Az evangélium erejével győzzük le a világias gondolkodás veszélyeit - Ferenc pápa
vasárnap déli Úrangyala imája
Augusztus 31-én, vasárnap délben Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozásakor mondott
beszédében arra buzdította a híveket, hogy törekedjenek felismerni életükben Isten
akaratát. A vasárnapi evangéliumi szakaszt idézve (Mt 16,21-27), Ferenc pápa utalt
Jézus Péternek tett szemrehányására. Az apostol ugyanis nem tudta elfogadni, hogy
Mesterét megölhetik. Jézus így korholta Pétert: „emberi módon, s nem Isten tervei
szerint gondolkodol”. Anélkül, hogy észrevenné, Péter így a sátánhoz, a csábítóhoz
hasonlóan viselkedik. A pápa idézte Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének sorait: „Ne
szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával,
hogy fölismerjétek mi az Isten akarata” (Rm 11,2). Mi, keresztények ugyanis teljes
egészében beilleszkedünk korunk szociális és kulturális valóságába, és ez így helyes;
de ez azzal a veszéllyel jár, hogy „mondének” leszünk, a világhoz hasonulunk. Azzal
a veszéllyel jár, hogy a „só elveszíti ízét”, ahogyan Jézus mondaná, vagyis azzal,
hogy a keresztények „felhígulnak”, elveszítik azt az újdonságot, amely az Úrtól és
a Szentlélektől származik.
Ezzel szemben, ha az evangélium ereje élő marad,
átalakíthatja ítéleteinket, értékeinket, érdekeinket, gondolatainkat, életstílusunkat.
De hogyan valósítsuk meg ezt a gyakorlatban? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Úgy,
hogy olvassuk az evangéliumot és elmélkedünk róla minden nap. Így Jézus szava mindig
jelen marad életünkben. „Emlékezzetek rá: segíteni fog, ha mindig magatokkal viszitek
az evangéliumos könyvet, zsebben, táskában és napközben elolvastok belőle egy szakaszt.
Mindig legyen nálatok az evangélium, Jézus Szava, hogy tudjátok napközben is olvasni”
– ismételte nyomatékosan a Szentatya, majd így folytatta:
Az Úrral a vasárnapi
szentmisén is találkozunk a közösségben, hallgatjuk Szavát, és magunkhoz vesszük az
Oltáriszentséget, amely egyesít Vele, és testvéreinkkel. Nagyon fontos továbbá, hogy
lelkigyakorlatokat végezzünk, több napra visszavonuljunk. Tehát: evangélium, Eucharisztia,
ima. Az Úr ezen adományainak köszönhetően nem a világhoz, hanem Krisztushoz hasonulhatunk,
és követhetjük Őt az úton. Jézusért elveszíthetjük életünket, és ismét megtaláljuk
azt.
Olyan értelemben veszítjük el életünket, hogy azt másoknak ajánljuk fel
szeretetből, szeretetben. Ez áldozatot, kereszthordozást igényel, de utána ismét megtaláljuk
életünket megtisztulva, megszabadítva az önzéstől, a halál zálogától, örökkévalósággal
telve.