Az éhezők méltóságot kérnek, nem pedig könyöradományt - Ferenc pápa beszéde a FAO
közgyűléséhez
Csütörtökön délelőtt
Ferenc pápa felkereste a FAO római székházát és beszédet intézett a Táplálkozási Világkonferencia
ülésének résztvevőihez. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete római székhelyén
most második alkalommal rendeztek két napos tanácskozást a mai kor egyik legsúlyosabb
jelenségéről, a krónikus éhínségről, amely közel 850 millió embert érint. Amíg a túltápláltak
száma 162 millió, addig évente 7 millió 5 év alatti gyermek hal meg szegénység és
éhezés következtében.
A Szentatya gépkocsin tette meg a közel 20 perces utat
a Vatikán és a FAO római székháza között. Megérkezésekor 11 órakor José Graziano da
Silva, a világszervezet főtitkára és Oleg Chestnov altitkár fogadta és köszöntötte
a Szentatyát. Jelen volt Luigi Travaglino érsek, a Szentszék állandó megfigyelője.
A pápa röviden köszöntötte Leticia spanyol királynét, mielőtt a közgyűlés termébe
belépett volna. A két napos találkozón a program szerint jelen van Ban Ki Mun ENSZ
főtitkár, az olasz köztársasági elnök, számos állam- és kormányfő. A pápa spanyolul
szólt a résztvevőkhöz, de beszéde hozzáférhető volt a többi világnyelven is. Amikor
a Szentatya belépett a tanácskozás színhelyére kitörő tapssal köszöntötték és a küldöttek
valamennyien felálltak tiszteletére.
Ferenc pápa beszédében mindjárt emlékeztetett
arra, hogy az egyház nagy figyelmet szentel az emberek lelki és anyagi jólétének és
főként azoknak, akik a peremre szorultak, sürgetve, hogy garantálják számukra a biztonságot
és az emberi méltóságot.
„Az éhezők méltóságot kérnek tőlünk, nem pedig alamizsnát”
– hangzott a pápa figyelmeztetése. „A táplálkozáshoz való jogot akkor garantáljuk,
ha aggódunk az éhezés és az alultápláltság miatt szenvedő emberekért és annak következményeiért.
Az éhínség ellen folytatott küzdelem akadálya a piacgazdaságnak és a haszonhúzásnak
juttatott elsőbbség, amely úgy tekinti az élelmet, mint bármilyen más árút, amely
tehát akár pénzügyi spekuláció tárgya is lehet. Miközben új jogokat emlegetnek, az
éhes ember ott van az utca sarkán, azt kéri, hogy legyenek állampolgári jogai, hogy
vegyék számba helyzetét és, hogy egészséges alapélelmet kapjon. Méltóságot kér tőlünk,
nem pedig könyöradományt.”
Ma sok szó esik a jogokról, miközben gyakran megfeledkeznek
a kötelességekről. Túl kevéssé aggaszt bennünket az éhező emberek szenvedése. Ma az
egyes államok sorsa szorosan egymásba fonódik, mintha egyetlen családhoz tartoznánk.
Azonban olyan korban élünk, amelyben a nemzetek közötti kapcsolatokat megrontja a
kölcsönös bizalmatlanság, mely gyakran háborús és gazdasági agresszióhoz vezet, aláássa
a testvérek közötti barátságot és visszautasítja vagy elhajítja azt, aki már úgyis
kitaszított. Jól tudják ezt azok, akiknél hiányzik a mindennapi kenyér és a tisztességes
munka. Ez a világ mai arculata, amelyben kisebb hatalmi csoportok uralkodnak – állapította
meg szomorúan a pápa.
Ám az emberek és egész népek követelik a törvény szerinti
igazságosságot és jogos elosztást. A nemzetközi szervezeteknek ezért oda kellene figyelniük
az egyszerű emberek gyakran felmerülő elvárásaira, arra, hogy tartsák tiszteletben
az emberi személy és főként az éhes emberek alapvető jogait.
Szükség van szabályokra
és műszaki megoldásokra a mezőgazdasági termelés és az élelemhez való hozzájutás terén,
továbbá a klímaváltozás és a mezőgazdasági kereskedelem kérdésében. De első helyen
a személy álljon és főként azok, akiknek nincs meg a mindennapi betevő falatjuk és
már nem törődnek az élettel, a családi és társadalmi kapcsolatokkal, hanem egyedül
a fennmaradásért viaskodnak.
A pápa itt Szent II. János Pál 1992. december
5-én az első táplálkozási konferencia alkalmával elhangzott szavaira emlékeztetett.
II. János Pál figyelmeztette a nemzetközi közösséget a bőség paradoxonára. Élelem
van mindenki számára, de nem mindenki kap enni eleget, miközben szemünk előtt zajlik
le a pocsékolás, a túlzott fogyasztás, az élelmiszer más célokra történő felhasználása.
Sajnos ez a paradoxon ma is fennáll – állapította meg a pápa, hozzátéve, hogy felül
kell kerekedni ezen a kihíváson és az egyre növekvő önzés és megosztottság helyett
szolidaritást kell vállalnunk a gyöngékkel. A szolidaritás hiánya ugyanis kihat mindenkire.
Az embereknek rá kell ébredniük arra, hogy felelősek a teremtésért. Ahelyett,
hogy egymás ellen harcolnak, valamint megkárosítják és elszegényítik a földgolyót,
kölcsönösen tiszteljék egymást. A személyek és népek közösségeként felfogott államok
pedig tevékenykedjenek közös akarattal és segítsék kölcsönösen egymást a nemzetközi
jog alapelvei és szabályai szerint. Ennek kimeríthetetlen forrása az emberi szívekbe
bevésett természeti törvény, amely mindenki által érhető nyelven beszél: a szeretet,
az igazságosság és a béke nyelvén, melyek elválaszthatatlanok egymástól. Ezeket az
értékeket kell ápolni a párbeszéd és egymás meghallgatása jegyében. Ebben a szellemben
megvalósítható az emberi család táplálása. Minden nő, férfi, gyermek és idős személy
számíthasson ezekre a garanciákra. A katolikus egyház felajánlja segítségét főként
azáltal, hogy állandó figyelmet fordít a szegények helyzetére.
Ha hiszünk
az emberi család egységének alapelvében, nem fogadhatjuk el azt, hogy az élelemhez
való hozzáférést megakadályozzák politikai vagy gazdasági pressziók. „Itt gondolok
bolygónkra – mondta a pápa –, mely nővérünk és anyánk. Ha megszabadulunk a politikai
és gazdasági nyomásoktól, akkor gondját tudjuk viselni földünknek és megakadályozzuk,
hogy elpusztítsa önmagát.” A pápa itt egy bölcs idős ember szavaira hivatkozott: „Isten
mindig megbocsájtja a sérelmeket, az emberek néha bocsátanak meg, de a föld soha nem
bocsát meg.” Viseljük ezért tehát gondját föld nővérünknek és anyánknak, nehogy pusztítással
adjon választ. „E gondolatokat megosztva önökkel – mondta végül a pápa – kérem az
irgalmas Mindenható Istent, hogy áldja meg mindazokat, akik a szenvedő embereket felelősen
szolgálják. Kérem ugyanakkor a nemzetközi közösséget, hogy hallgassa meg a mostani
tanácskozás felhívását: adjunk enni az éhezőknek és mentsük meg földgolyónk életét.”