• Home Archivio

„Sikerült a szív hatalmát megtalálni a legváltozatosabb helyzetekben” – véget ért a Népek közötti barátság találkozója – Varga János atya tudósítása

Augusztus 30.-án, szombaton bezárta kapuit a 35. Rimini Meeting. Az idei találkozó mottója, mint minden évben meghatározta a rendezvényt, amely Egyrészt Ferenc pápa programadó felhívásának igyekezett eleget tenni: „a világ és az emberi létezés végső határai felé menni”, másrészt az élet kihívásaira hitünk alapján adott válasz érvényességét vizsgálta, éppen a perifériáról érkezett személyek tanúságtétele által „Isten nem hagyta egyedül az embert”.

Az utolsó napon két nagy találkozóra került sor:

Globalizáció és versenyképesség Sergio Marchionne, a Fiat és a Chrysler csoport vezérigazgatója részvételével. Marchionne 2010-ben látogatott először a Meetingre, - amint akkor fogalmazott – „kíváncsiságból, mert a Fiatnál egy év kell, hogy annyi minden történjen, mint itt köztetek egy hét alatt!” A rendkívül befolyásos üzletember, aki a Fiat és a Chrysler történetét az utóbbi 10 évben sikeressé tette, sok-sok embernek munkahelyet, megélhetést biztosít személyes felelősségébe engedett betekintést, amely egyben tanúságtétel is volt. Nem hagyta magát ünnepeltetni.

„Mi a siker titka? – tette fel a költői kérdést. Sikereink mögött nyitott emberek vannak, akik szabadok a múlt és a szokások rabságától, akik képesek tovább menni az ismeretlenbe, nap, mint nap újra kezdeni.”

Meghívta a fiatalokat, hogy törjék meg a tehetetlenség ördögi körét, és mozduljanak képességeik kibontakoztatása érdekében. „A jövő tőlünk függ, abba kell hagyni azt a mentalitást, hogy „várjuk a sült galambot”. Legyetek magatok előmozdítói a változásoknak, amelyeket a társadalomban látni akartok. Megváltoztatni a dolgokat nem utópia, ha mindenki végzi a maga feladatát.”

Marchionne elmondta: minden este azt a kérdést teszi föl magának: sikerült-e jobbá tenni a dolgokat, mint ahogy reggel találtam? Erre hívja a fiatalokat is...

Emilia Guarnieri a Meeting elnök asszonya úgy értékelte: „Marchionne előadása egy nagy felhívás volt a valóságra, amely támadásnak van kitéve, és ezáltal sokan bezáródnak a saját gondolataikba, nem látják a valóságot. Egy ilyen bizalommal teli felhívás segít, hogy úgy keljünk fel, hogy tudjuk: a konkrét helyzetben, amiben élünk, képesek vagyunk megváltoztatni, jobbá tenni a világot, magunknak és másoknak.”

„A szabadság tanúi” című záró előadáson többek között részt vett Paul Jacob Bhatti, pakisztáni orvos, testvére a meggyilkolt Shabbaz Bhatti emlékére létrehozott alapítvány elnöke, Ignatius Kaigama Jos érseke, a nigériai püspöki konferencia elnöke, Shlemon Warduni, bagdadi káld segédpüspök és Domenico Quirico, a „La Stampa” újságírója.

Bhatti, testvére hősi halála mellett, beszélt arról is, amikor egy Isten-káromlás miatt halálra ítélt lányt meg tudtak menteni muszlim barátaival és az imámmal közös kiállásukkal, tanúságot téve evvel a hitről, a harmóniáról és a vallásközi párbeszéd lehetőségéről.

„Mi, keresztények, minden jószándékú emberrel legyünk egységesek, hogy megvédjük az emberi jogokat. Mi, egészséges hitűek, egyek kell legyünk az imában, a jogok védelmében, hogy megvalósuljon a béke az egész világon Hogy megvédjük azokat, akik egy radikális ideológia áldozatai. Ez közös felelősségünk, mert a béke mindenki alapvető joga” – mondta. Utalt a nevelés fontosságára és az annak hiányából fakadó szegénységre, amelyre szintén érzékenyek kell, hogy legyünk.

Kaigama érsek is a közvetlen életveszély valóságából érkezett és amellett, hogy beszélt a nigériai belpolitika kettősségéről, valamint a Boko Haram rémtetteiről, tanúságot tett a hitből fakadó bátorság és szabadság mellett.

