek, de a lényeg, a módszer és az ingyenesség
ugyanaz, és az ereje éppen ebben rejlik. Itt a gyermekek vannak a középpontban, nem
a tanulás, a tudás a fontos, hanem maga személy. Hitvallásuk: A diákok nem megtöltendő
edények, hanem meggyújtandó lángok.
„Meg kell magyarázni a gyerekeknek, - mondta
Bonfanti professzor - hogy a dolgok jelentése nem valami unalmas vagy absztrakt valóság,
hanem egy szeretetteljes jelenlét. Az irántunk, az életünk iránti szeretet, amely
emberré lett és velünk maradt. Kilépni az érdektelenség unalmából csak egy módon lehet:
egy reális vonzerő megtapasztalásával. A nevelő feladata ebben segíteni –folytatta
– bevezetni a fiatalokat a valósággal való kapcsolatba. A nevelés közösségi tevékenység,
közösségben történik meg. A nevelés teremtő folyamat, és teremteni nem lehet egyedül.”
„Határtalanul
szeretni azt jelenti, hogy felismerem és szeretem a másikban a Misztériumot” – mondta
José Medina, az Egyesült Államokból érkezett paptanár. „A másikat, mint ajándékot
elismerni – folytatta – meghagyja teljes szabadságunkat és hálánkat minden körülménnyel
szemben. A nevelők együtt növekszenek a rájuk bízottakkal.”
„A jog visszája:
az új jogok” címmel megtartott pódiumbeszélgetésen elhangzott: „A jog egyfajta gyakorlati
antropológia. Egy nagy „selfie”, amely a mai társadalom képét adja. Egy korban, amelyben
a közösségi jogok határozottan gyengülnek, az új jogok erősödnek. A személy és akaratának
autonómiája a legfőbb jó a mai közgondolkodásban és etikában, ezért az emberi jogok
az egyén döntésének szabadságát szolgálják. Az ember tényleg akkor szabad, ha nem
függ semmitől? Éppen ez teszi az egyént kiszolgáltatottá. Kialakult egy dualizmus
az értelem és a test között, és ez az alapvető emberi értékeket veszélyezteti, szó
szerint élet-veszélyes. Egyértelmű, hogy a személy és az emberi szív egy másfajta
felfogására van szükség. A természetfeletti horizont elvesztésével a jog bálvánnyá
válik.” „Még nincsen minden elveszve Szíriában” – a háborús konfliktus sújtotta
ország túlélésért folytatott küzdelmébe tekinthettek be a résztvevők. Az egyik nagy
kiállítás is Szíriáról szól, most tanúságtételek hangoztak el a témában. „A béke azokkal
kezdődik, akik nem menekülnek el, akik vallják: Vértanúk gyermekei vagyunk, ezért
nem hagyjuk el a földünket.” Amint Giorgio Buccellati és Paolo Matthiae régészprofesszorok,
valamint Ziad Hilal jezsuita elmondta: sokan vannak, akik maradnak, teszik a dolgukat,
sőt életüket is kockáztatják, hogy megvédjék azokat a helyszíneket és történelmi kincseket,
amelyek közül hat az UNESCO világörökség része. „Aki kulturális javainkat támadja,
nemzeti identitásunkat támadja” – mondják.
Mario Zenari apostoli nuncius videóriportjában
a remény szavait küldte „dacára fájdalommal teli szívének, az áldozatok, az elpusztult
műemlékek és a véget ért béke miatt, amely éveken át az együttélés szigetévé tette
Szíriát és Libanont. Hangsúlyozta: „segíteni kell a keresztényeket, hogy maradjanak.”
Ziad Hilal jezsuita maradt. Hatezer családdal – nem csak keresztényekkel – és sok
sérült gyermekkel foglalkozik. „Ez egy élő valóság, – mondja – amely a szétesés ellen
hat. Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy életünket adjuk a népünkért, az
erőszak és a gyűlölet senkit sem kényszeríthet, hogy elhagyja helyét. Ezért maradunk,
hogy megmentsük földünk civilizációját.” Roberto Fontolan a CL nemzetközi központjának
vezetője, a beszélgetés moderátora végül hozzátette: „a béke a megismerés, a nevelés
és a találkozás zarándokútja, amely meghív arra, hogy felismerjük: a másik önmagában
érték.”
„Milyen lesz Európa jövője? Az újjászületés útja” címmel megjelent
könyv bemutatója kapcsán tartott beszélgetésben többek között elhangzott: „Európa
már jóval hamarabb a válság jeleit mutatta, mintsem a gazdasági krízis megkezdődött
volna. Ahogy már korábban is egyértelmű volt: hiányzik egy hiteles uniós politikai
akarat. A pozitív hozzáállás egy hagyományból, történelmünk elismeréséből származik.
Csak így, a jó és a szép ideáljából kiindulva tudunk a válságból kilábalni. De mélyen
hinnünk kell saját identitásunkban, ami a miénk. A közös nyelv nem az angol, hanem
a kereszténység. Európa ezért vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Nem Európa fölött,
hanem benne kell éljünk. Azaz ne egy elvont álláspontot képviseljünk, hanem éljük
és testesítsük meg nap, mint nap az ideáljainkat.”
„Szépség nélkül unalom élni”
– Ez a beszélgetés egy szűkebb körű programnak indult, amit a nagy érdeklődés miatt
több teremben kivetítőkön követhettek a résztvevők. Elhangzott: a világmindenség „a
szépség DNS-ével” lett megalkotva. A szépség egy alapvető érték az emberi lény túlélése
szempontjából. Emanuele Silanos a San Carlo Borromeo Papi Fraternitás általános helynöke
Jézus színeváltozását idézte fel. „Jó nekünk itt! – mondta Péter – a csodálatos pillanat,
az élmény szépsége ragadta meg. A szépség értünk van, a szépség az, ami igaz, ami
jó nekünk, amiben érdemes létezni, megmaradni benne. A szépség főleg közösségi élmény.”
Ott a Tábor-hegyen a Jézussal való közösség, a megdicsőülés elővételezése jelentette
a szépséget. „A kereszténység a szépség eseménye – folytatta Don Silanos. A megtestesülésnek
köszönhetően a szépséggel találkozni lehet, megismerhetővé tette magát. Ebből fakad
a misszióra való késztetés: a másik segítése, hogy rácsodálkozzon a szépségre, aki
Krisztus. Ahogyan anno Ratzinger bíboros mondta: »Szükséges, hogy megsebezzen miket
a szépség!«” A jól elvégzett munka szépsége, öröme ad értelmet az életnek, a végső
boldogság pedig, az üdvösség, belépés a megváltás örök szépségének eseményébe.
Az
„Ukrajna – a remény realizmusa” című programon Costantin Sigov, aki a Humán Tudományok
Európai Intézetének igazgatója a Kijevi Nemzeti Egyetemen, továbbá a Majdan téri tüntetések
legfontosabb értelmiségi szereplője volt, elmondta: Ukrajna súlyos keresztet hordoz.
A legfontosabbnak nevezte a reményt, amely olyan, mint a kenyér és a víz. A remény
megosztható, s olyan emberekre épül, akik megmutatták: ami korábban lehetetlennek
tűnt, az lehetségessé vált, például a számomra.”
Az Örmény Filharmonikusok
hangversenye éjfél utánig tartott. Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Hacsaturján
művei hangzottak el, óriási sikert aratva. Könnyűzenei koncert is volt kedden este:
„Hiszek az ígéret földjében” címmel.