Albánia a különböző vallások testvéri együttélésének szép jele – mondta a pápa a hazafelé
tartó repülőúton
Ferenc pápa a Tirana-Róma
útvonalon megtartott rövid sajtótájékoztatón válaszolt három albán televíziós újságíró
kérdéseire.
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a pápa milyen képet alakított
ki magában az albán népről? A tolerancián túl a testvériséget tapasztalta meg az albán
nép körében: az együttélést, együttműködést az iszlám, az ortodox és a katolikus hívők
között. A másik dolog, ami nagy hatást tett rá, az az ország fiatalsága. Európa legfiatalabb
összetételű nemzetéről van szó.
Mit érzett, amikor a tiranai főutcán végighaladva
látta a 25 évig tartó kommunista ateizmus által megölt papok arcképét? Ferenc pápa
elmondta, hogy két hónapja tanulmányozta Albánia történelmének ezt a nehéz időszakát.
Dicsérte szép és erős kulturális gyökereiket. Az ateista rezsim kegyetlensége azonban
szörnyű volt. „Amikor megláttam a fényképeket, nemcsak katolikusok, hanem ortodoxok
és muzulmánok képét is… és amikor arra gondoltam, ahogy nekik szegezték a mondatot:
’Ne higgyél Istenben’ – ’De én hiszek!’ – aztán bumm, kivégezték őket. Ezért mondom,
hogy mindhárom vallás képviselői tanúskodtak Istenről és most tanúskodnak a testvériségről”
– mondta a repülőúton Ferenc pápa.
Albániai utazása természetesen túlmutat
az országon, üzenet Európa többi nemzete és a világ számára is. Egy muzulmán többségű,
de nem muzulmán országot látogatott meg Európa peremén, amelyik kívül esik az Unió
határain. Bergoglio pápát meglepte Albánia európai mivolta, kulturális és történelmi
értelemben egyaránt. Közelgő európai útjaira utalva megemlítette novemberi látogatását
az Európa Tanácsba és az Európai Parlamentbe illetve Törökországba Szent András ünnepe
alkalmából.
Az egyik újságíró megjegyezte: „Szentatyám, azt hiszem, mindannyian
először láttuk Önt sírni. Nagyon megindult a kommunizmus túlélőivel való találkozón”.
Ferenc pápa erre így válaszolt: „Mellbevágó valakinek a saját szájából hallani a vértanúságát!
Azt hiszem, minden jelenlévő meghatódott. A tanúságtevők pedig úgy beszéltek, olyan
természetességgel, alázattal, mintha valaki másról volna szó. Nagyon jót tett nekem
ez! Köszönöm”.