2014-10-13 16:09:22

„Hirdetnünk kell a család evangéliumát, hogy meggyógyítsuk az emberi törékenységet” – Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor „Vita utáni jelentése”


RealAudioMP3 Október 13-án, hétfőn délelőtt az általános munkaülésen, amelyen részt vett Ferenc pápa is, Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor felolvasta a „Vita utáni jelentést”, amely egybegyűjti a szinódusi atyák eddig elhangzott legfontosabb hozzászólásait, egyben a szinódusi záródokumentumok alapját képezi. A Szentszék sajtótermében hétfőn 13 órakor Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, szinódusi főrelátor, Luis Antonio Tagle manilai bíboros érsek, delegált elnök és Bruno Forte Chieti-Vasto érseke, különleges titkár sajtótájékoztatón ismertették a dokumentumot. Délután fél 5-kor megkezdődtek a „circoli minori”-nak nevezett kis körökben, azaz munkacsoportokban a munkák, amelyek elkészítik a záró dokumentum „relatio synodi” szövegtervezetét. Ezt csütörtökön olvassák fel a szinódusi aulában, szombaton szavazzák meg és nyújtják át a pápának. Szombaton reggel teszik közzé a „nuntius” nevű szinódusi üzenetet, amely a katolikusokhoz és a távollevőkhöz egyaránt szól, figyelembe véve korunk embereit.

Az Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor által bemutatott „Relatio post disceptationem” jelentés három vezérfonalat jelöl meg: figyelemmel kell kísérni azt a társadalmi-kulturális környezetet, amelyben a mai családok élnek; meg kell határozni a lelkipásztori irányvonalakat és mindenekelőtt Krisztusra, családevangéliumára kell szegezni tekintetünket.

A családot, amely fontos és értékes valóság, a maga összetettségében kell meghallgatni a megváltozott életkörülményekből adódó nehézségekkel együtt, mint a háború, a terrorizmus, az elvándorlás, a munkanélküliség, a féktelen önzés, az érzelmek törékenysége.

A Krisztusra vetett tekintet megerősíti az egy férfi és egy nő közötti házasság felbonthatatlanságát, de lehetővé teszi, hogy a folyamatosság és az újdonság szempontjait is figyelembe vegyük a házasság valóságát illetően.

A fokozatosság legyen az az alapelv, amit az elvált házasfelek irányában alkalmaznak, a házassági valóságok nem tökéletes formáit is elfogadó távlatokban gondolkozva. Szükség van spirituális megkülönböztetésre – discernimento – az együttéléseket, a polgári házasságokat, valamint az elváltakat és újraházasodottakat illetően. Az egyház feladata, hogy látható és szentségi határain túl is felismerje az isteni Ige elhintett magvait. Az egyház tisztelettel fordul azok felé, akik nem teljes egészében és nem tökéletesen vesznek részt életében: megbecsüli ezeknek a híveknek a pozitív értékeit, ahelyett, hogy korlátaikra és hiányosságaikra összpontosítana.

A család körében végzett lelkipásztorkodásnak tehát új dimenzióra van szüksége, amely táplálja az érlelődő magvakat, mint például az olyan polgári házasságok esetében, amelyek szilárdak, amelyben a házasfelek mélyen szeretik egymást, felelősek gyermekeikkel szemben, és amelyek eljuthatnak a házasság szentségi kötelékéig. A polgári együttélések gyakran nem a keresztény értékek elutasításának következményei, hanem gyakorlati jellegű választások, például egy állandó munkahely hiánya miatt.

A „Vita utáni jelentés” foglalkozik a legsürgetőbb lelkipásztori feladatokkal, amelyeket az egyes helyi egyházakban kell megvalósítani, mindig a pápával szeretetközösségben. A család evangéliumát nem azért kell hirdetnünk, hogy ítélkezzünk, hanem hogy meggyógyítsuk az emberi törékenységet.

A különélők, elváltak és újraházasodottak kérdését illetően Erdő Péter bíboros hangsúlyozza: nem lenne bölcs kizárólagos megoldásokra gondolni, amelyeket a „mindent vagy semmit” logikája sugall. A helyi egyházakban tovább kell folytatni a párbeszédet tisztelettel és szeretettel, minden sérült család esetében. Az igazságtalanul elhagyott házastársnak kell támaszt nyújtani, kerülni kell a kirekesztő magatartásokat, és oltalmazni kell a gyermekeket.

Az újraházasodott elváltak esetében a szentáldozáshoz való járulást illetően a Jelentés felsorolja a szinóduson elhangzott legfőbb javaslatokat: meg kell őrizni a jelenlegi szentségi fegyelmet; nyitottabbnak kell lenni különleges, felbonthatatlan, megoldhatatlan esetekben anélkül, hogy újabb igazságtalanságokat vagy szenvedést okoznánk; vagy válasszuk a „bűnbánati” utat. Az esetleges szentségekhez való járulást előzze meg az egyházmegye püspökének felelőssége által kísért bűnbánati folyamat, kifejezett elkötelezettséggel a gyermekek érdekében. Nem általános lehetőségről lenne szó, hanem az egyes esetektől függően, a fokozatosság törvénye szerint, amely szem előtt tartja a bűnbeli és a kegyelembeli állapot közötti különbséget és az enyhítő körülményeket.

Nyitott marad még a „lelki áldozás” kérdése, amelyet jobban el kell mélyíteni teológiai szempontból. Nagyobb megfontolásra van szükség a vegyes házasságokat és azokat a súlyos problémákat illetően is, amelyek az ortodox egyházak eltérő házassági fegyelméhez kapcsolódnak.

A homoszexuális személyek esetéről hangsúlyozták: az egyház legyen tehát „befogadó otthon” számukra, de továbbra is szigorúan nemet mond az egyneműek házasságára és azokra a nemzetközi szervek által gyakorolt nyomásra, amely társítja a pénzügyi segélyeket a gender-elmélethez fűződő normatívákkal. Az egyház különleges figyelmet fordít az egynemű párokkal együtt élő gyermekekre, hangsúlyozva, hogy jogaikat mindig előtérbe kell helyezni.

Központi helyet foglal el a nevelési kihívás, amelyben az egyház fontos szerepet játszik a családok támogatásában. Végül Erdő Péter bíboros hangsúlyozza: a szinódusi párbeszéd a korlátlan szabadság és egymás kölcsönös meghallgatásának jegyében zajlott. Az idáig javasolt megfontolások még nem jelentenek döntéseket: a családok témájában megkezdett út folytatódik a rendes, általános szinódussal, amelyre 2015 októberében kerül sor.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.