„A házasság a valós élet jelképe. Krisztus és az egyház szeretetének szentsége” –
Ferenc pápa homíliája Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén
Szeptember 14-én,
vasárnap reggel Ferenc pápa a római egyházmegye 20 jegyespárját eskette meg. Homíliájában
utalt az első olvasmány szavaira (Szám 21,4-9). A Számok könyvéből vett idézet a pusztában
vándorló népről szól. Gondoljunk azokra az emberekre, akik Mózes vezetésével meneteltek.
Főleg családok voltak: apák, anyák, gyermekek, nagyszülők; mindenféle korú férfiak
és nők, sok gyermek, idősek, akik elfáradtak az úton. Ez a nép a mai világ pusztaságában
haladó egyházat juttatja eszünkbe, Isten népét juttatja eszünkbe, amely javarészt
családokból áll.
Eszünkbe juttatja a családokat, a mi családjainkat, amelyek
az élet útjain haladnak a mai történelemben minden nap. Felbecsülhetetlen az az erő,
az az emberiesség, amellyel a család rendelkezik: a kölcsönös segítség, a nevelés,
a kapcsolatok, amelyek együtt növekednek a személyekkel, osztozás az örömökben és
a nehézségekben…
A család az az elsődleges hely, ahol kialakul személyiségünk,
ugyanakkor a családok mintegy a társadalom építésének „téglái” – mutatott rá homíliájában
Ferenc pápa, majd ismét visszatért a bibliai elbeszéléshez.
A nép egy bizonyos
ponton „unni kezdte az utat”. Fáradtak voltak, nem volt víz, csak mennyei „mannát”
ettek, amely csodálatos isteni eledel volt, de a válságnak abban a pillanatában kevésnek
tűnt. Az emberek ezért panaszkodni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztál ki
minket Egyiptomból?” – kérdezték. Fennállt a kísértése, hogy visszafordulnak és abbahagyják
a megkezdett utat.
Ez eszünkbe juttatja azokat a házaspárokat, akik „nem viselik
el” a házastársi és családi élet „utazását”. A fáradozás benső fáradsággá válik; kedvüket
veszítik a házasságot illetően, nem merítenek többé a szentség forrásának vizéből.
A mindennapi élet teherré, olykor „visszataszítóvá” válik.
Az eltévelyedésnek
abban a pillanatában – írja a Biblia – mérges (tüzes) kígyók érkeznek, amelyek megmarják
az embereket, sokan meghalnak. Ez megtérésre készteti a népet; bocsánatot kérnek Mózestől,
és arra kérik, hogy imádkozzon az Úrhoz: távolítsa el ezeket a kígyókat. Mózes könyörög
az Úrhoz, aki segítségükre siet és így szól Mózeshez: „Készíts egy rézkígyót és tedd
ki jelül”. Aki feltekint erre a rézkígyóra, meggyógyul a halálos marástól.
Mit
jelent ez a jelkép? – tette fel a kérdést homíliájában Ferenc pápa. Isten nem irtja
ki a kígyókat, hanem „ellenszert” kínál fel: a Mózes által készített rézkígyó révén
Isten átadja gyógyító erejét, - gyógyító erejét - amely irgalmassága, és amely erősebb
a kísértő mérgénél. Jézus, amint az evangéliumban hallottuk (Jn 3,13-17), azonosította
magát ezzel a jelképpel: az Atya ugyanis szeretetből „adta” Őt, Egyszülött Fiát az
embereknek, hogy életük legyen – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Az Atyának ez a
végtelen szeretete készteti a Fiút, Jézust arra, hogy emberré váljon, hogy szolga
legyen, hogy meghaljon értünk a kereszten; ezért az Atya feltámasztotta és hatalmat
adott neki az egész világegyetem felett.
Ezt fejezi ki Szent Pál Filippiekhez
írt levelének himnusza (Fil 2,6-11). Aki a keresztre feszített Jézusra bízza magát,
megkapja Isten irgalmasságát, amely meggyógyít a bűn halálos mérgétől.
Az
orvosság, amelyet Isten felkínál a népnek, különösen érvényes a házastársak számára,
akik „nem viselik el az utat” és megmarja őket az elbátortalanodás, a hűtlenség, a
meghátrálás, a cserbenhagyás kísértése…
Az Atyaisten nekik is odaajándékozza
Fiát, Jézust, nem azért, hogy elítélje, hanem, hogy üdvözítse őket: ha Jézusra bízzák
magukat, meggyógyítja őket irgalmas szeretetével, amely keresztjéből buzog fel, egy
olyan kegyelem erejével, amely megújít, és visszavezet a házastársi és családi élet
útjára.
Jézus szeretete, amely megáldotta és megszentelte a házastársak egybekelését,
képes arra, hogy megtartsa szeretetüket és megújítsa azt, amikor emberileg elvész,
szétszakadozik, kimerül. Krisztus szeretete vissza tudja adni a házastársaknak a közös
előrehaladás örömét; mert ez a házasság: egy férfi és egy nő közös útja. A férfi feladata,
hogy segítse feleségét: legyen még inkább nő, és a nő feladata, hogy segítse férjét:
legyen még inkább férfi. Ez lesz a feladatotok. „Szeretlek, ezért még nőiesebbé
teszlek.”- „Szeretlek, ezért még férfiasabbá teszlek” – tette hozzá rögtönzött szavakkal
Ferenc pápa.
Ez a különbözőségek kölcsönössége. Nem rögtelen, konfliktusok
nélküli út, nem, akkor nem lenne emberi. Elkötelezett utazás, amely olykor nehéz,
olykor konfliktusokkal teli, de ilyen az élet!
A Szentatya ekkor ismét rögtönzött
szavakkal fordult a házasulandókhoz: „Az úton lévő népre, az úton lévő családokra,
házaspárokra vonatkozó, Isten Szavából fakadó teológiához még egy kis tanácsot mellékelek.
Természetes dolog, hogy a házaspárok veszekednek: ez normális, általános. De azt tanácsolom:
soha ne fejezzétek be úgy a napot, hogy ne békülnétek ki. Soha. Elegendő egy kis gesztus.
És azután tovább haladtok előre”.
A házasság az élet, a valós élet jelképe,
nem egy „játékfilm”! Krisztus és az egyház szeretetének szentsége, olyan szereteté,
amelyet a kereszt hitelesít és biztosít.
Végül Ferenc pápa mindnyájuknak szép,
termékeny házaséletet kívánt, amelyben növekedik a szeretet. „Sok boldogságot kívánok.
Lesznek keresztek, mert lesznek! De ott van mindig az Úr, hogy segítsen nekünk előre
haladni. Az Úr áldjon meg benneteket!”- fejezte be homíliáját a Szentatya.