Aki a szegények mellett áll, az nem kommunista, hanem az evangéliumot követi - a pápa fogadta a népi mozgalmak nemzetközi találkozójának résztvevőit

Föld, otthon, munka – e kulcsszavak köré fűzte hosszú, átlelkesült beszédét Ferenc pápa, amelyet a kongresszus tagjaihoz intézett. Kiemelte, hogy újra életre kell kelteni a demokráciát, le kell küzdeni az éhezést és a háborút, biztosítani kell mindenki méltóságát, elsősorban a legszegényebbekét és a peremre szorultakét.

Kedden délelőtt a vatikáni régi szinódusi aulában találkozott Ferenc pápa a közel 200 fős csoporttal, amely október 27-29. között tartja tanácskozását Rómában. A népi mozgalmak világtalálkozóján öt kontinens társadalmi vezetői vannak jelen, akik széles rétegek támogatását élvező mozgalmakat képviselnek. E mozgalmakat olyan személyek hozták létre, akiknek a méltó munkához, otthonhoz és termőföldhöz való elidegeníthetetlen jogaikat aláássák, fenyegetik vagy nyíltan megtagadják.

Peter Turkson bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke köszöntötte rövid beszéddel a Szentatyát. Ebben kiemelte, hogy a vatikáni dikasztérium a Társadalomtudományi Pápai Akadémia és az érintett mozgalmak vezetőivel együttműködésben szervezte a most zajló kongresszust. Az ülés célja, hogy megszilárdítsa a népi mozgalmak hálózatát, elősegítse a kölcsönös megismerést és az együttműködést e mozgalmak és a helyi egyházak között, amelyeket a világ különböző részéről érkezett püspökök és pasztorális munkatársaik képviselnek. Mindannyian elkötelezetten dolgoznak a személy méltóságának és jogainak előmozdításán és védelmén.

A diszkriminációval és igazságtalanságokkal teli globalizált világban arra kaptunk meghívást, hogy hallassuk azok hangját, akiknek egyébként nem ér el a hangja a társadalomhoz és irányítsuk a figyelmet a kirekesztettek és peremre szorultak millióira. Különösen is a földművelőkre, a fiatalokra, a bevándorlókra és a nőkre, akik számos akadállyal találkoznak, amikor emberhez méltó munkát, megművelhető földet és megfelelő szálláshelyet keresnek – fogalmazott köszöntő beszédében Turkson bíboros.

Ferenc pápa hosszú, szenvedélyes, reménnyel és kritikával teli spanyol nyelvű beszédet intézett az egybegyűltekhez. Az átfogó és mélyen szántó beszéd felér az egyház társadalmi tanításáról szóló kis enciklikával. Argentínában Bergoglio püspökként és bíborosként mindig közel állt a népi közösségekhez, mint pl. a papír-újrahasznosítókhoz („cartoneros”) és a földművelőkhöz („campesinos”). Kiemelte a szolidaritást, amelynek megtestesítői a népi mozgalmak, akiknek szembe kell nézniük a pénz birodalmának pusztító hatásaival. A szegénység botrányát nem lehet legyőzni a fékentartás stratégiájával, amely a szegényeket pusztán megszelídíti és ártalmatlanná teszi. Jézus álszenteknek nevezné azokat, akik a szegényeket a passzivitás szintjére alacsonyítják. A pápa három kulcsszót fogalmazott meg:

Föld, fedél, munka – „Különös, de amikor ezekről a dolgokról beszélek, valakinek úgy tűnik, hogy a pápa kommunista. Nem értik meg, hogy a szegények iránti szeretet az evangélium középpontja. Tehát a föld, az otthon és a munka szent jogok, ez az egyház társadalmi tanítása” – mondta Ferenc pápa. A „campesinok”-hoz intézve szavait, aggodalmának adott hangot azért, mert el kell hagyniuk földjüket a háborúk és természeti csapások miatt. Bűnténynek nevezte, hogy milliók éheznek, miközben pénzügyi spekulációk befolyásolják az élelmiszerárakat, ugyanúgy bánnak velük, mint bármilyen más áruval. A pápa arra buzdította a Népi Mozgalmak tagjait, hogy továbbra is küzdjenek a földművelő család méltóságáért. Ezután azokra gondolt, akik kénytelenek otthon nélkül, hajléktalanul élni. Ezt megtapasztalta Jézus is, aki arra kényszerült családjával együtt, hogy Egyiptomba meneküljön.

Ma olyan hatalmas városokban élünk, amelyek modern, büszke és hiú képet mutatnak magukról. Számos helyet kínálnak fel egy boldog kisebbség számára, de megtagadják az otthont ezrektől, közöttük a gyermekektől. Az igazságtalanságok világában bőségesen jelen vannak az enyhítő kifejezések. Ha valaki nyomorban él, akkor egyszerűen csak azt mondják róla: nem rendelkezik állandó lakhellyel. Egy eufemizmus mögött gyakran bűncselekmény áll. Olyan városokban élünk, amelyek bevásárló központokat építenek, miközben a lakók egy részét a perifériákon hagyják. A pápa dicsérő szavakkal illette azokat a városokat, amelyek követik az integrált településfejlesztést.

(sv-vm)