Konzisztóriumot tartottak a Vatikánban a Közel-Keletről: a keresztényeknek alapvető
szerepük van a régió egyensúlyának fenntartásában
A Szentatya, 86 bíboros és pátriárka, valamint a Vatikáni Államtitkárság elöljárói
részvételével október 21-én, hétfőn rendes konzisztóriumot tartottak a Vatikánban.
Az ülésen beszédet mondott Ferenc pápa, majd Pietro Parolin bíboros államtitkár tájékoztatást
adott az október 2-4. közötti vatikáni találkozóról, amelyen a Közel-Kelettel foglalkoztak
az érintett nunciusok és diplomáciai képviselők.
Ezt követően a szinódusi aulában
jelenlevő bíborosok és pátriárkák szólaltak fel. A közel-keleti egyházak pátriárkái
bemutatták az iraki, szíriai, egyiptomi, szentföldi, jordániai, libanoni egyházi helyzetet
és főbb problémáit. A megnyilatkozások egyes alapelveket fogalmaztak meg: a béke és
a kiengesztelődés szükségességét a Közel-Keleten, a vallásszabadság védelmét, a helyi
közösségek támogatását, a nemzetközi közösség szerepét, valamint a nevelés nagy jelentőségét,
hogy olyan új nemzedékek szülessenek, amelyek egymással párbeszédet tudnak folytatni.
A konzisztóriumon kiemelték, hogy a Közel-Keletnek sürgősen szüksége van saját
jövőjének újra meghatározására. Hangsúlyozták Jeruzsálem, mint a „hit fővárosának”
jelentőségét a három nagy monoteista vallás számára. Rámutattak, hogy megoldást kell
találni az izraeli-palesztin és a szíriai konfliktusra. Az Iszlám Állam által elkövetett
erőszak kapcsán kijelentették, hogy Isten nevében nem lehet gyilkolni.
Megerősítették,
hogy a vallásszabadság az istentiszteleti és lelkiismereti szabadsággal együtt velünk
született és egyetemes alapvető emberi jog, amely érték az egész emberiség számára.
Emellett ismerjék el a keresztényeknek mindazokat a polgári jogaikat, amelyek más
állampolgárokat megilletnek, elsősorban azokban az országokban, ahol jelenleg a vallás
és az állam különválása még nem történt meg.
A helyi vallási közösségek támogatására
vonatkozóan a konzisztóriumon kiemelték, hogy a keresztények nélküli Közel-Kelet súlyos
veszteség lenne mindenki számára, hiszen alapvető szerepük van a régió egyensúlyának
fenntartásában és a nevelési szektorban nagy elkötelezettséggel vannak jelen.
Nélkülözhetetlen
tehát a keresztények buzdítása, hogy maradjanak a Közel-Keleten és tartsanak ki missziójukban
azért is, mert mindig is hozzájárultak azoknak az országoknak a jólétéhez, amelyben
élnek. Ebből a szempontból áttekintették a keresztények elvándorlásának problémáját.
Befogadásra kell találniuk azokban az egyházakban és államokban, ahová bevándorolnak.
Szükség van megfelelő lelkipásztori struktúrákra a különböző rítusú hívek számára.
Humanitárius segélyeket kell küldeni a Közel-Keletre, hogy a keresztényeket ösztönözzék
az ottmaradásra. Az egyházak és az államok nyilvánítsák ki különböző módon szolidaritásukat
odautazással és zarándoklatokkal.
A nevelést illetően megemlítették, hogy számos
közel-keleti országban az iskolai könyvek nem beszélnek pozitívan az államétól eltérő
vallásokról. A helyi intézmények részéről fontos elgondolkodni ezen. A konzisztóriumon
jelenlevők hangsúlyozták, hogy vallásközi párbeszédet kell folytatni a muzulmánokkal
az értelem közös alapján és élő ökumenikus együttműködésre van szükség, hogy minden
közel-keleti egyház hallatni tudja hangját.
A nemzetközi közösséghez fordulva
azt kérték, hogy biztosítsák a keresztény menekültek számára a lehetőséget, hogy visszatérhessenek
otthonaikba biztonsági zónákat kijelölve pl. a Ninivei-síkságon. Végül, felhívást
intéztek mindazokért, akiket elraboltak a Közel-Keleten, hogy a világ ne feledkezzen
meg róluk.