Európa gyökereiből születik a béke – Ferenc pápa beszéde a strasbourgi Európa Tanácsban
Ferenc pápa szeretettel
köszöntötte az Európa Tanács parlamenti gyűlésének és az Emberi Jogok Európai Bíróságának
tagjait, akik szinte az egész kontinenst képviselik. Beszéde kezdetén felidézte az
alapító atyák tervét, amely a háború után a kölcsönös szolgálat szellemében akarta
felépíteni Európát és amelynek ma is az Európa Tanács zárókövét kell építenie a béke,
a szabadság és az emberi méltóság javára. A békéhez vezető kiváltságos út a másik
emberben nem a legyőzendő ellenséget látja, hanem a befogadandó testvért. Ezt a békét
az alapító atyák szerint folyamatosan kell megteremteni, fenntartása pedig feltétlen
éberséget igényel. Előnyben kell hozzá részesíteni azokat a kezdeményezéseket, melyek
új erőket teremtenek a társadalomban.
Nem elég tehát megteremteni a békét,
főként nem a haszonelvű és átmeneti békét – szögezte le a pápa – hanem a szabad, a
testvéri és a lelkek kiengesztelődésén alapuló béke felé kell tartani, amihez szükséges
az arra való nevelés is. Sajnos túl sokszor sérült meg ez a béke, itt Európában is
– állapította meg a pápa – ma pedig a konfliktusok újabb formái állítják próbatétel
elé, mint például a vallási és nemzetközi terrorizmus. Ezt pedig sokszor zavartalanul
pénzeli a fegyverkereskedelem. Az egyház a fegyverkereskedelmet az emberiségre leselkedő
egyik legsúlyosabb csapásnak tekinti, mely tűrhetetlen módon teszi próbára a szegényeket.
A béke keresztény értelemben véve Isten ajándéka és az ember szabad, értelmes cselekedetének
a gyümölcse. Ezt szolgálja az emberi jogok előmozdítása.
Ferenc pápa idézte
Clemente Rebora 20. századi olasz költő versét „a nyárfa földbe mélyedő gyökereiről”,
melyben Európa képét vélte felismerni. „A gondolat, a kultúra és a tudományos felfedezések
ágainak magasba emelkedése csak a törzs szilárdsága és a mindezt tápláló mély gyökerek
révén valósul meg. De ha elveszti a gyökereit, a törzs elkorhad, elhal, az ágak pedig
lehajlanak és földre zuhannak. A jövő felé vezető úthoz szükség van a múltra, a mély
gyökerekre – hangsúlyozta a pápa – amit segít a bátorság, hogy ne rejtőzzünk el a
jelen és annak kihívásai elől. A gyökerek az igazságból táplálkoznak, mely a valóban
szabad, emberi és szolidáris társadalom táplálékát, életnedvét adja.
Másfelől
pedig az igazság felhívást intéz az alapfeltételeiben megingathatatlan lelkiismerethez,
ami képes felismerni saját méltóságát és meg tud nyílni az abszolútum előtt. Így lesz
a mások és önmaga javára hozott alapvető választások forrása és a felelős szabadság
helye. Szükséges szem előtt tartani – szögezte le a pápa – hogy az igazság keresése
nélkül bárki önmaga és saját cselekedete mértékévé válik, ami megnyitja az utat a
jogok szubjektív értelmezése számára, így az emberi jog fogalmát, mely önmagánál fogva
egyetemes jellegű, az individualista jog eszméje helyettesíti. Ez a mások iránti lényegi
nemtörődömséghez és a közömbösség globalizációjához vezet, amit olyan önzés szül,
mely az igazság befogadására képtelen ember elgondolásának a gyümölcse”.
A
közönyös individualizmusból születik a bőség kultusza és ez megfelel a leselejtezés
kultúrájának, amelyben elmerültünk. Túl sok dologgal rendelkezünk, amelyekre gyakran
nincs is szükségünk, de nem vagyunk képesek hiteles emberi kapcsolatokat építeni,
amelyek az igazságra és a kölcsönös tiszteletre épülnek. Egy sérült Európa képe áll
előttünk, a múlt számos megpróbáltatásával és a mai válsággal együtt, amely úgy tűnik,
nem képes a korábbi életerővel és energiával szembe nézni a problémával. A kissé fáradt
és pesszimista Európa úgy érzi, elárasztja a sok újdonság, amely más kontinensekről
érkezik.
