A bátorság, hogy beismerjük bűnösségünket nyitottá tesz minket Krisztus simogatására
– Ferenc pápa csütörtöki homíliája a Szent Márta Házban
A mai liturgia azt
a bűnös asszonyt tárja elénk, aki „könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte,
elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal” (Lk 7,38b). Jézust egy farizeus
hívta meg házába – egy farizeus, aki bizonyos szintű kultúrával rendelkezik és szeretné
hallani Jézus tanítását, szeretne többet tudni róla. És szívében elítéli úgy a bűnös
asszonyt, mint Jézust, hiszen „ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki
érinti” (Lk 39b). Ez a farizeus nem volt rossz ember, csak nem tudta megérteni ennek
a nőnek ezt a gesztusát.
„Nem érti az alapvető gesztusokat, a nép alapvető
gesztusait. Talán ez az ember elfelejtette, hogy hogyan kell megsimogatni egy gyereket,
hogy hogyan vigasztal egy nagymama. Elméletei, gondolatai és másokat vezető élete
közepette – hiszen lehet, hogy tanácsadó farizeus volt – megfeledkezett az élet alapvető
gesztusairól, az első gesztusokról, amelyeket épphogy megszülettünk, elkezdünk megtapasztalni
szüleinktől” – mondta Ferenc pápa.
Jézus szelídséggel és gyengédséggel a fejére
olvas ennek a farizeusnak. Jézus türelme, szeretete és akarata, hogy mindenkit megmentsen,
viszik arra, hogy elmagyarázza, mit tett ez az asszony és milyen udvarias, szívélyes
gesztusokról feledkezett meg a farizeus. És mindenki zúgolódása közepette Jézus azt
mondja az asszonynak: „Bűneid bocsánatot nyernek. A hited megmentett. Menj békével!”
(Lk 7,48b;50b).
„Jézus csak a nőnek mondja, hogy «hited megmentett» – a nőnek,
aki bűnös ember volt. És azért mondja neki, mert meg tudta siratni bűneit, meg tudta
bánni bűneit, ki tudta mondani, hogy «én egy bűnös nő vagyok», ki tudta ezt mondani
önmagának. A többieknek, akik nem voltak rossz emberek Jézus nem mondja, hogy megmentette
volna őket a hitük, ők ugyanis csak azt gondolták magukról, hogy nem bűnösök. Számukra
a bűnösök mindig mások: a vámosok, az utcanők… ők voltak számukra a bűnösök. Jézus
csak annak mondja, hogy «meg vagy mentve», aki ki tudja tárni a szívét és be tudja
ismerni, hogy bűnös. Az üdvösség, a megmenekülés csak akkor száll szívünkbe, ha kitárjuk
azt bűnösségünk valósága előtt” – fejtette ki homíliájában a pápa.
„A Jézussal
való találkozás kiváltságos helye a bűneink” – emlékeztet a pápa két héttel ezelőtti
szavaira. Ez eretnekségnek tűnik, de Pál apostol is ezt mondja, hogy csak két dologgal
dicsekszik: bűneivel és a feltámadt Krisztussal, aki őt megmentette. „Ezért tehát
beismerni bűneinket, beismerni, hogy szerencsétlenek vagyunk, elismerni azt, amik
és akik vagyunk, illetve azt, amit képesek vagyunk megtenni vagy meg is tettünk, nyitja
meg számunkra a kaput Jézus simogatása felé, Jézus bocsánata felé. Ez vezet el minket
Jézushoz, aki azt mondja «menj békében, a hited megment téged», mert bátor voltál
megnyitni szívedet afelé, aki valóban meg tud menteni téged. Jézus azt mondja a képmutatóknak:
«a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában» (Mt 21,31b). Ez kemény!
Akik viszont bűnösnek érzik magukat, azok bűneik megvallása által megnyitják szívüket
a Jézussal való találkozásra, aki vérét mindnyájunkért adta.