2014-12-11 13:47:38

Isten úgy szeret bennünket, mint egy édesanya, ne bocsássuk áruba a kegyelmet – kérte a pápa csütörtök reggeli homíliájában


RealAudioMP3 Isten szeretete ingyenes, de mi gyakran ellenőrzésünk alá akarjuk vonni ezt a kegyelmet egyfajta spirituális könyvelés részeként – fogalmazott Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén. Isten üdvözíti népét, de nem távolról, hanem közel lépve hozzá, gyengédséggel. A Szentatya Izajás próféta szavaiból (Iz 41,13-20) indult ki homíliájában.

Isten közelsége olyan mint egy édesanya, aki párbeszédet folytat gyermekével, aki bölcsődalt énekel gyermekének gyermekhangon, lehajol hozzá az ő szintjére. Nevetségesnek is tűnhet, ha valaki nem érti, hogy milyen nagyszerű dologról van szó: „Ne félj, te férgecske, Jákob” (Iz 41,13). Egy édesanya is hányszor mondja ezt gyermekének, miközben megsimogatja őt! – jegyezte meg a pápa. Isten is így tesz, ez az ő gyengédsége. Olyan közel van hozzánk, hogy ezt anyai gyengédséggel fejezi ki.

Isten szeretete ingyenes, ahogy az édesanyáé is gyermeke iránt. A gyermek pedig hagyja szeretni magát, ez Isten kegyelme. Mi azonban gyakran, hogy biztosak legyünk benne, ellenőrzésünk alá akarjuk vonni a kegyelmet. A történelemben és saját életünkben is fennáll a kísértés, hogy áruba bocsássuk a kegyelmet, mint egy ellenőrizhető dolgot – állapította meg Ferenc pápa. Magunknak meg talán ezt mondjuk: „Én sok kegyelmet kaptam” vagy „Tiszta a lelkem, kegyelemben élek”.

Így aztán Isten közelségének ez a szép igazsága ún. spirituális könyvelés részévé válik. Mondván: „Ezt azért teszem, mert 300 nap kegyelemhez jutok általa…Azt meg azért teszem, mert ennyi meg ennyi kegyelmet nyerek és így sok kegyelmet összegyűjtök”. De ez lenne a kegyelem? Egy árucikk? – tette fel a kérdést a pápa. Úgy tűnik. A történelemben Isten népéhez való közelségét elárultuk önző magatartásunkkal, azzal, hogy ellenőrzésünk alá akartuk vonni és áruba akartuk bocsátani a kegyelmet.

A pápa emlékeztetett azokra a csoportokra, amelyek Jézus idejében tették ugyanezt: a farizeusokra, akik a számos törvény rabjaivá válva ráterhelték ezeket a nép vállára; a szadduceusokra politikai ígéreteikkel; az esszéneusokra, akik nagyon jók voltak, de annyira féltek, hogy nem mertek kockáztatni és végül kolostoraikban elszigetelték magukat; a zelótákra, akik számára Isten kegyelme felszabadítási háború volt, amely egy másik módja a kegyelem áruba bocsátásának.

Isten kegyelme viszont másféle: közelség és gyengédség. Mindig erre a szabályra van szükség. Ha te az Úrral való kapcsolatodban nem érzed, hogy gyengéden szeret, akkor még valami hiányzik, nem értetted még meg, hogy mi a kegyelem, nem kaptad még meg a kegyelmet, amely ez a közelség – mutatott rá Ferenc pápa. Majd felidézett egy sok évvel ezelőtti gyónást, amikor egy asszony azzal gyötörte magát, hogy érvényes volt-e a szabályok betartása szempontjából az a szentmise, amelyen szombaton este részt vett egy esküvőn, de ahol a vasárnapi olvasmányok hangzottak el. A válasz így hangzik: „Asszonyom, az Úr nagyon szereti magát. Elment a szentmisére, áldozott, Jézussal volt együtt… Legyen nyugodt, az Úr nem egy kereskedő, az Úr szeret és közel van hozzánk.”

Szent Pál erőteljesen fellép a törvény ilyenfajta szelleme ellen, vagyis amikor azt mondom: „Én igaz vagyok, ha ezt és ezt teszem. Ha pedig nem, akkor nem vagyok igaz.” Ehelyett azért vagy igaz, mert Isten közel lépett hozzád, megsimogatott, mert gyengéden szép dolgokat mond neked – állapította meg Ferenc pápa. Ez a mi igazságunk, ez Isten közelsége, ez a gyengédség és szeretet. Még akkor is ha nevetségesnek tűnhet, Isten nagyon jó. Ha lenne bátorságunk megnyitni szívünket Isten gyengédségére, mennyi, de mennyi lelki szabadsággal rendelkeznénk! Ma ha van egy kis időtök otthon, vegyétek kezetekbe a Bibliát: Izajás 41. fejezetének 13-20 versét és olvassátok el. Ez Isten gyengédsége, aki mindannyiunknak bölcsődalt énekel, mint egy édesanya – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(sv)








All the contents on this site are copyrighted ©.