A pápa a következő kérdéseket tette fel Európának: Hol van az életerőd?
Hol van az a belső indíttatás, amely átlelkesítette és naggyá tette a történelmedet?
Hol van kíváncsi vállalkozó szellemed? Hol van az igazság iránti szomjad, amelyet
eddig nagy lelkesedéssel közvetítettél a világ felé? A kérdésekre adott választól
függ ugyanis a kontinens jövője. Az Európa Tanácsnak és intézményeinek elsődleges
jelentőségű szerepe van a kérdések megválaszolásában. Utalt a pápa az Emberi Jogok
Európai Bíróságára, amely Európa „lelkiismerete” az emberi jogok tiszteletben tartása
terén. Annak a kívánságának adott hangot, hogy ez a lelkiismeret egyre jobban érlelődjön,
nem pusztán a különböző felek egyetértése alapján, hanem a mély gyökerek figyelembe
vételének gyümölcseként is, amire az alapító atyák a mai Európát építeni akarták.
Ezt követően a pápa szólt Európa jelenlegi kihívásairól, amelyek állandó kreativitásra
ösztönöznek bennünket, hogy a gyökerek termékenyek legyenek a mában és irányuljanak
a megálmodott jövő felé. A kihívások közül a multipolaritás, vagyis a kulturális,
vallási és politikai szempontú több pólusosság illetve a transzverzalitás, a különböző
vélemények figyelembe vétele témáit érintette.
Európa történetét felfoghatjuk
úgy, mint bipolaritást, vagy még inkább mint három pólusosságot (az ősi felfogás szerint:
Róma, Bizánc, Moszkva) és ezzel a szemlélettel – amely geopolitikai, leigázó és leszűkítő
nézet eredménye – értelmezhetjük a jelent és fordulhatunk a megálmodott jövő felé.
Ma jogosan beszélhetünk többpólusú Európáról. Az építő és a bomlasztó feszültségek
számos kulturális, vallási és politikai pólus között jelennek meg. Ma Európának eredeti
módon kell „globalizálnia” ezt a sokpólusúságot. A kultúrák nem feltétlenül egyeznek
meg az egyes országokkal. Némelyben együtt vannak különböző kultúrák, míg bizonyos
kultúrák több országban is megjelennek.
A többpólusúság eredeti módon történő
globalizálása magával hozza az építő jellegű harmónia kihívását, amely mentes a hegemóniáktól.
Ezek látszólag elősegítik az utat, de végülis tönkreteszik a népek kulturális és vallási
eredetiségét.
Az európai többpólusosságról beszélni annyit jelent, hogy népekről
beszélünk, amelyek megszületnek, növekednek és a jövő felé irányulnak. Az európai
multipolaritás globalizációjának feladatát nem képzelhetjük el a gömb formájával,
amelyben minden egyenlő és rendezett, de amely leszűkítő jellegű, mivel minden pontja
egyenlő távolságra van a központtól. Ehelyett a poliéder formájával képzelhető el,
amelyben minden rész harmonikus egysége megőrzi az egyes részek sajátosságát. Ma ezt
a sokpólusú Európát nem lehet sem elképzelni, sem felépíteni anélkül, hogy ezt a multipoláris
valóságot felvállalnánk. A másik kihívás a transzverzalitás. Itt a pápa egy személyes
élményét osztotta meg a hallgatósággal. A különböző európai országok politikusaival
való találkozása során felfigyelt arra, hogy a fiatal politikusok más szempontból
néznek szembe a valósággal, mint idősebb kollégáik. Lehet, hogy hasonló dolgokat mondanak,
ám a megközelítés eltérő. Megfigyelhető ez a különböző pártok fiatal politikusainál.
Ez a tapasztalat egy olyan mai európai valóságra mutat rá, amelyet nem lehet figyelmen
kívül hagyni a kontinens megszilárdításának útján és jövőjének tervezésekor. Ezt a
transzverzalitást minden területen figyelembe kell venni.
Párbeszéd nélkül
ezt nem lehet megvalósítani és itt a nemzedékek közötti dialógusra is szükség van.
A vélemények és a gondolkodás sokfélesége álljon a harmonikusan egyesült népek szolgálatában.
