Az egyház Krisztus teste - Ferenc pápa katekézise

Október 22-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét az általános kihallgatáson, amelyet a Szent Péter téren tartott meg. Megállapította: a háborúk nem a harctereken, hanem a szívekben kezdődnek.

Kedves Testvérek, jó napot kívánok! - kezdte olasz nyelvű katekézisét a pápa.

Amikor arra akarunk rámutatni, hogy azok az elemek, amelyek egységet alkotnak, milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és egyetlen valóságban forrnak össze, gyakran használjuk a test jelképét. Pál apostoltól kezdve ezt a kifejezést használjuk az egyházra, mint legmélyebb és legszebb megkülönböztető vonását. Ma tegyük fel a kérdést: milyen értelemben alkot egy testet az egyház? Miért nevezik Krisztus testének?

Ezekiel könyve leír egy kissé különleges, mély benyomást keltő, ugyanakkor bizalmat és reményt ébresztő látomást. Isten a próféta elé tár egy kiszáradt csontokkal beborított mezőt. Lehangoló látvány. Képzeljétek el: egy síkság tele csontokkal. Isten azt kéri tőle, hogy hívja le a szétszórt csontokra a Szentlelket. És akkor a csontok elkezdenek közelíteni egymáshoz, kinőnek rajtuk először az idegek, majd a hús és összeáll egy test, tele élettel (vö. Ez 37, 1-14). Íme, ez az egyház! – mondta a pápa.

Arra kérlek benneteket, hogy ma, otthon vegyétek a kezetekbe a Bibliát, és ne felejtsétek el elolvasni Ezekiel próféta 37. fejezetét. Ez nagyon szép. Ez az egyház: remekmű, a Szentlélek remekműve, aki mindnyájunkba a Feltámadt Krisztus új életét leheli, egymás mellé állít bennünket, hogy szolgáljuk és támogassuk egymást, így mindnyájunkból egyetlen testet alkot, amely a szeretetközösségben épült fel.

Az egyház azonban nemcsak a Szentlélekben épült test, az egyház Krisztus teste! Egy kicsit különös, de így van. Nem csak egyfajta kifejezésmódról van szó: valóban azok vagyunk! Ez a nagy ajándék, amit keresztségünk napján kapunk. A keresztség szentségében ugyanis Krisztus övéivé tesz minket, befogad bennünket a kereszt misztériumának szívébe, irántunk való szeretetének legfőbb misztériumába, hogy azután vele együtt támadhassunk fel, mint új teremtmények.

Íme: így születik az egyház és így az egyház Krisztus testének tekinti magát. A keresztség valóságos újjászületés, amely révén újjászületünk Krisztusban, részévé válunk. A keresztség továbbá bensőségesen egymáshoz kapcsol minket, mint ugyanannak a testnek a tagjait, amelynek Krisztus a feje (vö. Róm 12,5; 1 Kor 12,12-13).

Ebből azután egy mély szeretetközösség fakad. Ez megvilágosítja Pál szavait, amikor arra buzdítja a férjeket, hogy úgy szeressék feleségüket, mint saját testüket. Hozzáteszi: „akárcsak Krisztus az egyházat. Tagjai vagyunk ugyanis testének” (Ef 5, 28-30). Milyen jó lenne, ha gyakrabban gondolnánk arra, hogy mik vagyunk, hogy mivé tett bennünket Jézus Urunk: test vagyunk, az a test, amelyet semmi és senki sem szakíthat el tőle, és amelyet Jézus befed szenvedélyes szeretetével, éppen úgy, mint ahogy egy férj a feleségét.

Ez a gondolat azonban ébressze fel bennünk azt a vágyat, hogy válaszoljunk Jézus Urunknak, és szeretetében osztozzunk egymás között is, mint testének élő tagjai. Pál idejében a korinthusi közösség sok nehézségbe ütközött ezen a téren. Megosztottságban, irigykedve, értetlenségben és másokat kirekesztve éltek, mint ahogy gyakran mi is tesszük – mondta katekézisében Ferenc pápa. Ez nem jó így, mert ahelyett, hogy építenék és növelnék az egyházat, mint Krisztus testét, azt számos részre tördelik, szétszaggatják.

