2014-09-14 10:48:05

„A házasság a valós élet jelképe. Krisztus és az egyház szeretetének szentsége” – Ferenc pápa homíliája Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén


RealAudioMP3 Szeptember 14-én, vasárnap reggel Ferenc pápa a római egyházmegye 20 jegyespárját eskette meg. Homíliájában utalt az első olvasmány szavaira (Szám 21,4-9). A Számok könyvéből vett idézet a pusztában vándorló népről szól. Gondoljunk azokra az emberekre, akik Mózes vezetésével meneteltek. Főleg családok voltak: apák, anyák, gyermekek, nagyszülők; mindenféle korú férfiak és nők, sok gyermek, idősek, akik elfáradtak az úton. Ez a nép a mai világ pusztaságában haladó egyházat juttatja eszünkbe, Isten népét juttatja eszünkbe, amely javarészt családokból áll.

Eszünkbe juttatja a családokat, a mi családjainkat, amelyek az élet útjain haladnak a mai történelemben minden nap. Felbecsülhetetlen az az erő, az az emberiesség, amellyel a család rendelkezik: a kölcsönös segítség, a nevelés, a kapcsolatok, amelyek együtt növekednek a személyekkel, osztozás az örömökben és a nehézségekben…

A család az az elsődleges hely, ahol kialakul személyiségünk, ugyanakkor a családok mintegy a társadalom építésének „téglái” – mutatott rá homíliájában Ferenc pápa, majd ismét visszatért a bibliai elbeszéléshez.

A nép egy bizonyos ponton „unni kezdte az utat”. Fáradtak voltak, nem volt víz, csak mennyei „mannát” ettek, amely csodálatos isteni eledel volt, de a válságnak abban a pillanatában kevésnek tűnt. Az emberek ezért panaszkodni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból?” – kérdezték. Fennállt a kísértése, hogy visszafordulnak és abbahagyják a megkezdett utat.

Ez eszünkbe juttatja azokat a házaspárokat, akik „nem viselik el” a házastársi és családi élet „utazását”. A fáradozás benső fáradsággá válik; kedvüket veszítik a házasságot illetően, nem merítenek többé a szentség forrásának vizéből. A mindennapi élet teherré, olykor „visszataszítóvá” válik.

Az eltévelyedésnek abban a pillanatában – írja a Biblia – mérges (tüzes) kígyók érkeznek, amelyek megmarják az embereket, sokan meghalnak. Ez megtérésre készteti a népet; bocsánatot kérnek Mózestől, és arra kérik, hogy imádkozzon az Úrhoz: távolítsa el ezeket a kígyókat. Mózes könyörög az Úrhoz, aki segítségükre siet és így szól Mózeshez: „Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül”. Aki feltekint erre a rézkígyóra, meggyógyul a halálos marástól.

Mit jelent ez a jelkép? – tette fel a kérdést homíliájában Ferenc pápa. Isten nem irtja ki a kígyókat, hanem „ellenszert” kínál fel: a Mózes által készített rézkígyó révén Isten átadja gyógyító erejét, - gyógyító erejét - amely irgalmassága, és amely erősebb a kísértő mérgénél.
Jézus, amint az evangéliumban hallottuk (Jn 3,13-17), azonosította magát ezzel a jelképpel: az Atya ugyanis szeretetből „adta” Őt, Egyszülött Fiát az embereknek, hogy életük legyen – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Az Atyának ez a végtelen szeretete készteti a Fiút, Jézust arra, hogy emberré váljon, hogy szolga legyen, hogy meghaljon értünk a kereszten; ezért az Atya feltámasztotta és hatalmat adott neki az egész világegyetem felett.

Ezt fejezi ki Szent Pál Filippiekhez írt levelének himnusza (Fil 2,6-11). Aki a keresztre feszített Jézusra bízza magát, megkapja Isten irgalmasságát, amely meggyógyít a bűn halálos mérgétől.

Az orvosság, amelyet Isten felkínál a népnek, különösen érvényes a házastársak számára, akik „nem viselik el az utat” és megmarja őket az elbátortalanodás, a hűtlenség, a meghátrálás, a cserbenhagyás kísértése…

Az Atyaisten nekik is odaajándékozza Fiát, Jézust, nem azért, hogy elítélje, hanem, hogy üdvözítse őket: ha Jézusra bízzák magukat, meggyógyítja őket irgalmas szeretetével, amely keresztjéből buzog fel, egy olyan kegyelem erejével, amely megújít, és visszavezet a házastársi és családi élet útjára.

Jézus szeretete, amely megáldotta és megszentelte a házastársak egybekelését, képes arra, hogy megtartsa szeretetüket és megújítsa azt, amikor emberileg elvész, szétszakadozik, kimerül. Krisztus szeretete vissza tudja adni a házastársaknak a közös előrehaladás örömét; mert ez a házasság: egy férfi és egy nő közös útja. A férfi feladata, hogy segítse feleségét: legyen még inkább nő, és a nő feladata, hogy segítse férjét: legyen még inkább férfi.
Ez lesz a feladatotok. „Szeretlek, ezért még nőiesebbé teszlek.”- „Szeretlek, ezért még férfiasabbá teszlek” – tette hozzá rögtönzött szavakkal Ferenc pápa.

Ez a különbözőségek kölcsönössége. Nem rögtelen, konfliktusok nélküli út, nem, akkor nem lenne emberi. Elkötelezett utazás, amely olykor nehéz, olykor konfliktusokkal teli, de ilyen az élet!

A Szentatya ekkor ismét rögtönzött szavakkal fordult a házasulandókhoz: „Az úton lévő népre, az úton lévő családokra, házaspárokra vonatkozó, Isten Szavából fakadó teológiához még egy kis tanácsot mellékelek. Természetes dolog, hogy a házaspárok veszekednek: ez normális, általános. De azt tanácsolom: soha ne fejezzétek be úgy a napot, hogy ne békülnétek ki. Soha. Elegendő egy kis gesztus. És azután tovább haladtok előre”.

A házasság az élet, a valós élet jelképe, nem egy „játékfilm”! Krisztus és az egyház szeretetének szentsége, olyan szereteté, amelyet a kereszt hitelesít és biztosít.

Végül Ferenc pápa mindnyájuknak szép, termékeny házaséletet kívánt, amelyben növekedik a szeretet. „Sok boldogságot kívánok. Lesznek keresztek, mert lesznek! De ott van mindig az Úr, hogy segítsen nekünk előre haladni. Az Úr áldjon meg benneteket!”- fejezte be homíliáját a Szentatya.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.