A nép megkülönbözteti a pásztorokat a zsoldosoktól – Ferenc pápa homíliája Krisztus
Király ünnepén
Jézus számára uralkodni
nem azt jelenti, hogy a világ felfogása szerint parancsolunk, hanem azt: engedelmeskedünk
az Atya akaratának, hogy beteljesedjen szeretet- és üdvösségterve. Ezt a gondolatot
fejtette ki homíliájában Ferenc pápa november 23-án, vasárnap, Krisztus Király ünnepén
a Szent Péter téren bemutatott szentmisén, amelyen a szentek sorába iktatott hat személyt.
Az új szentek közül négyen olaszok, névszerint: Giovanni Antonio Farina püspök,
Ludovico da Casoria ferences, Nicola da Longobardi rendalapító, Ronconi Amatusz, ferences
harmadrendi hitvalló.
Két új szent, Kuriakose Elias Chavara rendalapító, valamint
Eufrasia Eluvathingal kármelita nővér pedig az indiai Kerala államból származik.
Az
üdvösség azzal kezdődik, hogy követjük azokat az irgalmassági cselekedeteket, amelyek
révén Krisztus megvalósította országát, amely az igazság, az élet, az életszentség,
a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országa – mondta homíliájában Ferenc
pápa a mintegy 50 ezer hívőnek, akik a borús, esővel fenyegetőző időjárás ellenére
megtöltötték a Szent Péter teret és meghatottan vettek részt a hat boldog szentté
avatási szertartásán.
Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa
kérésére válaszolva Ferenc pápa latinul elmondta a szentté avatási formulát.
Ma
az egyház új szenteket állít elénk példaképül, akik Istennek és a testvéreknek szentelt
odaadásukkal Isten országát szolgálták és annak örököseivé váltak. Mindegyikük rendkívüli
kreativitással válaszolt Isten és felebarátaink szeretet-parancsolatára. Magukat nem
kímélve szolgálták az utolsókat, a szükséget szenvedőket, a betegeket, időseket, zarándokokat.
Előnyben részesítették a kicsinyeket és a szegényeket – ez volt az Isten iránti feltétel
nélküli szeretetük mércéje és visszatükröződése. Az Istennel való mély és személyes
kapcsolatban keresték és találták meg a szeretetet. Ebből a kapcsolatból árad ki a
valódi szeretet testvéreink iránt – mondta homíliájában Ferenc pápa.
A pápa
utalt az első olvasmányra, Ezekiel próféta szavaira, amelyek arról szólnak, hogy a
Pásztor szereti juhait, és gondjukat viseli (Ez 34,11-12.15-17). Krisztus valóban
juhainak Nagy Pásztora és lelkünk őrzője – fejtette ki Ferenc pápa, majd így folytatta
homíliáját:
„Akik az egyházban arra kaptunk meghívást, hogy lelkipásztorok
legyünk, nem távolodhatunk el ettől a modelltől, ha nem akarunk zsoldosokká válni.
Erre vonatkozóan Isten népe csalhatatlan megérzéssel rendelkezik: felismeri a jó pásztorokat
és megkülönbözteti őket a zsoldosoktól, kufároktól”.
Feltámadása után, amely
győzelmét jelzi, Jézus tovább folytatja országa építését, amelyet a világ megalapításának
kezdetétől fogva készít. Az Atya az, aki apránként mindent a Fiúnak vet alá és ezzel
egyidejűleg a Fiú mindent alávet az Atyának, és végül önmagát is aláveti annak, aki
mindent alávetett neki. Így teljes a kölcsönösség az Atya és a Fiú között. Jézus nem
a világ szerinti király: Számára az uralkodás nem parancsolást jelent, hanem azt,
hogy engedelmeskedik az Atyának, átadja magát Neki, hogy beteljesedjen szeretet- és
üdvösségterve. A pápa utalt Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt első leveléből vett
szakaszra (1Kor 15,20-26.28). „Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg. Mikor
pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent
alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben”.
Az evangéliumi szakasz
(Mt 25,31-46) arra emlékeztet bennünket, hogy a testvéreinkről való gondoskodás, az
irántuk való gyöngédség a mi életünk szabályai is. E szerint ítélkeznek majd felettünk,
ez lesz ítélethozatalunk „jegyzőkönyve”. Ettől függ majd, hogy beléphetünk-e vagy
sem Isten országába. Jézus, győzelmével megnyitotta számunkra országát, de tőlünk
függ, hogy belépünk-e oda.
Már most, ebben az életben elkezdődik Isten országa,
ha konkrétan testvérünk mellé állunk, aki kenyeret, ruhát, befogadást, szolidaritást,
katekézist kér tőlünk. És ha valóban szeretjük testvérünket, akkor ösztönözve érezzük
magunkat arra, hogy megosszuk vele legértékesebb kincsünket, magát Jézust és evangéliumát.
A pápa végül annak a kívánságának adott hangot, hogy az új szentek példájukkal
és közbenjárásukkal növeljék bennünk annak az örömét, hogy az evangélium útján járunk,
azt az elhatározást, hogy életünk iránytűjévé tesszük azt.
Kövessük az új
szentek példáját, hitüket és szeretetüket, hogy a mi reménységünk is halhatatlanságot
ölthessen magára. Ne hagyjuk, hogy egyéb földi és múlékony érdekek eltereljék figyelmünket.
Vezessen bennünket a mennyek országa felé haladó úton Mária, Mindenszentek Királynője
– fejezte be homíliáját Ferenc pápa.