2014-10-12 13:08:29

VI. Pál és az Ostpolitik - P. Szabó Ferenc SJ sorozata
4. rész: Az Ostpolitik végkifejlete felé


RealAudioMP3 Mindszenty bíboros halála után, 1975. november 13-án VI. Pál fogadta Lázár György miniszterelnököt, aki valamiképpen előkészítette Kádár János főtitkár vatikáni látogatását. Casaroli szerint ekkorra már beértek a Helsinki Záróokmány gyümölcsei, amelyekről a pápa említést tett beszédében.

Kádár látogatása a Vatikánban (1977. jún. 9.)

VI. Pál pápasága idején az Ostpolitik egyik jelentős állomása volt Kádár János látogatása a Vatikánban. Mivel a pápa és Casaroli tolmácsaként átéltem az eseményt, most személyes emlékeim alapján számolok be róla.

Már máshol elmondtam: amikor VI. Pál ajtaja előtt Kádárra vártunk, kissé habozva mondta nekem (a tolmácsnak): nem tudja, jól teszik-e, hogy fogadják a magyar kommunista párttitkárt. „De hát ő maga kérte ezt; majd a történelem ítélni fog.” Tény, hogy a nemzetközi sajtó vegyesen kommentálta az eseményt. Amikor 1977. június 9-én reggel a Vatikánba igyekeztem (reverendában, mert ez volt a kívánság), láttam, hogy a Vatikánból az Angyalvárba vezető városfalra nagy betűkkel, mésszel írták fel: „KADAR BOIA” = KÁDÁR HÓHÉR

Mikor már értesítést kaptunk arról, hogy Kádár és küldöttsége megérkezett a Vatikánba, Casaroli érsekkel bementünk VI. Pál dolgozószobájába. Az idős pápa (mindez egy évvel halála előtt történt!) kissé izgatott volt. Jelen volt még a pápa titkára, Mons. Macchi. Amikor VI. Pál megkért, majd jegyzeteljek, hogy Casarolinak beszámolhassak a beszélgetésről, elém tolt egy noteszt, és felém nyújtotta aranytollát. Mons. Macchi kikapta a kezemből a tollat, mondván, a pápa azzal enciklikáit írja alá, és adott helyette egy egyszerű írószerszámot.

Amikor Kádár – saját tolmácsával – megérkezett a pápa ajtajához, mi eléje mentünk. VI. Pál az ajtóban barátságosan fogadta, hosszú ideig fogta Kádár kezét, miközben üdvözlőszavakat váltottak. Aztán hárman-hárman leültünk az asztalhoz. A pápa jobbján Casaroli, balján én, VI. Pállal szemben Kádár János, jobbján Nagy János külügyminiszter-helyettes, balján tolmácsa. (Tehát itt, ezen a magánbeszélgetésen nem volt jelen Puja Frigyes, ahogyan a hivatalos tervben és beszámolókban tévesen szerepel. Ezt szemtanúként tanúsítom.) Ez a zártkörű beszélgetés kb. egy óráig tartott. Előbb a pápa és Kádár beszélgetett, majd VI. Pál pápa átadta a szót Casarolinak érseknek.

A VI. Pállal való párbeszédnek nem annyira a tartalma, inkább a találkozás ténye volt jelentős. Nyilván bizonyos megbeszélésekre másutt került sor. Amikor már a pápa könyvtárában együtt voltak a vatikáni monsignorék, valamint Kádár feleségével és több tagú kísérete VI. Pál olaszul olvasta beszédét, én pedig szakaszonként magyar fordítását, amelyet előzőleg elkészítettem.

Részletek VI. Pál Kádárhoz intézett beszédéből

A beszédet kétségkívül Agostino Casaroli sugallta. Idézek belőle néhány jelentősebb részletet, amelyek rávilágítanak az Ostpolitik akkori szakaszára.

„Az a látogatás, amelyet Excellenciád ma nálunk tesz, kétségtelenül egyedülálló jelentőségű és különös fontosságú esemény. Csaknem célpontját jelzi egy lassú, de megszakítatlan folyamatnak, amely az elmúlt 14 év során lépésről lépésre közelebb hozta egymáshoz a Szentszéket és a Magyar Népköztársaságot, a távolállás és a feszültségek hosszúra nyúlt szakasza után, amelynek visszhangja teljesen még nem halt el. […]

A katolikus Egyház és vele a Szentszék, hozzászokott a változó események sorozatához, amely kétezer éves történelmének folyását jellemzi, ezért nem riad vissza merész döntésektől sem. Nem a pillanatnyi előny vagy a népszerűség keresése vezeti, hanem az örökkévalóra irányuló vallási küldetésének mélyreható követelményei, valamint az a sajátos hivatása, amely az embernek – Isten gyermekének és képmásának –, az ember jogainak, jogos törekvéseinek szolgálatára szólítja; az embert kell szolgálnia, aki méltó életre vágyik, békében, igazságosságban és határt nem ismerő testvériségben. […]

Úgy hisszük, – folytatta VI. Pál - hogy a tapasztalat megerősíti a megkezdett út érvényességét. Ez az út a realitásokról szóló párbeszéd útja, amely az Egyház és a hívők jogainak és jogos érdekeinek védelmére irányul, ugyanakkor nyitott az állam gondjainak és tevékenységének megértése felé is azokon a területeken, amelyek sajátosan az államra tartoznak; azt célozza ez a párbeszéd, hogy az igazi vallási béke légkörében elősegítse a társadalmi élet valamennyi összetevőjének egységét és lojális együttműködését, a nemzeti közösség egyre nagyobb hasznára.