„Nektek, akik itt vagytok, nagy hitetek van. A hit és a barátság hatalma győzni fog – hangsúlyozta. Nem eshetünk kétségbe. Nem dőlhetünk be azok trükkjeinek, akik a rosszat teszik. Le kell győznünk a rosszat, a jóval. A barátság egy hatalmas eszköz, amely le tudja győzni a rosszat, amíg egyek vagyunk a szeretetben.” – mondta a nigériai főpásztor.

„Akik gyűlölködnek, nem győzhetnek, csak akkor, ha a másik fél is elkezd gyűlölni, mert a gyűlölet által tönkreteszi saját magát.” – fejezte be szavait Kaigama érsek és felhívta a jelenlévőket az további imádságra valamint arra, hogy politikai szintén is hallassák hangjukat a terrorizmus befejeződése érdekében.

Domenico Quirico, a „La Stampa” újságírója személyes tapasztalatai alapján, drámai módon írta le Szíria katasztrófáját és azt mondta: „Isten nem hagyja magára az embert, de mi emberek, mi magukra hagytuk az ottaniakat. Az új kalifátussal – szerinte - nem egyszerűen diktatúra van születőben, hanem egy új totalitarizmus, amely a másik személyét úgy vesz semmibe, amint van.”

Shlemon Warduni, bagdadi káld segédpüspök felidézte az ott élő testvérek állhatatosságát. „Meghalni méltósággal sokkal jobb, mint élni megaláztatássokkal. Hálásak vagyunk, hogy keresztények lehetünk.”

A Meeting záró sajtótájékoztatóján elhangzott, a Meetingnek láthatóan kevesebb látogatója volt, mint a korábbi években, de a szervezők elégedettek. Az első alkalom, hogy nem mondtak konkrét számot, de – így fogalmaztak – „a válság ellenére nem panaszkodhatunk”. A Meeting életét sokan követték, azok is, akik nem tudtak ezekben a napokban Riminibe jönni, a virtuális látogatások formájában illetve az előadásokat interneten, és a közösségi médiákon megtekintve.

A résztvevők több mint 70 országból érkeztek az egy hetes programra. Köztük egyébként – mint minden évben – néhány magyar is volt. Az előkészítésben és lebonyolításban 3600 önkéntes dolgozott, 46 országból. 110 találkozó volt 280 előadóval, 14 kiállítás, 21 zenei, illetve színházi előadás, 16 sportesemény.

Emilia Guarnieri összegzésében elmondta: „Mit kerestek?” evvel a kérdéssel hívott meg minket a Szentatya arra, hogy a Meeting témájának mélyére menjünk. Mindezt egy olyan nemzeti és főleg nemzetközi helyzetben, ami drámaibb, mint valaha és aggodalomra ad okot. Az egy hét alatt sikerült, nemcsak az emberi perifériák tapasztalatába betekinteni, hanem a nagy nemzetközi vészhelyzetek személyes tanúinak hangját is meghallani.

„A hiteles vallásos hozzáállás jellegzetessége – mondta Guarnieri - a lényegesre koncentrálni és a boldogság vágya. A lényeges az ideál, amelynek mindannyian átadjuk, kiszolgáltatjuk a boldogság utáni vágyunkat. A lényegesre törekedni, minden és mindenki iránt érdeklődővé tesz minket,… és barátokká válunk.

Hiszem, hogy kihívás volt – elsősorban számunkra -, hogy a szív hatalmát sikerült a legváltozatosabb helyzetekben, találkozásokban is meglátni.

Hiszem, hogy ma a kihívás továbbra is érvényben marad. Mert amit láttunk és hallottunk megtörténni, az éppen a szív hatalma és képessége a valósághoz való alakulásra. 2015-ben folytatjuk ezt.

Ezért a következő Meeting mottója egy költői megfogalmazású mondat, kérdés lesz Mario Luzi a 2005-ben elhunyt olasz kortárs költőtől: "Kinek a hiánya, ó szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?"

Együtt kérdezni, mi ez a hiány, a szívünk hiánya? És milyen utat nyit meg ez a hiány? Ehhez a jövő évben augusztus 23-29. találkozunk újra a Rimini Meetingen.”

Megköszönve figyelmüket és munkatársaim közreműködését búcsúzom, Varga Jánost hallották a Rimini Meetingről. Dicsértessék a Jézus Krisztus!