2014-09-04 13:25:20

A Jézussal való találkozás kiváltságos helye saját bűnünk – Ferenc pápa homíliája


RealAudioMP3 A keresztény élet ereje abban a találkozásban van, ami bűneink és a minket üdvözítő Krisztus között jön létre. Ahol nem jön létre ez a találkozás, ott az egyház pusztulóban van, a hívek langyosak – mondta Ferenc pápa homíliájában szeptember 4-én, csütörtökön reggel, a Szent Márta házban bemutatott szentmisén.

Péter és Pál megértetik velünk, hogy egy keresztény két dologgal dicsekedhet: „saját bűneivel és a keresztre feszített Krisztussal”. Isten Szavának átalakító ereje ennek a tudatából indul ki. Pál, az első korinthusi levélben arra szólítja fel a magukat bölcseknek tekintő embereket, hogy legyenek „oktalanok”, hogy bölcsek lehessenek. „Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt” (vö. 1Kor 3,18-23).

Pál azt mondja, hogy Isten Szavának ereje, amely megváltoztatja szívünket, megváltoztatja a világot, reményt, életet ad, nem az emberi bölcsességben található: nem egy szép beszédben, nem az emberi értelem szép szavaiban. Nem. Ezek mind oktalanságot jelentenek, mondja Pál. Isten Szavának ereje máshonnan jön. Isten Szavának ereje a hithirdető szívén keresztül jut el az emberekhez, ezért mondja Pál azoknak, akik Isten Szavát hirdetik: „Legyetek oktalanok”, vagyis bizonyosságotokat ne helyezzétek a világ bölcsességébe.

Pál apostol nem dicsekedett tanulmányaival, bár a kor legfontosabb tanárai tanították, hanem csak két dologgal – mutatott rá Ferenc pápa.

Pál maga mondta: „én csak gyöngeségeimmel dicsekszem”. Ez megbotránko
ztat. Máshol pedig ezt mondja: „Csak Urunk Jézus Krisztus keresztjével” dicsekszem, aki a Keresztre Feszített. Isten Szavának ereje abban a találkozásban van, amely bűneim, és Krisztus üdvözítő vére között jön létre. Ha nincs ez a találkozás, akkor nincs erő a szívemben. Amikor elfeledkezünk erről a találkozásról, akkor elvilágiasodunk, Isten dolgairól emberi nyelven akarunk beszélni, és ez nem használ: nem ad életet.

Péter, a csodálatos halfogás evangéliumi szakaszában megtapasztalja a Krisztussal való találkozást, látván saját bűnét: látja Jézus erejét és látja saját magát. Jézus lábához veti magát és így szól: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,1-11). Ebben a Krisztus és bűneim közötti találkozásban van az üdvösség:

„A Jézus Krisztussal való találkozás kiváltságos helyét mindenki számára saját bűnei jelentik” – folytatta homíliájában Ferenc pápa. Ha egy keresztény nem képes arra, hogy érezze bűneit és azt, hogy Krisztus, a Keresztre feszített vére üdvözítette, akkor olyan keresztény, aki félúton megállt, langyos keresztény. És amikor pusztuló egyházakat találunk, pusztuló plébániákat, intézményeket találunk, akkor egészen biztos, hogy olyan keresztények vannak ott, akik soha nem találkoztak Jézus Krisztussal vagy elfeledkeztek arról a Jézus Krisztussal való találkozásról.

A keresztény élet ereje és Isten Szavának ereje éppen abban a pillanatban rejlik, amikor én, bűnös, találkozom Jézus Krisztussal és az a találkozás teljesen átalakítja, megváltoztatja életemet. És erőt ad ahhoz, hogy hirdessük az üdvösséget a többi embernek” – fejtette ki Ferenc pápa, majd arra bátorította a híveket, hogy tegyenek fel maguknak néhány kérdést:

„Képes vagyok-e arra, hogy ezt mondjam az Úrnak: bűnös vagyok? Nem elméletben, hanem megvallva a konkrét bűnt? Képes vagyok-e hinni, hogy éppen Ő, Vérével üdvözített engem, megmentett a bűntől és új életet adott? Bízom-e Krisztusban?”

Végül a pápa ezekkel a szavakkal fejezte be csütörtök reggeli homíliáját: „Mivel dicsekedhet egy keresztény? Két dologgal: saját bűneivel és a keresztre feszített Krisztussal”.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.