Ez azt jelenti, hogy a Szentszék és a magyarországi egyház őszintén hajlandók továbbra is ezen az úton járni, nyíltan és lojálisan, kellőképpen értékelve mindazt, amit az állam tett annak érdekében, hogy a maga részéről lehetővé tegye a kölcsönös megállapodások révén az eddig elért eredményeket, és attól az óhajtól vezetve, hogy tehetség legyen az előre-haladás még távolabbi célpontok felé…”

Kádár János sajtókonferenciájában (a Grand Hotelben) az újságírók kérdéseire válaszolva kitért a Helsinki Konferenciára és a közeli belgrádi találkozóra, az eurokommunizmusra, továbbá elmondta benyomásait a pápánál tett látogatásáról. Nagyon kedvezően nyilatkozott VI. Pál pápáról, aki az ő szemében is rendkívüli erkölcsi hatalmat képvisel. Hangsúlyozta: látogatásával „lezárult a magyar állam és az egyház kapcsolatainak egy nehéz szakasza, továbbá hogy Magyarországon már nincs konfliktus az állam és az egyház között, és hogy a magyar kormány és a Szentszék tovább akarnak haladni a megkezdett úton”.

A végkifejlet: a kommunizmus bukása után

1989-ben Közép- és Kelet-Európában megbukott a kommunizmus. Ekkor nagy és ígéretes társadalmi átalakulás történt Magyarországon is. 1990. január 24-én a magyar országgyűlés elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt, amelyben az állam lemond az egyház életébe való minden beleszólásról. Február 8-án ünnepélyes rekviemet mondtak Mindszenty József bíborosért az esztergomi bazilikában, és a prímási palota előtti teret róla nevezték el. Február 9-én a Parlamentben az ünnepségeken jelen levő Casaroli bíboros államtitkár és Németh Miklós miniszterelnök aláírták a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló dokumentumot.
A Mindszenty-ünnepségeken Casaroli bíboros képviselte II. János Pál pápát, aki az alábbi levelet küldte Paskai László bíboros esztergomi érseknek.

II. János Pál pápa levele Mindszenty bíborosról

„Mélységes megelégedéssel vettem tudomást arról, hogy a közeljövőben megemlékezést tartanak az elhunyt Mindszenty József bíborosról, aki oly nagy dicsőséget szerzett Esztergom történelmi prímási székének.

Agostino Casaroli bíboros államtitkár részvétele a szertartáson annak a jele, hogy lélekben jelen kívánok lenni az érsekség hívei között, akik összegyűltek, hogy felejthetetlen Főpásztorukról megemlékezzenek. E levéllel óhajtom kifejezésre juttatni személyes csatlakozásomat a megemlékezéshez.

Mindszenty bíboros egyházhűségének nagyszerű tanúságtételét sok szenvedés szőtte át. Először mint veszprémi püspök, majd mint esztergomi érsek végezte lelkipásztori működését hazátok történelmének tragikus korszakában. Joggal állapította meg igen tisztelt elődöm, VI. Pál pápa, amikor megemlékezett Mindszenty bíborosról halála után egy nappal, 1975. május 7-én, hogy a Gondviselés őt tette »nemes hazájában az egyház ezeréves történelme legnehezebb és legösszetettebb korszakának főszereplőjévé«. (II. János Pál hozzáfűzte:) Még ma is élénken él bennünk annak a megalázó pernek a fájdalmas emléke, amelynek Mindszenty bíborost alávetették.

Esztergom rendíthetetlen bíboros érseke magasztos erények példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát, egy olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyva ránk, aki hosszú éveken keresztül tudott imádkozni és szenvedni népéért. Amikor szeretett magyar hazáját elhagyta, ezzel a lelkülettel írta VI. Pál pápának: »Szentséges lábaid elé alázattal teszem le ezt az áldozatot abban a meggyőződésben, hogy az ember legnagyobb szenvedése is, melynek ki lehet téve, kicsivé válik, amikor Isten szolgálatáról és az egyház javáról van szó…«

Ma tiszteletemet kívánom kifejezni a magyar egyház e nagy papjának, püspökének és prímásának alakja előtt, annak az egyháznak a nevében, mely iránt a hűségnek olyan ragyogó bizonyítékát adta.

Ezekkel az érzésekkel adom apostoli áldásomat Önre, Tisztelendő Testvérem, segédpüspökeire és papjaira, a szeretett esztergomi érsekség szerzeteseire és híveire, valamint az ünnepélyes megemlékezési szertartás valamennyi résztvevőjére.


Vatikán, 1990. február 6. II. János Pál”

(szf)








All the contents on this site are copyrighted ©.