A Jézussal való találkozás kiváltságos helye saját bűnünk – Ferenc pápa homíliája
A keresztény élet
ereje abban a találkozásban van, ami bűneink és a minket üdvözítő Krisztus között
jön létre. Ahol nem jön létre ez a találkozás, ott az egyház pusztulóban van, a hívek
langyosak – mondta Ferenc pápa homíliájában szeptember 4-én, csütörtökön reggel, a
Szent Márta házban bemutatott szentmisén.
Péter és Pál megértetik velünk,
hogy egy keresztény két dologgal dicsekedhet: „saját bűneivel és a keresztre feszített
Krisztussal”. Isten Szavának átalakító ereje ennek a tudatából indul ki. Pál, az első
korinthusi levélben arra szólítja fel a magukat bölcseknek tekintő embereket, hogy
legyenek „oktalanok”, hogy bölcsek lehessenek. „Mert e világ bölcsessége oktalanság
Isten előtt” (vö. 1Kor 3,18-23).
Pál azt mondja, hogy Isten Szavának ereje,
amely megváltoztatja szívünket, megváltoztatja a világot, reményt, életet ad, nem
az emberi bölcsességben található: nem egy szép beszédben, nem az emberi értelem szép
szavaiban. Nem. Ezek mind oktalanságot jelentenek, mondja Pál. Isten Szavának ereje
máshonnan jön. Isten Szavának ereje a hithirdető szívén keresztül jut el az emberekhez,
ezért mondja Pál azoknak, akik Isten Szavát hirdetik: „Legyetek oktalanok”, vagyis
bizonyosságotokat ne helyezzétek a világ bölcsességébe.
Pál apostol nem dicsekedett
tanulmányaival, bár a kor legfontosabb tanárai tanították, hanem csak két dologgal
– mutatott rá Ferenc pápa.
Pál maga mondta: „én csak gyöngeségeimmel dicsekszem”.
Ez megbotránko ztat. Máshol pedig ezt mondja: „Csak Urunk Jézus Krisztus keresztjével”
dicsekszem, aki a Keresztre Feszített. Isten Szavának ereje abban a találkozásban
van, amely bűneim, és Krisztus üdvözítő vére között jön létre. Ha nincs ez a találkozás,
akkor nincs erő a szívemben. Amikor elfeledkezünk erről a találkozásról, akkor elvilágiasodunk,
Isten dolgairól emberi nyelven akarunk beszélni, és ez nem használ: nem ad életet.
Péter, a csodálatos halfogás evangéliumi szakaszában megtapasztalja a Krisztussal
való találkozást, látván saját bűnét: látja Jézus erejét és látja saját magát. Jézus
lábához veti magát és így szól: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk
5,1-11). Ebben a Krisztus és bűneim közötti találkozásban van az üdvösség:
„A
Jézus Krisztussal való találkozás kiváltságos helyét mindenki számára saját bűnei
jelentik” – folytatta homíliájában Ferenc pápa. Ha egy keresztény nem képes arra,
hogy érezze bűneit és azt, hogy Krisztus, a Keresztre feszített vére üdvözítette,
akkor olyan keresztény, aki félúton megállt, langyos keresztény. És amikor pusztuló
egyházakat találunk, pusztuló plébániákat, intézményeket találunk, akkor egészen biztos,
hogy olyan keresztények vannak ott, akik soha nem találkoztak Jézus Krisztussal vagy
elfeledkeztek arról a Jézus Krisztussal való találkozásról.
A keresztény élet
ereje és Isten Szavának ereje éppen abban a pillanatban rejlik, amikor én, bűnös,
találkozom Jézus Krisztussal és az a találkozás teljesen átalakítja, megváltoztatja
életemet. És erőt ad ahhoz, hogy hirdessük az üdvösséget a többi embernek” – fejtette
ki Ferenc pápa, majd arra bátorította a híveket, hogy tegyenek fel maguknak néhány
kérdést:
„Képes vagyok-e arra, hogy ezt mondjam az Úrnak: bűnös vagyok? Nem
elméletben, hanem megvallva a konkrét bűnt? Képes vagyok-e hinni, hogy éppen Ő, Vérével
üdvözített engem, megmentett a bűntől és új életet adott? Bízom-e Krisztusban?”
Végül
a pápa ezekkel a szavakkal fejezte be csütörtök reggeli homíliáját: „Mivel dicsekedhet
egy keresztény? Két dologgal: saját bűneivel és a keresztre feszített Krisztussal”.