„Ne álljunk meg az egyház ajtajában, hanem lépjünk be és váljunk részévé” – Ferenc
pápa homíliája Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostol liturgikus ünnepén
Az egyházat Jézus
kétezer évvel ezelőtt alapította, amikor kiválasztott 12 oszlopot, hogy felépítse
rá az egyházat, saját magát téve meg alapnak és szegletkőnek. Azután szélesre tárta
az egyház kapuit mindenki számára, megkülönböztetés nélkül, mert Krisztus számára
az a fontos, hogy szeressen és meggyógyítsa a szíveket, nem pedig az, hogy a bűnöket
méricskélje – mondta október 28-án, kedden reggel a Szent Márta házban bemutatott
szentmisén Ferenc pápa.
Utalt a napi evangéliumi szakaszra (Lk 6,12-16), amely
elbeszéli az egyház születésének történetét. Pál Efezusiakhoz írt levelének a sorai
(2,19-22) pedig úgy mutatják be az egyházat, mint egy épületet, amely jól „növekszik”
alapjain. A pápa felhívta a figyelmet azokra a cselekedetekre, amelyek az egyház alapításának
állomásai: Jézus felmegy a hegyre imádkozni, utána lejön, tanítványaihoz megy, kiválaszt
tizenkettőt, és ezzel egyidejűleg befogadja és meggyógyítja azokat, akik pusztán csak
meg akarják érinteni őt.
Jézus imádkozik, Jézus hív, Jézus kiválaszt, Jézus
elküldi a tanítványokat (a misszióba), Jézus meggyógyítja a tömeget. Ebben a templomban
Jézus, aki a szegletkő, elvégzi mindezt a munkát: Ő az, aki így viszi előbbre az egyházat.
Amint Pál mondta, ezt az egyházat az Apostolok alapjára építették. Jézus választotta
ki a tizenkettőt. Mindnyájan bűnösök voltak. Nem Júdás volt a legnagyobb bűnös – mondta
a pápa, majd így folytatta homíliáját: „Nem tudom, hogy ki volt a legbűnösebb… Szegény
Júdás volt az, aki bezárkózott a szeretet előtt és ezért árulóvá vált. De mindnyájan
elmenekültek a kínszenvedés legnehezebb pillanatában, és egyedül hagyták Jézust. Mindnyájan
bűnösök voltak, de Jézus kiválasztotta őket”.
Jézus azt akarja, hogy benne
legyünk az egyházban, nem, mint vendégek vagy idegenek, hanem mint polgárjoggal rendelkezők.
Az egyházban nem átutazóban vagyunk, hanem az egyházban gyökerezünk. Életünk az egyházban
van.
Ennek az egyháznak a polgárai, egymás honfitársai vagyunk. Ha nem lépünk
be ebbe a templomba és nem veszünk részt ennek építésében, hogy a Szentlélek bennünk
lakhasson, nem vagyunk az egyházban. Az ajtóban állunk és benézünk: „Milyen szép,
ez igen, ez igazán szép”. A keresztények, akik nem mennek tovább az egyház recepcióján,
portáján túl: ott állnak az ajtóban. „Igen, katolikus vagyok, de nem túlságosan, csak
így…”
Ez olyan viselkedésmód, amelynek nincs értelme azzal a totális szeretettel
és irgalommal szemben, amelyet Jézus táplál minden személy iránt. Ennek bizonyítéka
Krisztus viselkedése Péterrel, akit az egyház élére állít. Akkor is, ha az első oszlop
elárulja Jézust, Jézus megbocsát neki és megőrzi számára helyét.
Jézust nem
érdekelte Péter bűne: a szívét kereste. De ahhoz, hogy megtalálja ezt a szívet és
meggyógyítsa, imádkozott. Jézus imádkozik mindnyájunkért, meggyógyít mindenkit. Nem
érthetjük meg az egyházat e nélkül a Jézus nélkül, aki imádkozik, aki meggyógyít.
A Szentlélek értesse meg velünk ezt az egyházat: ereje Jézus értünk mondott imájában
van, amely képes arra, hogy mindnyájunkat meggyógyítson – mondta kedd reggeli homíliájában
Ferenc pápa.