Ez történik napjainkban is. Gondoljunk csak keresztény közösségeinkre, egyes plébániákra, gondoljunk lakónegyedeinkre, mennyi megosztottság, mennyi irigység van, milyen sok a pletyka, a meg nem értés, a kirekesztés. És mindez mit tesz? Széttöredezi közösségeinket. Ez a háború kezdete. A háború nem a harctéren kezdődik: a háború, a háborúk a szívben kezdődnek ezzel a meg nem értéssel, a megosztottsággal, az irigységgel, a többiekkel való viaskodással. Ez a korinthusi közösség ilyen volt, bajnokai voltak ennek a viselkedésnek.

Az Apostol adott néhány konkrét tanácsot a korinthusiaknak, amelyek a mi számunkra is érvényesek: Ne legyünk féltékenyek, hanem értékeljük közösségeinkben testvéreink adottságait és tulajdonságait. De mindig jelen vannak a féltékenységek: az az ember vett magának egy autót, a másik nyert a lottón, a harmadiknak jól megy a sora, mindez féltékenység – tette hozzá rögtönzött szavakkal a pápa.

Ez széttöredezi a közösséget, rosszat tesz, nem szabad megengedni! Mert a féltékenységek növekednek, és betöltik a szívet. Egy féltékeny szív savanyú szív, olyan, mintha vér helyett ecet lenne benne. Olyan szív, amelyik soha sem boldog, szétbomlasztja a közösséget. De mit kell tennem? Értékeljük közösségünkben testvéreink tehetségét, jó tulajdonságait. De amikor féltékenységet érzek?

Ez mindenkivel előfordul, mindnyájan bűnösök vagyunk. Amikor féltékenységet érzek, forduljak így az Úrhoz: „Köszönöm Uram, hogy ennek az embernek ezt az ajándékot adtad”. Értékeljük az adottságokat a megosztottságok ellen, álljunk közel a leggyengébbekhez és vegyünk részt szenvedésükben; fejezzük ki hálánkat mindenkinek, szívből mondjunk köszönetet, az ilyen szív jó, nemes és elégedett, mert tud köszönetet mondani.

Felteszem a kérdést – mondta a pápa: Tudunk mindnyájan köszönetet mondani? Nem mindig? Mert az irigység, a féltékenység kissé fékez bennünket? És végezetül – ezt a tanácsot adja Pál a korinthusiaknak és mi is ezt tanácsoljuk egymásnak: senkit se tartsunk magasabb rendűnek a másiknál, hanem a szeretetben tekintsük egymást a közös test tagjainak, akik mindenki javát szolgálva élnek (vö. 1Kor 12-14). Hány ember érzi magát magasabb rendűnek a többieknél!

Mi is annyiszor mondjuk a példabeszéd farizeusának szavait: „Köszönöm Uram, hogy nem vagyok olyan, mint az az ember, magasabb rendű vagyok”. De ez csúnya dolog, soha ne csináljátok. Amikor érkezik ennek a kísértése, emlékezz bűneidre, azokra, amelyeket senki sem ismer, szégyelld magad Isten előtt és mondd: „Te, Uram, tudod, hogy ki a magasabb rendű, én befogom a számat”. Ez jót tesz, mindig.

Kedves Testvérek! Mint Ezekiel próféta, és mint Pál apostol, fohászkodjunk mi is a Szentlélekhez, hogy kegyelme és adományainak bősége segítsenek minket: valóban úgy éljünk, mint Krisztus teste, egységben, mint család, mint egy olyan család, amelyik Krisztus teste, mint szeretetének látható és szép jele – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

(vm)