A Római Kúria és Krisztus Teste – a pápa beszéde a Római Kúria tagjaihoz Karácsony alkalmából

Ferenc pápa 15 pontban foglalta össze a Római Kúria lehetséges betegségeinek és kísértéseinek katalógusát, közöttük: a halhatatlanság érzést, a túlzott funkcionalizmust, a mentális és spirituális „megkövülést”. December 22-én délelőtt az Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta a Római Kúria tagjait és beszéddel fordult hozzájuk. A találkozóra minden évben Karácsony ad alkalmat, ilyenkor a pápa karácsonyi jókívánságaival köszönti munkatársait. Az Úr születése kapcsán kiemelte, hogy az ünnep Isten szeretetének, hatalmas kegyelmének és ingyenes megbocsátásának, az alázatosság erejének megnyilvánulása. A Karácsony a fény ünnepe, amelyet nem a „kiválasztottak”, hanem a szegény és egyszerű emberek fogadnak be, akik várták az Úr üdvösségét.

Bocsánatkérés

A Szentatya megemlékezett azokról, akik idén befejezték szolgálatukat a Vatikánban, háláját fejezte ki tevékenységükért, megjegyezve, hogy ezt azért teszi, „mivel személyek és nem csak számok vagyunk”. Köszönetet mondott az Úrnak ezért az évért és alázatosan bocsánatot kért a „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással” elkövetett hibákért. A bocsánatkérésből kiindulva osztotta meg a pápa gondolatait a jelenlevőkkel, hogy támogatást és ösztönzést adjanak egy valódi lelkiismeretvizsgálathoz, amellyel előkészítjük szívünket a Szent Karácsonyra.

Mint minden emberi test, a Kúria is ki van téve betegségeknek, rosszul működésnek, bajoknak

A pápa az egyház mint Jézus Krisztus misztikus Teste képből indult ki beszédében. Jó a Római Kúriára, mint az egyház kis modelljére gondolni, vagyis egy „testre”, amely komolyan és nap mint nap igyekszik egyre élőbb, egészségesebb, harmonikusabb és egységesebb lenni önmagában és Krisztussal – állapította meg. A Kúria egy dinamikus test, amely nem élhet önmaga táplálása és gondozása nélkül. Ha a Kúria, ahogy az egyház is, nem áll élő, személyes, hiteles és szilárd kapcsolatban Krisztussal, akkor olyan hajtássá válik, amely elszárad és lassanként elhal, amit távolra eldobnak. A Kúria arra kapott meghívást, hogy mindig egyre jobb legyen, növekedjen a szeretetközösségben, az életszentségben és a bölcsességben, hogy teljességében meg tudja valósítani küldetését. Mint minden emberi test, a Kúria is ki van téve betegségeknek, rosszul működésnek, bajoknak. Ezért Ferenc pápa beszédében felsorolt a lehetséges kúriai betegségek közül néhányat. Olyan betegségek és kísértések ezek, amelyek meggyengítik az Úrért végzett szolgálatunkat.

A betegségek „katalógusa”

A betegségek „katalógusa” – a sivatagi atyák útját követve, akik ilyen katalógusokat készítettek – segítenek felkészíteni bennünket a kiengesztelődés szentségére, amely mindannyiunk számára egy szép lépés lesz, hogy felkészüljünk Karácsonyra – jegyezte meg Ferenc pápa. Ezt követően 15 pontban vette sorra a lehetséges betegségeket.

1. A betegség, hogy „halhatatlannak”, „felmentettnek”, vagy még inkább „nélkülözhetetlennek” érezzük magunkat

Ennek következtében elhanyagoljuk a szükséges és rendszeres ellenőrzéseket. Az a Kúria, amely nem végez önkritikát, nem napra kész, nem igyekszik jobb lenni, egy beteg test. Hasznunkra lehet, ha rendszeresen látogatást teszünk a temetőkbe és megnézzük sok ember sírfeliratát, akik közül néhányan halhatatlannak, felmentettnek, nélkülözhetetlennek gondolták magukat. Ez az evangéliumi gazdag betegsége és azoké is, akik urakká válnak és azt hiszik, hogy mindenki fölött és nem mindenki szolgálatában állnak. Gyakran ez a hatalom patológiájából, a „kiválasztottak kompexusából” ered, a nárcizmusból, amely lelkesen tekint önmaga képére és nem látja meg Isten arcát másokban. E járvány ellenszere a kegyelem, hogy bűnösöknek érezzük magunkat és teljes szívvel azt mondjuk: „Haszontalan szolgák vagyunk. Nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.” (Lk 17,10)

2. A „mártaizmus” (Mártától ered), a túlzott szorgosság betegsége

Olyan emberek ők, akik elmerülnek a munkában és elkerülhetetlenül elhanyagolják a „legjobb részt”, vagyis hogy leüljenek Jézus lábához (vö. Lk 10,38-42). Ezért hívta Jézus a tanítványait, hogy „pihenjétek ki magatokat egy kicsit” (vö. Mk 6,31). A szükséges pihenés elhanyagolása stresszhez és nyugtalansághoz vezet.

