Az elszigeteltség és üldöztetés tele után, íme eljött a szabadság tavasza – Ferenc pápa beszéde az albán Elnöki Palotában

Az elszigeteltség és üldöztetés tele után, íme eljött a szabadság tavasza – Ferenc pápa beszéde az albán Elnöki Palotában

A Szentatya albániai látogatása kezdetén, a repülőtérről egyenes az Elnöki Palotába ment, ahol köszöntötte az albán elnököt és miniszterelnököt, a diplomata testület minden tagját, a vallási elöljárókat és minden jelenlévőt. Ferenc pápa az albán Elnöki Palotában mondott beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Nagy örömmel tölt el, hogy itt lehetek veletek ezen a nemes földön, Albániában – hősök és vértanúk földje ez. Hősöké, akik életüket áldozták az ország függetlenségéért és vértanúké, akik tanúságot tettek hitükről az üldöztetés nehéz időszakában. Köszönöm a meghívást hazájukba, amit „sasok földjének” neveznek és köszönöm Önöknek ezt az örömteli fogadtatást.

Mintegy negyed évszázada, hogy Albánia újra megtalálta a szabadság útját, ami egyszerre nehéz és lenyűgöző. Ez a szabadság tette lehetővé az albán társadalom számára az ország materiális és szellemi újjáépítését, és azt, hogy sok energiát befektetve új kezdeményezések árán Albánia nyitott legyen a környezetével, a környező balkáni országokkal és a Földközi-tenger térsége országaival, Európával és az egész világgal való együttműködésre és tapasztalatcserére. Az újra megszerzett szabadság tette lehetővé Önöknek, hogy újra bizalommal és reménnyel nézzenek a jövőbe, új projekteket indítsanak és újra baráti kapcsolatot alakítsanak ki közeli és távoli nemzetekkel.

Az emberi jogok tisztelete – a tisztelet közöttetek lényeges szó – az emberi jogok tisztelete tehát, amelyek közül kiemelkedő fontosságú a vallás- és szólásszabadság igazából az előfeltétele egy ország szociális és gazdasági fejlődésének. Ha tiszteletben tartják és biztosítják az ember méltóságát és jogait, akkor virágzik kreativitása és kezdeményezőkészsége, és az emberi személyiség minden kezdeményezése ki tud bontakozni a társadalom javára.

Különösen örvendek Albánia egy örömteli jellemvonásának, amit nagy gonddal és figyelemmel kell őrizni – a különböző vallások követői közötti békés együttélésre és együttműködésre gondolok. Ez a kölcsönös tisztelettel és bizalommal teli hangulat katolikusok, ortodoxok és muzulmánok között nagyon értékes az ország számára, és különös jelentősséggel bír a mai világban, amikor különböző szélsőséges csoportok meghamisítják a hiteles vallásos érzéket. Az egyes vallások közötti különbségeket eltorzítják és kihasználják, veszélyes indítékot adva ezzel nézeteltérésekre és erőszakra. És teszik mindezt ahelyett, hogy a különbségeket nyitott és tiszteletteljes párbeszédre hívó szóként élnék meg és keresnék az Istenben való hitről és törvényeinek követéséről szóló közös reflexió lehetőségét.

Senki ne gondolja azt, hogy Isten mögé rejtőzhet, miközben erőszakos és másokat elnyomó tetteket tervez és visz végbe! Senki se hozza fel a vallást olyan tettek mentségére, amelyek ellentétben állnak az ember méltóságával és alapvető jogaival, elsősorban minden ember saját életéhez és a vallásszabadságához való jogával!
Ami azonban Albániában történik, bizonyítja azt, hogy a különböző vallásokat követő emberek és közösségek békés és gyümölcsöző együttélése nem csak kívánnivaló, hanem konkrétan lehetséges és megvalósítható. A különböző vallási közösségek közötti békés együttélés valóban felbecsülhetetlen érték egy nép békés és harmonikus fejlődése számára. Olyan érték ez, amelyet napról napra őrizni és támogatni kell, egyrészt olyan nevelés által, amely megtanít a különbségek és olyan identitások elfogadására, amelyek készek a mindenki javára váló párbeszédre és együttműködésre, másrészt pedig azáltal, hogy az emberek egyre jobban ismerjék meg a más kultúrájú és vallású embereket, és ezáltal egyre jobban értékeljék őket. Egy ajándék ez, amit mindig kell kérnünk imádságban az Úrtól. Kívánom, hogy Albánia folyamatosan előrehaladjon ezen az úton és így sok ország számára legyen követendő példa.

Elnök Úr, az elszigeteltség és üldöztetés tele után, íme eljött a szabadság tavasza. Szabad választások és új intézményes rend révén megerősödött a demokratikus pluralizmus és ez kedvező volt a gazdasági fellendülés számára is. Sokan munkalehetőség és jobb életkörülmények reményében – különösképpen ez időszak elején – a kivándorlás útját választották és a maguk módján járultak hozzá az albán társadalom fejlődéséhez. Sokan mások újra felfedezték az otthonmaradás és az ország belülről való felépítése mellett szóló érveket. Az életkörülmények javulása minden ember együttes erőfeszítésének és áldozathozatalának tudható be.

A Katolikus Egyház számára újra lehetővé vált, hogy egy normális életet kezdjen azáltal, hogy újjáteremtette a helyi egyházi hierarchiát és folytathatta régi hagyománya követését. Istentiszteleti helyeket hoztak létre vagy építettek újra, amelyek közül kiemelkedő fontosságú a Szkutari-i Jótanács Anyja Szentély. Iskolákat, illetve fontos oktatási- és segélyközpontokat alapítottak, amelyek az egész nép rendelkezésére állnak. Ezért az Egyház jelenléte és munkája joggal nevezhető, nem csak a katolikusoknak, hanem az egész nemzetnek nyújtott szolgálatnak.

Boldog Teréz anya és a vértanúk, akik hitüket hősiesen megvallották, – övék legnagyobb tiszteletünk és hozzájuk száll imádságunk – minden bizonnyal örvendenek a mennyországban minden jóakaratú férfi és nő odaadásának, akik az albán társadalmat és egyházat újra virágzáshoz segítik.

Most azonban új kihívások jelentkeztek, amelyekre reagálni kell. Egy olyan világban, amely gazdasági és kulturális globalizációra hajlamos, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a növekedés és a fejlődés ne csak a nép egy része, hanem mindenki számára elérhető legyen. Fontos továbbá, hogy ez a fejlődés nem lesz valódi, amennyiben nem lesz tartós és tisztességes, azaz ha nem tiszteli kifejezetten a szegények jogait és nem óvja a környezetet. A piac globalizálódása mellé szükséges a szolidaritás globalizálódása is. A gazdasági növekedéssel szükséges, hogy együtt járjon a teremtés nagyobb tisztelete. Az egyén jogaival együtt az egyén és az állam közötti valóságok jogait is védeni kell – mindenekelőtt a családot. Albánia ma a szabadság és a stabilitás keretei között nézhet szembe ezekkel a kihívásokkal – ezek pedig olyan értékek, amelyeket meg kell erősíteni és amelyek reményteli jövőt ígérnek.

Mindnyájuknak szívből köszönöm ezt a kitűnő fogadtatást és – mint II. János Pál 1993 áprilisában – kérem Albánia számára a Jótanács Anyjának, Máriának az oltalmát. Az ő kezébe ajánlom az egész albán nép reménységét. Isten árassza kegyelmét és áldását Albániára.

(vt)