„A gyermekeknek joguk van egy apukához és egy anyukához: a család nem ideológiai,
hanem antropológiai egység”
A pápa ezt hangsúlyozta
azon a nemzetközi konferencián, amely november 17-én kezdődött a Vatikánban a Hittani
Kongregáció szervezésében a férfi és a nő egymást kiegészítő szerepéről, komplementaritásáról.
A pápa bejelentette, hogy 2015 szeptemberében Philadelphiába megy, ahol részt vesz
a Családok Nyolcadik Világtalálkozóján.
Ferenc pápa mindenekelőtt a megbeszélés
témájára utalt: a komplementaritás értékes szó, amelynek sokféle értelme van. Vannak
olyan különböző helyzetek, amelyekben az egyik elem kiegészíti a másikat vagy pótolja
annak hiányosságait. A komplementaritás azonban ennél sokkal több. A keresztények
a szó jelentését Szent Pál Korinthusiakhoz írt első levelében találják meg, amikor
az apostol azt mondja, hogy a Szentlélek mindenkinek mást és mást adományozott, azért,
hogy mint az emberi test különböző részei jól kiegészíthessék egymást az egész szervezet
javát szolgálva, így az adományok is hozzájárulhassanak mindenki javára (vö. 1Kor
12). Amikor a komplementaritásról elmélkedünk, tulajdonképpen azokról a dinamikus
összhangokról elmélkedünk, amelyek az egész teremtett világ középpontjában vannak.
Ez a kulcsszó: harmónia. A Teremtő Isten azért hozta létre a komplementaritásokat,
hogy a Szentlélek, aki az összhang szerzője, megvalósítsa ezt a harmóniát.
A
férfi és a nő komplementaritása a házasság és a család alapja – hangsúlyozta a pápa.
A család az első iskola, ahol meg tanuljuk értékelni saját és mások ajándékait, ahol
elkezdjük megtanulni a közös élet művészetét. Legtöbbünk számára a család az a legfőbb
hely, ahol „beszívjuk” magunkba az értékeket és az ideálokat, ahol elkezdjük erényeink
és szeretetünk gyakorlati megvalósítását.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a családok
feszültség helyei is: önzés és önátadás, értelem és szenvedély között, az azonnal
beteljesítést váró vágyak és a hosszú távú célkitűzések között. A családok azonban
megadják annak a lehetőségét is, hogy megoldjuk ezeket a feszültségeket és ez fontos
– mondta a pápa.
Amikor a férfi és a nő komplementaritásáról beszélünk ebben
az összefüggésben, ne tévesszük össze ezt a kifejezést azzal a leegyszerűsítő felfogással,
hogy a két nem minden szerepe és kapcsolata egyetlen és statikus modellbe van bezárva.
A komplementaritásnak számos formája van, mivel minden férfi és minden nő, személyes
hozzájárulásával gazdagítja a házasságot, a gyermekek nevelését. Személyes gazdagsága,
személyes karizmája révén a komplementaritás nagy kinccsé válik. Nem csak jót, hanem
szépet is jelent – állapította meg Ferenc pápa. Korunkban a házasság és a család
válságban van. Az ideiglenes kultúráját éljük, amelyben egyre többen mondanak le a
házasságról, mint közéleti elkötelezettségről.
A szokásoknak és az erkölcsöknek
ez a forradalma gyakran lobogtatta a szabadság zászlaját – idézőjelbe téve – tette
hozzá a Szentatya. Valójában spirituális és anyagi pusztítást végzett megszámlálhatatlanul
sok ember számára, különös tekintettel a legsebezhetőbbekre. Egyre világosabbá válik,
hogy a házasság kultúrájának hanyatlása kapcsolódik a szegénység növekedéséhez és
számos más szociális problémához, amelyek aránytalanul nagy mértékben sújtják a nőket,
a gyermekeket és az időseket. Ebben a válságban ők szenvednek a legtöbbet.
A
család válságának következménye a humánökológia válsága, mivel a társadalmi környezetek,
csakúgy, mint a természeti környezetek, védelemre szorulnak. Bár az emberiség ma már
megértette, hogy szükség van szembenézni mindazzal, ami fenyegetést jelent természeti
környezeteink számára, túlságosan lassúak vagyunk – mondta nyomatékosan a pápa. Kultúránkban,
katolikus kultúránkban túlságosan lassan ismerjük fel, hogy veszély fenyegeti szociális
környezeteinket is. Tehát feltétlen szükség van arra, hogy új humánökológiát mozdítsunk
elő és fejlesszünk ki.
Védelmezni kell azokat az alapvető pilléreket, amelyek
egy nemzet tartóoszlopai, vagyis nem anyagi jellegű javai. A család továbbra is
az együttélés alapja és a társadalom széthullása elleni biztosíték. A gyermekeknek
joguk van ahhoz, hogy családban növekedjenek, egy apukával és egy anyukával, akik
képesek arra, hogy megfelelő környezetet létesítsenek fejlődésüknek, érzelmi érlelődésüknek
– mondta a pápa, majd így folytatta: „Ezért az Evangelii gaudium k. apostoli buzdításomban
így fogalmaztam: a házasság társadalomnak nyújtott szolgálata felülmúlja az érzelmesség
és a párra tartozó szükségletek szintjét”.
Ezekben a napokban, miközben a
férfi és a nő komplementaritásáról tartanak megbeszélést, világítsanak rá a házasságra
vonatkozó másik igazságra is: a végleges elkötelezettség a szolidaritásra, a hűségre,
a termékeny szeretetre, az emberi szív legmélyebb kívánságainak felel meg. Gondoljunk
a fiatalokra, akik a jövőt képviselik: fontos, hogy ne hagyják befolyásolni magukat
az ideiglenes kártékony mentalitásától, legyenek forradalmárok; bátran keressék az
igazi és tartós szeretetet, vagyis haladjanak szemben az árral.
Ne essünk
bele a csapdába, és ne hagyjuk, hogy ideológiai fogalmak szerint minősítsenek bennünket.
A család antropológiai tényező, tehát szociális, kulturális tényező. Nem minősíthetjük
ideológiai természetű fogalmakkal, amelyek csak a történelem egy adott pillanatában
állnak fenn, később érvényüket veszítik. Nem beszélhetünk ma konzervatív vagy haladó
családról: a család – család. Ne hagyjuk, hogy ilyen vagy olyan ideológiai természetű
fogalmak szerint minősítsenek bennünket. A család önmagában véve erős. Bárcsak ez
a konferencia ösztönzést jelentene mindazok számára, akik arra törekszenek, hogy támogassák
és megerősítsék a férfi és a nő egységét a házasságban, amely egyedüli, természetes,
alapvető jó és szép a személyek, a családok, a közösségek és a társadalmak számára.
Ebben az összefüggésben szeretném megerősíteni a hírt, hogy, ha Isten is úgy
akarja, 2015 szeptemberében Philadelphiába megyek, a Nyolcadik Család Világtalálkozóra
– mondta Ferenc pápa, megköszönve a hívek imáit, amelyekkel egyházi szolgálatát kísérik.