Hamvas püspök és az ÁVH - könyvismertetés

- interjú Zombori István történésszel, egyháztörténésszel, a METEM kiadó részéről a most meg jelent kötet szerkesztőjével

Hamvas Endre 1944. március elején kapott püspöki kinevezést. Korábban az esztergom-budapesti érsekség helynöke volt. Ekkor a szeged-csanádi püspöki székhelyre került. Szeged az első püspökségek közé tartozott, amelyeket 1944 októberében a szovjet hatalom megszállt. Amikor a szovjetek által támogatott Rákosi és kommunista csoportja kezébe került a Belügyminisztérium, az elsők között kiemelt figyelmet szenteltek a katolikus egyház vezetőinek, a püspököknek, a szerzetesi vezetőknek. E személyek között volt Hamvas Endre 1945 utáni ténykedése miatt is. 1944-ben tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen, 1945-46-ban a magyarországi németek kitelepítése ellen illetve a felvidéki magyarság erőszakos Magyarországra való kitelepítése ellen is, politikai és közéleti megnyilvánulásai meglehetősen nagy visszhangot kaptak. Ezért az 1946-ban megszervezett ÁVH elődje, az első titkos rendőrség 1946-tól kezdve figyelte őt az 1970-ben bekövetkezett haláláig.

A könyv jelentősége, hogy Bálint László három éves munkával a titkos szolgálatnál Hamvas püspökről, majd később érsekről megmaradt hatalmas mennyiségű iratanyagot, a napról napra írt jelentéseket módszeresen áttekintette, kijegyzetelte és hol idézetekkel, hol saját szavaival összefoglalva ezt az anyagot a kezünkbe adja – hangsúlyozta Zombori István.

Azért is érdekes a kötet, mert ilyen teljességgel jelen pillanatban egyetlen egy püspöki rangú katolikus egyházi személy megfigyelését még nem sikerült feltárni. Nagyon sok kisebb-nagyobb fontosságú adatot tartalmaz. A könyv egyik legfontosabb része az, hogy egyrészt látható: ha Mindszenty-t a harcos, a rendszerrel a legkeményebben szembeszálló és ellenálló személyként tartják számon, akkor vele szemben Hamvas püspök a békülékenyebb, a „megalkuvóbb”, a rendszerrel az adott határokig együttműködni akaró, de a nyáját, a közösségét védelmezni akaró főpásztorként jelenik meg. A jelentésekből kitűnik, hogy ő az egyházáért, a híveiért mindig kiállt – nyilatkozta a történész.

Nagyon érdekes, hogy Hamvas sem kerülhette el sorsát. A Grősz-per kapcsán őt is a rendőrség megfigyelés alá vonta, majd pedig 1951-ben elrendelték a házi őrizetét. Minden lépését, testi, lelki működését figyelték. Az ÁVH és a kormány aztán rájött arra, hogy Hamvas személye inkább alkalmas arra, hogy a helyi egyház élén álljon.

Az egyik jelentésben az ÁVH feljegyezte, hogy 1952-ben, a legvadabb Rákosi-időkben Hamvas a budapesti bazilikában egyik szentbeszédében kijelentette: „Csodát akartok? Nézzetek körül, kedves hívek! Ennyi üldözés közepette is fennáll a pápaság, erős az Anyaszentegyház és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” Ez a szerény, csöndes, de határozott egyházi vezető bíztatta híveit és mindvégig a helyén állva lelkesítette őket, másrészt pedig próbált egyházi vezetőként a körülményekhez képest eljárni. Nem szabad elfelejteni, hogy az 1960-as évek elején ő volt az, aki a II. Vatikáni Zsinat előkészületeire, majd munkálataira többször is kiutazhatott Rómába és a mellé helyezett, külföldi ügyekben jártas ügynökök, beszervezett papok közepette is nagyon hűségesen és tisztességesen viselkedett – mutatott rá az interjúban Zombori István történész.

(sv)