Az adópénz példázata: Isten és a császár - P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi
29. vasárnapra
(Mt 22, 15-21) A adópénzről szóló evangéliumi történetben Jézus fontos tanítást
ad a mindig akadékoskodó, őt tőrbe csalni akaró farizeusoknak, de a keresztény utókornak
is. Az egyház, különösen is a pápaság történetén végigvonul a lelki és a világi hatalom,
az egyház és az állam kapcsolatának, ellentétének a problémája.
A II. Vatikáni
zsinaton sikerült megfogalmazni a helyes megoldást a politikai közösség és az egyház
viszonyáról (Gaudium et spes, 76): „A politikai közösség és az egyház függetlenek
egymástól a maguk területén: ott autonómiájuk (függetlenségük) van. Mind a kettő ugyanazoknak
az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, bár más-más szinten.” Természetesen
– magyarázza a zsinati dokumentum - az Egyház nem mond le arról, hogy erkölcsi szempontból
ítéletet mondjon a politikai rendre, a személy jogaira vonatkozó és a lelkek üdvössége
szempontjából lényeges törvények, rendelkezések jó és igazságos voltáról, többek között
előadva szociális tanítását. Feladata az, hogy oltalmazza az emberi személy transzcendenciáját,
isteni hivatását. Ezek szerint a manapság sokat hangoztatott és helyesen értelmezett
„laicitást” elismeri, éppen az evilági valóságok: politika, kultúra stb. jogos autonómiájára
hivatkozva. Ugyanakkor lelki küldetése teljesítéséhez kellő szabadságot követel a
pluralista társadalomban.
- Sajnos, az egyháztörténelem során sok szomorú
viszály alakult ki a világi hatalommal rendelkező pápaság és a hatalomra törő császárok
között, különösen is gondolhatunk a pápai állam történetére. De ha az egyház és a
pápaság a zsinat szelleme szerint nem a hatalmat keresi és gyakorolja, hanem a szolgálat
jézusi szelleme vezérli, sok konfliktust kiküszöbölhet. Szerencsére Ferenc pápa, Péter
utóda ezt a szellemet sürgeti és gyakorolja minden szinten. Ha a pápa a régi mondás
szerint: „Servus servorum Dei”, Isten szolgáinak szolgája lesz, elszakadt keresztény
testvéreinknek is könnyebb lesz elismerni Péter utódát, aki elöl jár a szeretetben.