VI. Pál pápa Szent Péter és Szent Pál vértanúságának XIX. Centenáriuma alkalmával
meghirdette a „Hit Évét”. Ennek lezárásakor 1968. június 30-án ünnepélyes szentmisét
mutatott be a Szent Péter téren. És homíliája alatt felolvasta Isten Népe Hitvallását,
amelyet erre az alkalomra írt meg. Bevezetőjében megmagyarázta: nem tévedhetetlen
megfogalmazásról van szó, hanem az Egyház ősi hitvallásának, a Niceai Krédónak a bővebb
kifejtéséről, tekintetbe véve korunk szellemi lelki helyzetét. Itt mindjárt jegyezzük
meg: a zsinat utáni egyházi válság kitörésének évében vagyunk, amikor szélsőséges
hittel kapcsolatos torz és téves nézetek terjedtek az Egyházban – progresszív és maradi
oldalról egyaránt.
Montini pápa tehát végigveszi és magyarázza a Niceai Krédó
ágazatait, megmagyarázza hitünk legfontosabb tételeit. Tekintettel az Egyház – a római
központ elleni kontesztálásokra, és új elhajló teológiai nézetekre (gondolhatunk itt
pl. Hans Küng könyveire és megnyilatkozásaira) különös részletességgel mutatja be
a zsinati egyháztant: az Egyház kettős, isteni és emberi természete, apostoli eredete,
az Egyház tagjai, a tanítóhivatal, az Egyház üdvösségközvetítő szerepe, a szentségek,
főleg a szentmise és az eucharisztikus jelenlét helyes értelmezése, az Egyház és a
világ kapcsolata.
VI. Pál így fejezte be a Hitvallás felolvasását: „Ezt a hitet
valljuk, ez a remény erősít. Így várjuk a holtak föltámadását és az örök életet. Áldott
legyen a szent-szent-szent Isten. Amen.”