Keresztények és muzulmánok fogjanak össze az erőszak ellen – Ferenc pápa látogatása
a Török Vallásügyi Hivatalban
A vallási vezetők
kötelessége, hogy fellépjenek az emberi méltóság és jogok megsértése ellen. Az emberi
élet szent, ezért a vallási indokból elkövetett erőszakot a leghatározottabban el
kell ítélni, mert a Mindenható az élet és a béke Istene. Az Istent imádóknak pedig
testvérként kell együtt élniük, az etnikai, vallási, kulturális vagy ideológiai különbözőségek
dacára – hangoztatta Ferenc pápa pénteken délután Ankarában, a Török Vallásügyi Hivatalban
(Diyanet) mondott beszédében. A Diyanet elnöke, Mehmet Görmez fogadta a pápát a hivatalban,
majd a magánbeszélgetést követően a sajtó nyilvánossága előtt köszöntötte őt.
A
Diyanet a legmagasabb szunnita iszlám vallási hatóság Törökországban. Mint ismeretes,
a lakosság 99,8%-a muzulmán, ennek ellenére az ország laikus állam, mióta Atatürk
1924-ben eltörölte a Kalifátust és az iszlám törvény minisztériuma helyére fölállította
a Vallásügyi Hivatalt. A katolikusok mindössze 53 ezren vannak. 1923 óta minden vallási
kisebbség egyenlő jogokat élvez Törökországban. Az alkotmány garantálja a lelkiismereti,
vallási és véleménynyilvánítási szabadságot minden állampolgára számára.
Ferenc
pápa beszédében rámutatott, hogy a vallási vezetők között a jó kapcsolat és a párbeszéd
óriási jelentőségű. Azt üzeni, hogy igenis lehetséges a kölcsönös tisztelet és barátság
a különböző vallási csoportok között. Erre ma égető szükségünk van, amikor a vallási
és etnikai háborúk és konfliktusok ölnek és pusztítanak világszerte, amikor az éhség
és a szegénység százmilliókat sújt, a környezetet pedig súlyos károk érik.
Igazán
tragikus a helyzet a Közel-Keleten, főként Irakban és Szíriában, ahol nyomasztó a
humanitárius válság. Sok gyermek, édesanya, idősek, kitelepítettek és menekültek esnek
áldozatul az erőszaknak. Nagy aggodalomra ad okot a tény, hogy egy szélsőséges és
fundamentalista csoport egész közösségeket – köztük a keresztényeket és a jazidiakat
– embertelenül üldözi etnikai és vallási hovatartozásuk miatt. Elűzték őket otthonaikból,
menekülniük kellett, hogy mentsék életüket és ne kelljen megtagadniuk hitüket. Az
erőszak lesújtott a szent épületekre, vallási jelképekre és kulturális örökségükre
is, mintha minden nyomot el akarnának törölni, eltüntetve a másik emlékezetét is –
sorolta szomorúan a pápa.
Az erőszakot csak összefogással lehet legyőzni, a
kormányok, a politikai és vallási vezetők, a civil társadalom és minden jóakaratú
ember részvételével. A keresztények és a muzulmánok felbecsülhetetlen lelki értékek
letéteményesei, melyek között hasonló vonásokat is találunk: az irgalmas Isten imádása,
utalás Ábrahám prófétára, az imádság, az alamizsna, a böjt. Ha ezeket őszintén megéljük,
akkor átalakíthatjuk az életünket és szilárd alapot teremthetünk az emberi méltóság
és testvériség számára. Mindkét vallás elismeri az emberi személy szent mivoltát,
és ez együttérzésre, szolidaritásra és tényleges segítségre ösztönöz a rászorulók
iránt. A pápa elismerését fejezte ki az egész török népnek, muzulmánoknak és keresztényeknek,
a konfliktusok elől menekülő emberek százezreinek befogadásáért.
A Szentatya
örömmel állapította meg azt is, hogy jók a kapcsolatok a Diyanet és a Vallásközi Párbeszéd
Pápai Tanácsa között. A további együttműködést bátorítva megállapította: minden olyan
kezdeményezés, amely az őszinte párbeszédre irányul, a remény jele egy olyan világ
számára, amelynek nagy szüksége van a békére, a biztonságra és a jólétre.