2014-10-20 15:37:43

Ferenc pápa szinódus utáni mérlege - P. Szabó Ferenc jegyzete


RealAudioMP3 Ferenc pápa szombat esti beszéde, amellyel lezárta és értékelte a rendkívüli család-szinódus munkáit nagy visszhangot keltett a médiában. Azoknak, akik kiszivárgó híresztelések alapján azt hitték, hogy a szinódusi aulában heves viták folytak, kijelentette: teljes nyíltsággal, szabadon kifejthették véleményüket a szinódusi atyák és a többi szakember vagy világi hívő. A két hét során, a véleménycserék közben megtapasztalták a szinodalitást és a kollegialitást: együtt haladtak, keresve a Lélek vezetésével a megoldásokat a házasság és a család súlyos problémáira. „Krisztus Egyháza az emberiséget szolgálja, nem fél szélesre tárni kapuit.”

De Ferenc pápa ugyanakkor határozottan figyelmeztetett a szélsőségek kísértéseire, amelyek Jézus korától – a farizeusok és írástudók aprólékos törvényértelmezéseitől végig az egyháztörténelmen a mai napig tapasztalhatók: a „tradicionalisták” és „progresszisták” szélsőségeiről beszélt. Az előbbiek, a merev tradicionalisták bezárkóznak az írott betűbe, a törvénybe, és nem tekintik a személyek konkrét helyzetét, nem figyelnek az idők jeleire, nehéz terheket raknak az emberek vállaira, jóllehet segíteni, felemelni, gyógyítani kell őket. Törvénysértések emlegetése és a bűnkatalógusok szerkesztése előtt hirdetni Isten irgalmas szeretetét, a Jézus által hozott üdvösség, az örök élet örömhírét. Jézus nem ítélni jött, hanem megszabadítani, gyógyítani. „Az Egyház nem fél attól, hogy munkához lásson, és olajat és bort öntsön az emberek sebeire. Az Egyház nem egy üvegkastélyból szemléli az emberiséget, hogy meg(el)ítélje és kategorizálja a személyeket.”

De Ferenc pápa figyelmeztetett a szélsőséges „progresszisták”, haladók újítani akarók „csalóka irgalmasságára” is: ők gyorsan bekötözik a sebeket anélkül, hogy azokat előbb ápolnák, kezelnék, a szimptómákat kúrálják, nem pedig a bajok okait, gyökereit orvosolják. A pápa mindenkit megnyugtatott: az Egyház – az idők jeleit vizsgáló és a kihívásokra választ kereső szinódus – megőrzi a hitletéteményt, a házasság szentségének alapvető igazságait: felbonthatatlanság, egység, hűség és az életadásra való nyitottság. De a történelemben, a változó világban és az embertudományok, a biológia, genetika által egyre több problémát felvető gyakorlatban, amelyekkel szembe kell néznie a lelkipásztorkodásnak: az emberi személyre, lelkiismeretére és szabad felelősségvállalására kell figyelni. Mert a hívő itt és most, egy adott konkrét helyzetben alkalmazza magára az elvont törvényt, engedelmeskedve lelkiismeretének és a kegyelem hívásának.

Mindezt már kifejtette a II. Vatikáni zsinat a Gaudium et spes k. lelkipásztori konstitúció 16 és 17. pontjaiban, a lelkiismeret méltóságáról és a szabadságról szólva. Ide kell kapcsolnunk még az Egyházról szóló a Lumen gentium k. konstitúció 16. pontját, amely arról szól, hogy a nem keresztények is elnyerhetik az üdvösséget, ha – önhibájukon kívül nem ismerik Krisztus Evangéliumát és az Egyházat, de követik lelkiismeretük szavát, és készek hittel elfogadni a teljesebb igazságot – Krisztus húsvéti misztériumát, ha azt – a kegyelem indítására (vö. GS 22) - felismerték.

Ferenc pápa Evangelii gaudium k. buzdítása, reggeli homíliái és szinódusi megnyilatkozásai arról tanúskodnak, hogy visszahajol az újabb perszonalista morálteológia zsinat által is képviselt szemléletéhez, amely – sajnos – az elmúlt fél évszázad során – részben az említett szélsőségek miatt – elhalványult, még a hivatalos egyházi dokumentumokban is.

A történetiség és az ún. dogmafejlődés helyes értelmezéséről van szó. A neves zsinati teológus, a domonkos Yves Congar így fogalmazta meg az új teológiai, a morálteológiára is vonatkozó alapvető szemléletet: „Krisztus személyével kell egyesülni és elszakadni a bűntől, nem a világtól és annak történetétől, amelybe Isten belépett. A keresztény etikát nem egyedül a tárgy írott normája határozza meg. (…) A keresztény etika nem létezik az Isten cselekvéséhez való viszonyítás nélkül, a Jézus Krisztushoz és hívásához, példájához és a Szentlélekhez való vonatkoztatás nélkül.”

Vallanunk kell a nagy keresztény Tradíció emberével, a jezsuita Henri de Lubac atyával, zsinati teológussal, hogy az igazi hűség a helyes változásban és korszerűsödésben van, mert aki „konzerválni” akar, mereven ragaszkodik elavult formákhoz, éppen azt árulja el, amit meg akar őrizni.

Az úton levő, az égi haza felé vándorló Egyház szent, mert a Szentlélek élteti, de bűnös tagokból áll, azért állandó megtérésre, megújulásra van szüksége, ahogy a zsinat nyomán (LG 8) Ferenc pápa hangsúlyozza. Befejezésül ismét idézzük a pápa szinódust lezáró beszédét: „Az egy, szent, apostoli Anyaszentegyház bűnösökből áll, akiknek szükségük van Isten irgalmasságára. Ez az Egyház Krisztus valódi jegyese, arra törekszik, hogy hűséges legyen Jegyeséhez és tanításához. Nem fél attól, hogy prostituáltakkal és vámosokkal együtt egyen és igyon (vö. Lk 15). Az Egyház szélesre tárja kapuit, hogy ellássa a szükséget szenvedőket, a bűnbánókat, nem csak az igazakat vagy azokat, akik azt hiszik, hogy tökéletesek.”
(szf)







All the contents on this site are copyrighted ©.