1914. július 31-én az olasz külügyminiszter, Antonino San Giuliano kifejtette meggyőződését
a római minisztertanács előtt Olaszország semlegességére vonatkozóan, de már túl késő
volt. Európa az első világégés szakadéka felé rohant. Két nappal korábban Ausztria
hadat üzent Szerbiának és kitört az első világháború. Egy évvel később Olaszország
háromezer tisztet és több, mint egy millió főt számláló csapatokat állított hadrendbe.
Közöttük volt Giovanni Carlo Bergoglio is, Francesco és Maria Brugnaro fia, aki 1884.
augusztus 13-án született egy Bricco Marmorito di Portacomaro Stazione - nevű helységben,
Asti közelében, nem messze Portacomarótól. Ő volt Ferenc pápa nagyapja.
„Sok
fájdalmas történetet hallottam nagyapám szájából, aki ott volt a piavei csatánál”
– mondta a pápa az első világháborúval kapcsolatban. Ezek a szavak indították el a
történeti kutatómunkát Giovanni Carlo Bergoglio születési igazolásától kezdve az olasz
hadsereg dokumentációs központjáig és a levéltári kutatásokig.
Így jutunk el
a katonai nyilvántartáshoz, amelyben az 1904. június 28-án elvégzett egészségügyi
vizsgálat megállapította: Giovanni húsz éves, 1 méter 66 cm magas, göndör, barna hajú
és barna szemű. A kor törvényeinek megfelelően azonban légzési elégtelenség miatt
alkalmatlannak minősült a katonai szolgálatra. Ezzel azonban csak rövid időre tudta
elkerülni a három éves kötelező katonai szolgálatot. Így aztán, amikor Olaszország
1915. május 23-án hadba lépett Franciaország, Anglia és Oroszország oldalán, Ferenc
pápa nagyapját harmincévesen behívták. Egy háborús övezetbe került a szlovén határnál,
Goriziától északra. 1916 nyarán az Isonzónál véres ütközetekben vett részt, bajtársaival
hősiesen küzdött a győzelemért. Helytállásukért később kitüntetést kaptak. De milyen
áron? Hány családot tett tönkre, mennyi fájdalmat okozott a háború? A kormányok által
előidézett összecsapás számos ember életét és méltóságát tette tönkre.
Ferenc
pápa nagyapja megmenekült, majd leszerelt és végre hazatérhetett Portacomaróba. Oda,
ahonnan elindult, ahol a lövészárkok ráncokat vájtak a hegyoldalba, és ahol az eső
a távoli rokonok könnyeiként csorgott le a hegygerincről.
Giovanni Bergoglio
és Olaszország minden nagypapája, akik túlélték az első világháborút, kétszer tértek
vissza az életbe: egyszer, mivel életben maradtak, de főként mivel gyermekeik és unokáik
meghallgatták őket. Közöttük volt Jorge Mario Bergoglio, aki Giovanni nagyapja elbeszéléseire
mindig is emlékezett.
Ma a pápa arra szólít minket, hogy fedezzük fel újra
nagyszüleinket, hogy az emlékezet történelemmé váljon és a múlt hibáiból nap mint
nap egy békés jövő építésén munkálkodjunk. Ezért nyer még mélyebb jelentést Ferenc
pápa szeptember 13-i látogatása a redipugliai katonai emlékhelyen – olvassuk az olaszországi
tábori lelkészség honlapján.