Ferenc pápa beszéde a Vakok és Látássérültek Olasz Egyesületének Nemzeti Tanácsához:
„azért vagyunk, hogy kapcsolatot teremtsünk és tartsunk egymással”
Szombaton délben fél
egykor a Kelemen-teremben fogadta a pápa a Vakok és Látássérültek Olasz Egyesülete
Nemzeti Tanácsának mintegy száz tagját, a vakok védőszentje, Szent Lúcia emléknapján.
A pápa hozzájuk intézett beszédében Szent Lúcia életének emberi értékeire emlékeztette
őket: „Egyesületetek elnöke Szent Lúciára hivatkozott, noha ti nem egyházi szervezet
vagytok, de a találkozásra a ti kérésetek miatt kerül sor éppen ma, Luca napján. Néhány
emberi szempontot szeretnék kiemelni az ő életéből. Szent Lúcia példamutató módon
élt a Krisztusban való hite révén, élete azonban mindenki által elfogadható”.
„Lúcia
mindenekelőtt egy olyan értéket sugall, amely mindenki számára fontos, ez pedig a
bátorság. Ő egy fiatal, védtelen nő volt, aki nagy bátorsággal nézett szembe
a kínzásokkal és az erőszakos halállal. Bátorsága a föltámadt Krisztustól ered, akivel
eggyé lett és a Szentlélektől, aki benne lakott. Mindenkinek szüksége van a bátorságra,
hogy szembenézzen az élet kihívásaival. Különösképpen a vakok és gyengénlátók ne zárkózzanak
önmagukba, ne öltsék magukra az áldozati bárány szerepét, hanem nyíljanak meg mások,
a társadalom felé, hogy megtanulják megbecsülni azt a képességet, amit az Úr mindenkinek
a saját helyén ad és, amiből senkit nem zár ki! Ehhez azonban bátorság és lelkierő
kell!”
„A második dolog, amit Szent Lúcia sugall nekünk – folytatta a pápa
– az a tény, hogy ő nem volt egyedül, hanem egy közösséghez tartozott, egy olyan testnek
volt ő tagja, aminek a feje Krisztus volt. Ennek is megvan a maga emberi vetülete.
Ti egy egyesület tagjai vagytok és ez egy érték. Az egyesület nem az egyének összegzése,
annál sokkal több. Ma nagy szükség van örömmel és elkötelezettséggel élni a közösségi
dimenziót, mert ez napjainkban hanyatlóban van. Csoportot alkotni, szolidárisnak lenni,
találkozni egymással, megosztani a tapasztalatokat, közös forrást teremteni - mindez
egy nép civil örökségének a része. Sokszor éppen a nehézséggel és fogyatékkal élők
mondhatják el a többieknek saját tapasztalatuk alapján, hogy nem vagyunk egyedüliek,
elszigeteltek, hanem azért vagyunk, hogy kapcsolatot teremtsünk és tartsunk egymással.
A fogyatékos személyek jelenléte mindenkit arra szólít fel, hogy közösséget teremtsen,
sőt, hogy ahhoz tartozzon, és fogadjon el másokat a korlátaival együtt. Hiszen mindenkinek
vannak adottságai, de korlátai is.”
„Harmadsorban Szent Lúcia azt tanítja nekünk
– mondta a pápa – az élet arra való, hogy elajándékozzuk. Ő megélte ezt a vértanúság
szélsőséges formájában, de az önátadás maga egyetemes érték, az igazi boldogság titka.
Nem a birtoklás, sem a cselekvés révén leszünk önmagunkká, hanem a szeretet, vagyis
az önátadás révén. Itt rejlik Lúcia nevének a titka, hiszen a neve „világosat” jelent,
amilyen mértékben adomány lett mások számára. Végeredményben minden személy egy drága
ajándék!”
„Kedves Barátaim – zárta beszédét a pápa – az ilyen értékek szerinti
élet mellett is lehetnek félreértések, szembemehetünk az árral is, ez ne lepjen meg
bennünket. A tanúságtétel mindig kikéri a személyes árát. A mai individualista kor
azt kockáztatja, hogy megfeledkezik a közösségről, önmaga odaajándékozásáról. Ezért
küzdeni kell, Szent Lúcia példájával és közbenjárására” – fejezte be a vakok és gyengénlátók
olasz egyesületének a tagjaihoz intézett beszédét Ferenc pápa.