Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: Az egyház anya, nincs szüksége szervezeti ábrára
Több napos szünet
után kedd reggel Ferenc pápa ismét misézett és homíliát mondott a Szent Márta Ház
kápolnájában. A szentleckében (Iz 40,1-11) Izajás próféta a babiloni fogság utáni
gyötrelmek idején vigasztaló üzenettel fordul a népéhez. Ferenc pápa ehhez fűzte felszólítását:
„nyissuk meg az ajtót az Úr vigasztalása előtt! Az embereknek szüksége van a vigasztalásra.
Az Úr jelenléte már maga vigasztalás. De van vigasztalás a gyötrelmek idején is! Sajnos
mi sokszor elmenekülünk a vigasz elől, bizalmatlanok vagyunk, kényelmesek a dolgainkban,
hiányosságainkban és még a bűneinkben is. Ez a mi saját területünk! Ellenben amikor
eljön a Szentlélek és eljön a vigasztalás, ez egy olyan állapotba visz bennünket,
amit mi már nem tudunk ellenőrizni: ez valóban ráhagyatkozás az Úr vigasztalására.
A legerősebb vigasztalás az irgalmasság és a megbocsátás vigasztalása”. A pápa
Ezekiel próféta könyvének 16. fejezetére utalt, melyben Isten a nép bűneinek a felsorolása
után megígéri: „De én nem hagylak el, még többet adok neked, ez lesz az én „bosszúállásom”:
a vigasztalás és a megbocsátás bosszúja”. „Jó dolog ezt megismételni: hagyjuk, hogy
az Úr megvigasztaljon minket, mert ő az egyetlen, aki vigasztalni tud” – állapította
meg a pápa. „Hozzászoktunk ahhoz, hogy saját készítésű apró kis vigasztalásokat veszünk
bérbe, melyek persze nem használnak semmit”.
Az olvasmány után Ferenc pápa
az eltévedt bárány jól ismert evangéliumi példázatát (Mt 18,12-14) értelmezte a prófétai
vigasztalás tükrében. „Fölteszem magamnak a kérdést – kezdte – milyen az egyház vigasztalása.
Amikor valaki vigaszra lel és megérzi az Úr bocsánatát, az egyház ünnepel, boldog.
Miként az evangélium pásztora, aki kimegy megkeresni az eltévedt bárányt. De megtehette
volna azt is, hogy jó gazdagént számadást készít: 99 bárány megvan, s hogy egy elveszett,
az nem baj, a mérleg a fontos, a nyereség és veszteség összevetése. Na jól van, mehetünk
így tovább!
De nem, mert pásztor-szíve van, kimegy tehát megkeresni azt az
egyet, míg meg nem találja és aztán ünnepet rendez, örömteli ünnepet”.
„Kimenni
és megkeresni a távoli fivéreket és nővéreket, ez az egyház öröme. Így az egyház anyává
lesz, termékennyé válik” – mondta a pápa. De amikor nem teszi ezt, amikor bezárkózik
önmagába, talán mert szépen megszervezte önmagát, akkor ez egy szép organigram, egy
szép szervezeti ábra. Látszólag minden a helyén van, minden rendes és tiszta, csak
éppen hiányzik az öröm, hiányzik a béke, és így az egyház bizalmatlan, szorongó lesz.
Az ilyen egyházban több a vénkisasszony, mint az anya, ez az egyház nem szolgál, ez
egy muzeális egyház. Az egyház öröme a szülés öröme, hogy életet adjon. Az egyház
öröme az, hogy elmegy megkeresni az eltévedtet, az egyház öröme a pásztor, egy anya
gyengédségének az öröme”.
Izajás próféta szövegének a vége – magyarázta a pápa
– ezt a képet idézi: mint pásztor legelteti a nyájat és karjával összetereli őket.
Ez az egyház öröme: kilép és termékennyé lesz. Az Úr adja meg a munka örömét nekünk,
az anya-egyház termékenysége fölött örvendező keresztényeknek és őrizzen meg bennünket
attól, nehogy a szomorú, türelmetlen, bizalmatlan és szorongó keresztények állapotába
zuhanjunk, akiknek mindenük tökéletesen megvan az egyházban, csak éppen nincs „gyermekük”.
Az Úr vigasztaljon meg bennünket az anyaegyház vigaszával, vigasztaljon bennünket
az Úr gyengédségével” – zárta kedd reggeli szentmiséjének homíliáját Ferenc pápa.