A transzverzális kommunikációhoz nemcsak nemzedékek közötti empátiára van szükség,
hanem a növekedés történelmi módszertanára is. Európa mai politikai világában terméketlennek
tűnik a párbeszéd a belső (politikai, vallási, kulturális) szervei között. A történelem
ma megkívánja a struktúrákból való kilépés képességét. Egy olyan Európa, amely csak
zárt csoportok egymás közötti párbeszédére szorítkozik, félúton jár. Fiatalos lelkület
szükséges, amely elfogadja a különböző véleményeket.
A pápa örömmel fogadta
az Európa Tanács szándékát a kultúra- és vallásközi párbeszéd előmozdítására a kultúrák
közötti párbeszéd vallási dimenziójáról szervezett találkozókon keresztül. Ezek alkalmat
jelentenek a nyílt, tiszteletteljes és a feleket gazdagító véleménycserére a különböző
származású, etnikai, nyelvi és vallási hagyományú személyek és csoportok között a
megértés és a kölcsönös tisztelet szellemében. E logika szerint kell értelmezni azt
a hozzájárulást, amelyet a kereszténység nyújt ma az európai kulturális és társadalmi
fejlődéshez a vallás és a társadalom közötti megfelelő kapcsolat területén.
A
keresztény szemlélet szerint értelem és hit, vallás és társadalom arra kapott meghívást,
hogy kölcsönösen megvilágosítsa, támogassa egymást, megtisztítva egymást az ideológiai
szélsőségektől. Az európai társadalom csak hasznát láthatja e két terület felélénkített
kapcsolatának, egyrészt a vallási fundamentalizmussal való szembenézés területén,
másrészt, hogy elkerülje az értelem „leszűkítését”. Számos olyan aktuális téma van,
amelyben kölcsönösen gazdagodhat mindkét fél. Ferenc pápa javaslatot tett az Európai
Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európa Tanács közötti együttműködésre több
területen is, mint pl. az emberi jogokról szóló etikai reflexió és az emberi élet
védelme.
Tanulmányozásra szorul és közös elkötelezettséget igényel a mai világ
számos kihívása, mint a bevándorlók befogadása, akiknek elsősorban emberi méltóságát
kell elismerni. Súlyos problémát jelent a munkahiány, a magas ifjúsági munkanélküliség
és a munka méltóságának kérdése.
A Szentatya annak a kívánságának adott hangot,
hogy új társadalmi és gazdasági együttműködés alakuljon ki, amely mentes mindenfajta
ideológiai befolyástól, és amely szembe tud nézni a globalizált világgal, életben
tartva a szolidaritás és a kölcsönös segítőszeretet lelkületét, amely jellemző volt
Európa arculatára köszönhetően a kontinens fejlődéséért fáradozó száz és száz ember
– köztük szentek – nagylelkű tevékenységének az évszázadok során. Vállalkozói tevékenységükön,
nevelési, segítségnyújtási elkötelezettségükön keresztül és az ember szolgálata által
fontos viszonyítási pontot jelentenek a szegények számára, akik Európában élnek. Nemcsak
kenyérre van szükségük, amely az egyik alapvető jog, hanem saját életük értékének
újra felfedezésére, amelyet a szegénység elfeledtet. Szükség van továbbá a munkából
származó méltóság visszanyerésére is.
A pápa ezután reflexióra buzdított és
együttműködést kért a környezet védelme területén.
Beszéde végén kijelentette,
hogy a Szentszék tovább kívánja folytatni az együttműködést az Európa Tanáccsal, amely
alapvető szerepet tölt be Európa jövő nemzedékei gondolkodásának formálásában. Egyfajta
„új agorát” kell kialakítani, ahol minden civil és egyházi csoport szabadon szembesítheti
nézeteit az egyes területek megkülönböztetésében és az álláspontok sokszínűségében,
amelyet az igazság iránti vágy és a közjó építése hat át. A kultúra mindig a kölcsönös
találkozásból születik, amelynek célja, hogy ösztönözzön az intellektuális gazdagságra
és a kreativitásra. Ferenc pápa annak a reményének adott hangot, hogy Európa újra
felfedezi történelmi örökségét és gyökereinek mélységét, felvállalva élő többpólusosságát
és párbeszédet folytató sokszínűségét (transzverzalitását), valamint, hogy újra rátalál
a fiatal lelkületre, amely termékennyé és naggyá tette.