„Az egyház – anya, aki megvédi gyermekeit” - Ferenc pápa szerda délelőtti katekézise

A pápa szeptember 3-án, szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást, amelyre ismét hatalmas zarándoktömegek érkeztek, megtöltve a térhez vezető utcákat is.

Kedves testvérek, jó napot kívánok! – kezdte katekézisét a pápa. Emlékeztetett rá, hogy az előző alkalmakkal már kifejtette: nem önerőnkből válunk keresztényekké; laboratóriumban sem lehet valakiből keresztény, hanem az egyház nagy teste körül születünk és növekedünk a hitben. Ebben az értelemben az egyház valóban anya, a mi anyánk az egyház – olyan szép ezt így mondani: Anyaszentegyházunk – egy anya, aki életet ad nekünk Krisztusban és általa együtt élünk testvéreinkkel a Szentlélek szeretetközösségében.

Az egyház anyaságának példaképe Szűz Mária, a legszebb és legmagasabb rendű példakép, aki csak létezhet. Erre már az első keresztény közösségek is rávilágítottak és ezt a II. Vatikáni Zsinat olyan csodálatosan kifejezte (vö. Lumen gentium, 63-4). Mária anyasága minden bizonnyal kivételes, egyedülálló. Az idők teljességében következett be, amikor Szűz Mária világra hozta Isten Fiát, aki a Szentlélektől fogant.

Az egyház anyasága folytatása Mária anyaságának, mintegy meghosszabbítása a történelemben. Az egyház, a Szentlélek termékenységében, továbbra is új gyermekeket hoz a világra Krisztusban, mindig Isten Szavát hallgatva, engedelmeskedve szeretet tervének. Az egyház – anya – hangsúlyozta a pápa. Jézus születése Mária méhében, előjele minden keresztény születésének az egyház méhében, mivel Krisztus elsőszülött sok testvér között (vö. Rm 8,29).

Első testvérünk Jézus, aki Máriától született, példaképünk és mi mindnyájan az egyházban születtünk. Megértjük tehát, hogy milyen mély az a kapcsolat, amely Máriát és az egyházat összekapcsolja: Máriára tekintve felfedezzük az egyház legszebb és leggyöngédebb arcát; és az egyházra tekintve felismerjük Mária utolérhetetlenül nemes arcvonásait. Mi, keresztények nem vagyunk árvák, van egy anyukánk, van egy anyánk és ez nagyon nagy dolog! Nem vagyunk árvák! Az egyház egy anya, Mária az anya.

Az egyház anyánk, mert a keresztségben szült meg bennünket. Minden alkalommal, amikor megkeresztelünk egy gyermeket, az egyház gyermekévé válik, belép az egyházba. Attól a naptól kezdve az egyház, mint gondos anya, nevel bennünket a hitben és Isten Szavának erejével, megmutatja az üdvösség útját, megvéd minket a gonosztól.

Az egyház Jézustól megkapta az evangélium értékes ajándékát, nem azért, hogy önmagának megtartsa azt, hanem, hogy nagylelkűen átadja másoknak, mint ahogy egy anyuka teszi ezt. Az evangelizáció szolgálatában különösen megnyilvánul az egyház anyasága. Elkötelezi magát, mint egy anya, hogy gyermekeinek felkínálja a spirituális eledelt, amely táplálja és gyümölcsözteti a keresztény életet.

Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy nyílt értelemmel és szívvel befogadjuk Isten Szavát, amelyet az egyház minden nap nekünk adományoz, mert ez a Szó képes arra, hogy megváltoztasson bennünket belülről. Csak Isten szavának van képessége arra, hogy megváltoztasson bennünket legmélyebb bensőnkben. Ki adja nekünk Isten Szavát? Az Anyaszentegyház, gyermekkorunktól kezdve anyatejként táplál bennünket ezzel a szóval, felnevel bennünket egész életünkön át ezzel a szóval. Isten Szava, amelyet az Anyaszentegyház ad nekünk, átalakít bennünket. Emberi mivoltunkat ezután már nem a test evilági lüktetései, hanem a Szentlélek irányítja.

Az egyház, anyai gondoskodásában arra törekszik, hogy megmutassa a híveknek azt az utat, amelyen végig kell haladni, hogy termékeny, örömmel és békével teli életet éljünk. Az evangélium által megvilágosodva és a szentségek kegyelmeinek segítségével a jót választhatjuk döntéseinkben. Bátran és reménnyel telve haladhatunk át a sötétség pillanataiban és a legkanyargósabb ösvényeken keresztül, amelyek szintén adódnak az életben. Az üdvösség útja, amelyen keresztül az egyház vezet bennünket és elkísér az evangélium erejével, valamint a szentségek segítségével, megadja azt a képességet, hogy megvédjük magunkat a gonosztól.

Az egyház egy anya bátorságával rendelkezik, aki tudja, hogy meg kell védenie gyermekeit azoktól a veszélyektől, amelyek a világban jelen lévő sátántól származnak, és gyermekeit el kell vezetnie a Jézussal való találkozásra. Egy anya mindig megvédi gyermekeit. Ez a védelem abból is áll, hogy buzdít az éber őrködésre: őrködjetek a gonosz félrevezető csábításától. Mert, bár Isten legyőzte a gonoszt, ez újból és újból visszatér kísértéseivel – tudjuk jól, hiszen mindnyájan megtapasztaltuk a kísértéseket.

Tőlünk függ, hogy ne legyünk hiszékenyek. Péter apostol szerint a gonosz, mint „ordító oroszlán” jár körbe. Ne legyünk hiszékenyek, hanem őrködjünk éberen és maradjunk szilárdak a hitben. Álljunk ellen az anya tanácsai, az Anyaszentegyház segítségével, aki, mint egy jó anyuka mindig elkíséri gyermekeit a nehéz pillanatokban.

Kedves barátaim – mondta végül szerda délelőtti katekézisében a pápa – ez az az egyház, amelyet mindnyájan szeretünk, ez az az egyház, amelyet én szeretek: egy anya, aki szívén viseli gyermekei javát, és képes életét adni gyermekeiért. Ne feledjük, hogy az egyház nem csak a papokból, nem csak belőlünk, püspökökből áll, nem: mindnyájan az egyház vagyunk! Rendben van? Mindnyájan gyermekek vagyunk, de ugyanakkor más keresztények anyja is vagyunk. Minden megkeresztelt, férfiak és nők, együtt alkotjuk az egyházat.

Életünkben hányszor nem teszünk tanúságot az egyháznak erről az anyaságáról, az egyház anyai bátorságáról! Mennyiszer vagyunk gyávák! Ajánljuk tehát magunkat Mária oltalmába, hogy Ő, mint, az elsőszülött Jézus, első fivérünk anyja, megtanítson bennünket arra, hogy hozzá hasonló anyai lélekkel forduljunk testvéreink felé, őszinte képességgel, hogy befogadjuk őket, hogy megbocsássunk nekik, hogy erőt, bizalmat és reményt öntsünk beléjük. Ez az, amit egy anyuka tesz. Köszönöm szépen – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa az általános kihallgatáson.

(vm)