Ferenc pápa látogatása és szentmiséje a római Szent József plébánián: „Ne távolítsátok el a mise alatt síró gyerekeket a templomból, mert az ö sírásuk a legjobb prédikáció”

Ferenc pápa, mint Róma városának püspöke advent harmadik vasárnapján, délután ez alkalommal az Urbs hatodik plébániáját kereste fel, a Vatikán mögött fekvő Primavalle városrész „San Giuseppe all’Aurelio” népes plébániáját. A hívek a templomuk előtt hatalmas nagy transzparenssel köszöntötték a Szentatyát 78. születésnapja alkalmából, mely december 17-re, szerdai napra esik. A plébánia épületében a pápa a helyi oblátusok gondozásában álló idősek otthonát is meglátogatta: „Mi vagyunk a múlt század – mondta nekik derűsen a pápa – és „ők a jövő”, utalt arra a 80 házaspárból álló csoportra, akiknek a gyermekeit a Szent József plébánián az elmúlt évben keresztelték meg. Ferenc pápa a szentmise előtt beszélgetésbe elegyedett az egyes plébániai csoportokkal. Visszaemlékezett a hetven évvel ezelőtti elsőáldozására és elmondta, hogy amikor „az elsőáldozásra őt felkészítő nővér meghalt 1987. október 17-én, akkor elment hozzá és a holtteste mellett imádkozott, mert ő vezette el Jézushoz”.

Ferenc pápa az idén megkeresztelt kicsik szüleinek elmesélte, hogy őt az argentin szokásoknak megfelelően nyolc nappal a születése után, pontosan Karácsony napján keresztelték meg. Majd a beszélgetések után a szentmise előtt meggyóntatta a plébániai hívek egy kisebb csoportját, öt személyt.

Homíliájában a keresztény örömről, az imádságról, a hálaadásról és a felebarátnak nyújtott segítségről beszélt. Advent harmadik vasárnapja már elővételezi a Karácsony örömét, jóllehet az öröm az egész keresztény élet sajátossága. Ilyen lehet az a derűs, nyugodt öröm, mely megmaradhat még a nehézségek közepette is, amikor az öröm békévé alakul át. Egy igazi keresztény nem veszti el soha a békét, mert ez a béke az Úr adománya. Igen, az örömhöz hozzátartozik a nagy ünnepi ebéd is, de a keresztény béke az teljesen más dolog”.
„Pál apostol tanítja: „Testvérek, mindig örvendezzetek!” De hogyan lehet mindig örvendezni?” – kérdezte a pápa. Imádkozzatok, szünet nélkül, minden dologban adjatok hálát. A keresztény örömet megtaláljuk az imádságban, az imádságból születik, amikor hálát adunk a sok szép dologért. De vannak emberek, akik nem tudnak hálát adni. Ismertem egy nővért - emlékezett vissza a pápa – most jó távol van ide, aki mindig keresett és talált okot arra, hogy panaszkodjon, siránkozzon, olyannyira, hogy a kolostorában el is nevezték „Suora Lamentela”-nak, Siránkozó nővérnek. A keresztény persze nem élhet így, a keserűség gyászos arcával, hanem – miként a szentek – örvendező arccal! Ők még a szenvedésben is a béke arcát viselik”.

„A keresztény öröm az imádság után a hálaadásból táplálkozik” - folytatta homíliáját Ferenc pápa. Még akkor is adjunk hálát, ha sok rossz dolgot csináltunk, vagy ilyesmi történt velünk! Gondoljunk a jó dolgokra, a családunkban, a munkánkban, az életben!”
„Végül az örömet szolgálja a másoknak nyújtott segítség is, ahogy azt a szentmise olvasmánya sugallja: vigyük el a jó hírt másoknak! Mi keresztények vagyunk, a keresztény szó a Krisztus-ból ered, ami „fölkentet” jelent. Hogy mire? Hogy megcsináljunk valamit, hiszen küldetésünk van egy feladatra, ahogy hallottuk: „bekötözni a megtört szívűek sebeit, meghirdetni a rabszolgák szabadságát, a foglyok szabadon bocsátását, hirdetni az Úr kegyelmi esztendejét”. Olyan sok ember szenved, annyi problémájuk van, vigyük el nekik a békét, Jézus vigasztaló kenetét!”.

Végül a pápa arra intette a római Szent József plébánia híveit, hogy használják fel a Karácsonyig megmaradó alig 13 napot, imádsággal, hálaadással és a mások, főként a betegek és idősek megsegítésével.

Ferenc pápa a Szent József plébánián egy lelkes közösséggel találkozott, kisbabákkal, nagyon sok apró gyermekkel, hittanosokkal és fiatalokkal. A sok gyermek láttán a pápa elmondta, hogy „nagyon bosszantja őt, ha a szentmisén síró gyerekeket el akarják távolítani a templomból. Ne távolítsátok el őket, mert az ő sírásuk a legjobb prédikáció!”.

(vl)