Ferenc pápa: el kell törölni a halálbüntetést – javítsanak az embertelen börtönfeltételeken

A keresztények és a jóakaratú emberek ma arra kaptak meghívást, hogy ne pusztán a halálbüntetés minden formája ellen küzdjenek, hanem a börtönfeltételek javításáért is síkra szálljanak – mondta Ferenc pápa a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület jogászai egy csoportjának, akiket a Vatikánban fogadott október 23-án.

A pápa felemelte szavát az emberkereskedelem és a korrupció ellen is. Minden büntetést fokozatosan kell végrehajtani, tiszteletben tartva az emberi méltóságot.

Ferenc pápa rögtönzött szavakkal kifejezett megállapítása beleilleszkedik egy részletes elemzésbe arról, hogy az államok ma hogyan törekszenek az igazságosság tiszteletben tartására és hogyan szabják ki a büntetéseket. A pápa szokásos őszinteségével megállapította, hogy napjainkban a politika és a média gyakran erőszakra, nyilvános és magán bosszúállásra ösztönöznek, mindig bűnbakot keresve.

Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy Szent II. János Pál elítélte a halálbüntetést, mint ahogy ezt a Katolikus Egyház Katekizmusa is teszi. Ferenc pápa nem pusztán a halálbüntetést ítélte el, hanem beszédében leleplezte azokat a törvényen kívüli kivégzéseket is, amelyeket „szándékos emberölésnek” nevezett, és amelyeket az állammal takarózva köztisztviselők hajtanak végre.

Minden keresztény és jóakaratú ember tehát arra kapott meghívást ma, hogy küzdjön nem pusztán a halálbüntetés minden formájának eltörléséért, legyen az törvényes vagy sem, hanem a börtönfeltételek javításáért is, tiszteletben tartva a szabadságuktól megfosztott személyek emberi méltóságát. „Én ezt összekapcsolom az életfogytiglani börtönbüntetéssel.
A Vatikánban, már nem szerepel a Büntető Törvénykönyvben az életfogytiglani börtönbüntetés, ami burkoltan halálbüntetést jelent” – tette hozzá Ferenc pápa.

Itt jegyezzük meg, hogy a Szentatya ezt megszüntette, törölve azt a vatikáni Büntető Törvénykönyv és a Büntetőeljárási Törvénykönyv 2013. július 11-én történt módosításakor.

Az utóbbi években elterjedt az a meggyőződés, hogy a büntetőjogi büntetéssel megoldhatók a legkülönfélébb társadalmi problémák, mintha a különféle betegségekre ugyanazt az orvosságot ajánlanák. Ez ahhoz vezetett, hogy a büntetőjogi rendszer túllépett saját határain, vagyis a büntetésen, és kiterjedt a személyek szabadságának és jogainak területére. Valójában azonban nem járt hatékony eredménnyel.

Fennáll annak a veszélye, hogy az államok nem őrzik meg a büntetés arányát sem, amely történelmileg tükrözi az állam által védelmezett értékskálát. Elhalványodott a büntetőjogról, mint „ultima ratio”-ról alkotott fogalom, amely a legnagyobb védelmet igénylő egyéni és közösségi érdekek ellen elkövetett legsúlyosabb tényekre korlátozódik. Elcsitult az a vita is, amely arra irányult, hogy a börtönt más, alternatív büntetéssel helyettesítsék.

Ferenc pápa az előzetes letartóztatást jogtalan büntetésnek nevezte, amelyet a törvényesség látszata von be, mivel a még el nem ítélt foglyot előzetesen bünteti, jogcím nélkül. Ebből adódik annak a kockázata, hogy megsokszorozódik az „ítélet nélküli foglyok” száma, vagyis azoké, akiket elítélnek a per lefolytatása szabályainak tiszteletben tartása nélkül. Egyes országokban ez a foglyok 50%-át teszi ki és a börtönviszonyok embertelenségét okozza

A foglyok szánalmas életfeltételei, amelyek földünk különböző részein tapasztalhatók, gyakran valóságos embertelen és lealacsonyító jellegűek. Gyakran a büntetőjogi rendszer hiányosságaiból fakadnak, míg nem kevés esetben a hatalom önkényes és kegyetlen gyakorlása a szabadságuktól megfosztott személyekkel szemben.

A kegyetlen, embertelen és lealacsonyító intézkedéseket a pápa a kínzás egy formájához hasonlította, beleértve a legszigorúbb fegyintézeteket is. Ezeknek a helyeknek az elszigeteltsége olyan pszichikai és fizikai szenvedéseket okoz, amely érezhetően növeli az öngyilkossági hajlamot. Sajnos, ma már a kínzást nem pusztán azért alkalmazzák, hogy a fogolyból vallomást csikarjanak ki, hanem egy valóságos fájdalom-többletet alkotnak, amely növeli a fogság elviselhetetlen körülményeit. A kínzást nem pusztán a titkos fogva tartó központokban, vagy modern koncentrációs táborokban alkalmazzák, hanem a börtönökben, kiskorúak nevelőintézetében, pszichiátriai kórházakban, rendőrségeken is. A kemény börtönfeltételektől mindenekelőtt a gyermekeket kell megkímélni, továbbá figyelemmel kell lenni az idősek, betegek, várandós asszonyok, fogyatékkal élők, illetve fogyatékkal élők szüleinek fogva tartási körülményeire.

Ferenc pápa ezután az emberkereskedelemről szólt, ami az abszolút szegénység következménye, amely egy milliárd embert érint és legalább 45 millió személyt késztet menekülésre háborúk miatt. A pápa beszédében erőteljes szavakat használt:

„Mivel az emberkereskedelem összetett bűntényét nem lehet az államok aktív, vagy passzív bűnrészessége nélkül elkövetni, világos, hogy amikor nem elegendőek azok az erőfeszítések, hogy megelőzzük ezt a jelenséget és küzdjünk ellene, akkor újból az emberiség ellen elkövetett bűntényről van szó. Ha előfordul olyan eset, hogy az, akinek kötelessége lenne a személyek védelme és szabadságuk biztosítása, azoknak a cinkosává válik, akik az emberkereskedelmet gyakorolják, akkor az államok felelősek állampolgáraikkal és a nemzetközi közösséggel szemben.

Ferenc pápa beszédében ezután a korrupciónak szentelt fontos teret. A korrupt ember olyan személy, aki az opportunizmus egérútján keresztül „győztesnek” képzeli magát, aki másokat megsért, és ha alkalma van rá, akkor arcátlanul üldözi azt, aki szembeszáll vele. A korrupció rosszabb a bűnnél, és inkább gyógyítani, mint megbocsátani kell.

A büntetés kiszabása szelektív módon történik. Olyan, mint egy háló, amelyik csak a kis halakat fogja meg, miközben a nagyokat a tengerben hagyja. A legnagyobb szigorúsággal kell üldözni a korrupciónak azokat a formáit, amelyek súlyos társadalmi károkat okoznak, mind gazdasági, mint szociális téren. Ilyen például a közigazgatási csalás, a közigazgatás tisztességtelen gyakorlása, például amikor akadályozni kívánják az igazságszolgáltatás menetét, azzal a céllal, hogy saját maguk, vagy mások számára rossz cselekedeteik büntetlenek maradjanak.

Az emberi méltóság tiszteletben tartása nem pusztán az állami alkalmazottak önkényuralmának és túlkapásainak szab határt, hanem irányt adó kritérium azoknak a magatartásformáknak az elfojtására, amelyek a legsúlyosabb támadást jelentik a személy méltósága és integritása számára – fejezte be a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület képviselőihez intézett beszédét Ferenc pápa.

(vm)