„Új ég és új föld vár ránk” – Ferenc pápa katekézise a szerda délelőtti általános
kihallgatáson
Az egyházi év utolsó
szerdai általános kihallgatásán Ferenc pápa a végső dolgokról, az egyház jövőjéről,
az új égről és az új földről tanított. Az egyház nem statikus jelenség, hanem a történelem
útján halad végső célja, a Mennyek Országa felé, melynek az egyház itt a földön csírája
és kezdete. Ennek a képnek az értelmezése során az ember megadja magát, hiszen éppen
csak megsejtheti a titok ragyogását, mely fölötte áll az érzékeinknek. Önkéntelenül
is kérdések születnek bennünk: Mikor lesz ez a végső átmenet? Milyen lesz az egyház
új arculata? Mi lesz az emberiséggel? És a teremtett világgal? Ezek a kérdések azonban
nem újak, az apostolok is feltették már a kérdést Jézusnak: Mikor történnek meg mindezek?
A
választ Ferenc pápa először a „Gaudium et spes” zsinati tanításban kereste: „Nem tudjuk,
mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját
nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntől eltorzult alakja, de halljuk, hogy Isten
új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik, s melynek boldogsága
betölti, sőt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely feltör az emberi szívekből”. Íme
a cél, ami felé tart az egyház: az új Jeruzsálem, a Paradicsom. Nem annyira helyről,
hanem lélekállapotról van szó, amelyben a legmélyebb várakozásaink túláradóan teljesülnek.
Isten öröme, békéje és szeretete tölt majd el. Szép dolog erre az Égre gondolni –
lelkesített a pápa.
Katekézise második pontjaként a földi és a mennyei egyház
kapcsolatáról és közösségéről beszélt. Akik Isten színe előtt vannak, azok közbenjárnak
értünk, mi pedig itt a földön a jócselekedeteket, az imádságot és az eucharisztiát
ajánljuk fel, hogy enyhítsünk azok lelki gyötrelmein, akik a végső boldogságra várakoznak.
A keresztény távlatban ugyanis – pontosított a pápa – a kérdés már nem az, hogy valaki
meghalt-e vagy sem, hanem hogy Krisztusban van-e, vagy nem? Ez az üdvösségünk és boldogságunk
meghatározó eleme.
Harmadik pontként Ferenc pápa a teremtett világnak ez eljövendő
új életből való részesedését értelmezte. A szentírás tanúsága szerint a csodálatos
isteni terv ugyanis az egész körülvevő világot érinti. Pál apostol tanítja, hogy „a
természet, vagyis az egész teremtett világ fölszabadul a mulandóság szolgai állapotából
Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21). Más szövegek az „új ég és az új
föld” képét említik abban az értelemben, hogy a teljes mindenség megújul és megszabadul
egyszer s mindenkorra a rossztól és magától a haláltól is. Az ígéret szerint tehát
nem a mindenség megsemmisüléséről van szó, hanem az élet, az igazság és a szépség
szerinti beteljesülésről. Mindezeket szem előtt tartva gondoljunk csak arra – zárta
katekézisét a pápa – hogy milyen csodálatos adomány az egyházhoz tartozni. Szűz Mária,
az Egyház Anyja segítsen bennünket testvéreink között a reménység és bizalom örömteli
jelévé lenni.