A szinódus végső üzenete: a házastársi szeretet a legszebb csoda
Október 18-án, délelőtt, a rendkívüli család szinódus nagy többséggel jóváhagyta a
munkákat lezáró végső üzenetet. A dokumentum, amely a világ összes családjához szól,
különös tekintettel a keresztény családokra, felhívást intéz az intézményekhez: mozdítsák
elő a családjogot. Emlékeztet továbbá azokra a megfontolásokra is, amelyek az újraházasodott
elváltak szentségekhez való járulásával foglalkozott.
„Az egyedüli és felbonthatatlan
házastársi szeretet, amely az emberi korlátok számos nehézsége ellenére fennáll, az
egyik legszebb és leggyakoribb csoda” – állapítja meg a reményt sugárzó szinódusi
záró üzenet, amelyet Gianfranco Ravasi bíboros, az Üzenetet megfogalmazó Bizottság
elnöke és Raymundo Damasceno Assis bíboros, delegált elnök olvasott fel, Bruno Forte
érsek, különleges szinódusi titkárral együtt.
Köszönetet mondtak a családoknak,
amelyek hűséget, hitet, reményt és szeretetet kínálnak fel a világnak – olvassuk a
dokumentum első részében, amely bemutatja azt az összetett valóságot, amelyben a családok
élnek, a fényeket és árnyakat, a lelkesítő kihívásokat, a drámai megpróbáltatásokat,
amikor a gonosz és a bűn beférkőznek az otthonokba.
Az Üzenet a kihívások
között első helyen emlékeztet a házastársi hűségre, amelyet kemény próbára tett az
individualizmus, a hit meggyengülése és a mindennapok rohanása. Ezek mind válságot
idézhetnek elő a házasságokban, amelyekkel türelem, megbocsátás, kölcsönös kiengesztelődés,
áldozathozatal nélkül néznek szembe. A tönkrement házasságokból új kapcsolatok, új
párok, együttélések, házasságok születnek, összetett és problematikus helyzeteket
teremtenek a keresztény élet választása számára.
További kihívások: fogyatékkal
élő gyermekek, betegségek, öregség, egy családtag halála, gazdasági nehézségek, amelyek
igazságtalan gazdasági rendszerek következményei, abból a pénzimádatból fakadnak,
amely megalázza a személy méltóságát. A munkanélküli szülők nem tudják kielégíteni
a család elsődleges szükségleteit, a fiatalok pedig könnyen a kábítószer és a bűnözés
áldozataivá válhatnak. Árnyék borítja be a szegény, a menekült, a hitük miatt üldözött
családokat is, azokat a családokat, amelyeket háborúk és kegyetlen elnyomások sújtanak,
a nőket, akikkel szemben erőszakot alkalmaznak, akikkel kereskednek, a kiskorúakat,
akikkel visszaélnek még azok is, akiknek vigyázniuk kellene rájuk.
Az Üzenet
erőteljes felhívást intéz a kormányokhoz és a nemzetközi szervezetekhez, hogy mozdítsák
elő a családok jogait a közjó érdekében. Az egyház, amely mindig a befogadás nyitott
otthona, senkit sem zár ki. Hála illeti meg tehát azokat a lelkipásztorokat, világi
híveket és közösségek tagjait, akik részt vesznek a család lelkipásztori ellátásában.
A szinódusi dokumentum nem feledkezik meg arról a fényről sem, amely olyan
sok családot beragyog, arról a világosságról, amely azokból a házaspárokból árad,
akik megnyílnak egymásnak, miközben megőrzik saját önazonosságukat.
Ez az
útvonal, ahhoz, hogy a találkozás hiteles legyen, a jegyességgel, a várakozás és a
felkészülés idejével kezdődik. A szentségben teljesedik ki, amelyre Isten ráhelyezi
pecsétjét, jelenlétét és kegyelmét. Ez az előrehaladás ismeri azt a szexualitást,
gyöngédséget és szépséget, amely túlmutat az ifjúkori életerőn és frissességen. A
szeretet ugyanis, természeténél fogva az örökkévalóságra törekszik, egészen odáig
menően, hogy aki szeret, az az életét adja a másik személynek (vö. Jn 15,13). Ezen
az úton, amely olykor magas ösvény, olykor lefelé vezet, mindig jelen van Isten.
A
házastársi szeretet a termékenység és a nemzés révén növekszik. Nem pusztán az élet
átadásával, hanem úgy is, mint az isteni élet átadása a keresztségben, a gyermekek
nevelésében és hitoktatásában, abban a képességben, amely szeretetet és értékeket
kínál fel annak is, aki nem tudott új életet nemzeni.
Az Üzenet hangsúlyozza
„a lélek kis oázisa”, a család közös imájának fontosságát, a hitre és az életszentségre
való nevelést. Ezt a feladatot gyakran szeretettel és odaadással végzik a nagyszülők.
Így a valódi „családegyház” ki tudja fejezni a szeretetet, a közelséget a legutolsók,
a kirekesztettek, a szegények, a magányosok, a betegek, az idegenek számára.
A
vasárnapi szentmisét illetően, amikor a család az Úr asztalához ül, a dokumentum a
szinódusi útnak ezen az első állomásán sokat foglalkozott az újraházasodott elváltak
lelkipásztori elkísérésének és a szentségekhez való járulásának témájával.
Végül
a szinódusi atyák Üzenete a názáreti Szent Családra tekint és imával fordul az Atyához,
a 2015-ös rendes szinódus távlatában is, amely szintén a család témájával foglalkozik.
Azért fohászkodnak, hogy az Úr adjon erős és bölcs házaspárokat, bátor fiatalokat,
akik szilárdak és hűségesek elkötelezettségükben. Imádkoznak egy hűségesebb és hihetőbb
egyházért, egy olyan világért, amely képes szeretni az igazságot, az igazságosságot
és az irgalmasságot.
Délután a szinódusi aulában tovább folytatódott az utolsó,
15. munkaülés, amelyen megszavazták a „Relatio Synodi” jelentést, a záródokumentumot,
amely a gyakorlat szerint csak a pápának van fenntartva. A pápa dönti el, hogy közzéteszi-e
vagy sem. Erre a döntésre lapzártánkig még nem került sor.