„Jézus keresztje a mi egyetlen igazi reménységünk” – mondta Ferenc pápa a vasárnap
déli Úrangyala elimádkozása előtt
Kedves testvérek!
Jó napot kívánok! – kezdte beszédét a Szentatya. Utalt rá, hogy szeptember 14-én az
egyház a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli. Egy nem keresztény feltehetné a kérdést:
miért kell „felmagasztalni” a keresztet? Úgy válaszolhatunk, hogy mi nem akármilyen
keresztet, vagy minden keresztet magasztalunk fel: Jézus keresztjét magasztaljuk fel,
mert ezen nyilatkoztatta ki magát a legmagasabb fokon Istennek az emberiség iránti
szeretete.
Erre emlékeztet bennünket János evangéliuma a mai liturgiában: „Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (Jn 3,16). Az Atya nekünk
adta a Fiát, hogy üdvözítsen bennünket és ezzel együtt járt Jézus halála, kereszthalála.
Miért? Miért volt szükséges a kereszt? A gonosz súlyossága miatt, amely rabszolgaként
fogva tartott bennünket – válaszolt a kérdésre Ferenc pápa. Jézus keresztje mind a
kettőt kifejezi: a gonosz összes negatív erejét és Isten irgalmasságának szelíd mindenhatóságát.
A kereszt látszólag Jézus kudarcát hirdeti, valójában azonban győzelmének
jele. A Kálvárián azok, akik kinevették, ezt mondták neki: „Ha Isten fia vagy, szállj
le a keresztről!” (Mt 27,40). Azonban az ellenkezője volt igaz: éppen azért volt a
kereszten Jézus, mert Isten Fia volt, hűséges volt a végsőkig az Atya szeretet-tervéhez.
Isten éppen ezért „magasztalta fel” Jézust (Fil 2,9), kiterjesztve uralmát az egész
világegyetemre.
Mit látunk tehát, amikor tekintetünket a keresztre emeljük,
ahová Jézust felszegezték? Szemléljük Isten mindnyájunk iránti végtelen szeretetének
jelét és üdvösségünk gyökerét. Abból a keresztből fakad az Atya irgalmassága, amely
az egész világot átöleli. Krisztus keresztje győzött a gonosz felett, legyőzte a halált,
életet adott nekünk és visszaadta reménységünket. Jézus keresztje a mi egyetlen igazi
reménységünk! Ezért „magasztalja fel” az egyház a szent keresztet, ezért áldunk mi,
keresztények, a kereszt jelével. Azonban vigyázzunk: nem egy „mágikus” jelről van
szó! Hinni Jézus keresztjében annyit jelent, hogy követjük Őt az úton. Ezáltal a keresztények
együttműködnek üdvözítő művében, elfogadva Jézussal együtt az áldozatot, a szenvedést,
a halált is Isten és a testvérek iránti szeretetből.
Miközben szemléljük és
ünnepeljük a szent keresztet, meghatottan gondolunk annyi fivérünkre és nővérünkre,
akiket üldöznek, és akiket megölnek Krisztushoz való hűségük miatt. Ez főleg ott történik
meg, ahol még nem biztosítják a vallásszabadságot, vagy azt nem valósítják meg teljesen
a gyakorlatban.
Azonban olyan országokban és környezetekben is megtörténik,
ahol elvileg védelmezik az emberi szabadságokat és jogokat, de ahol konkrétan a hívek,
különösen a keresztények, korlátozásokkal és diszkriminációval találják szemben magukat.
Ma tehát különösen emlékezzünk rájuk és imádkozzunk értük.
A Kálvárián, a
kereszt tövében ott volt Szűz Mária (vö. Jn 19,25-27). A Fájdalmas Szűzanyáról holnap,
hétfőn emlékezünk meg a liturgiában – mondta a pápa, majd így folytatta: „Mária oltalmába
ajánlom az egyház jelenét és jövőjét, hogy mindig fel tudjuk fedezni, és be tudjuk
fogadni Jézus keresztjének üdvözítő szeretet-üzenetét. Mária oltalmába ajánlom különösen
azokat a házaspárokat, akiket ma délelőtt eskethettem meg nagy örömmel a Szent Péter
bazilikában” – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc
pápa.