3. Létezik a mentális és spirituális „megkövülés” betegsége is

Olyanokról van szó, akiknek kőből van a szíve és „keménynyakúak” (ApCsel 7,51-60), akik elvesztették belső derűjüket, életerejüket és bátorságukat. Veszélyes elveszteni az emberi érzékenységünket, amely szükséges ahhoz, hogy együtt sírjuk azokkal, akik sírnak és együtt örüljünk azokkal, akik örülnek! – mutatott rá Ferenc pápa a Római Kúria tagjainak. Azok betegsége ez, akiknek az idő múlásával megkeményedik a szíve és képtelenné válik arra, hogy feltétel nélkül szeresse az Atyát és felebarátját (vö. Mt 22,34-40). Kereszténynek lenni annyit jelent, hogy „ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5), vagyis hogy rendelkezünk az alázat, az ajándékozás, az eltávolodás és a nagylelkűség érzéseivel.

4. A túlzott tervezés és funkcionalizmus betegsége

Amikor az apostol mindent alaposan megtervez és azt gondolja, hogy a tökéletes tervezés által a dolgok hatékonyan mennek előre, könyvelővé válik. Szükség van rá, hogy mindent jól előkészítsünk, de anélkül, hogy beleesnénk abba a kísértésbe, hogy a Szentlélek szabadságát bezárjuk és vezessük, amely mindig nagyobb, nagylelkűbb minden emberi tervezésnél (vö. Jn 3,8). Valójában az egyház olyan mértékben marad hűséges a Szentlélekhez, amennyiben nem akarja beszabályozni, háziasítani a Szentlelket, aki a frissesség, a fantázia és az újdonság – hívta fel a figyelmet a pápa.

5. A rossz koordináció betegsége

Amikor a tagok elvesztik az egymás közti szeretetközösséget és a test elveszíti harmonikus működését és józanságát olyan zenekarrá válik, amely csak lármát csinál, mert tagjai nem működnek együtt, nem élik meg a szeretetközösség, a csapatmunka lelkületét. Amikor a láb azt mondja a karnak, hogy „nincs rád szükségem” vagy a kéz a fejnek, hogy „én irányítok”, akkor ez kényelmetlenséget és botrányt okoz.

6. A spirituális Alzheimer kór

az „üdvösségtörténet”, az Úrral való személyes történet, az „első szeretet” (Jel 2,4) elfelejtése. A lelki képesség növekvő hanyatlásáról van szó, mely hosszabb-rövidebb idő alatt súlyos fogyatékosságot okoz az embernek, alkalmatlanná téve őt bárminemű önálló tevékenységre, amikor is - a gyakran képzeletbeli - látásának teljes függőségi állapotába kerül. Azokon láthatjuk ezt, akik elvesztették az Úrral való találkozásuk emlékezetét, akik teljesen a jelen pillanatuktól, szenvedélyeiktől, szeszélyeiktől, mániáiktól függenek, akik falat építenek maguk köré.

7. A versengés és az önteltség betegsége

esetében a látszat, a ruhák színei és az elismerő kitüntetések lesznek az élet elsődleges célkitűzései, elfeledvén Szent Pál szavait: „Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak” (Fil 2,3-4). Ez a betegség hamis „miszticizmus” és hamis „kvietizmus” felé sodorja az embert.

8. Az egzisztentciális tudathasadás betegsége

azoké, akik kettős életet élnek, ami a képmutatás gyümölcse. Jellemzője a középszerűség és a növekvő lelki üresség, amit sem doktori, sem akadémiai fokozatok nem töltenek be. Többnyire azokat érinti, akik elhagyják a lelkipásztori szolgálatot és megelégszenek bürokratikus tennivalókkal, miközben elvesztik kapcsolatukat a valósággal és a konkrét személyekkel.

9. A szófecsérlés, a panaszkodás és a pletykálás betegsége,

amiről már oly sokszor beszéltem, de nem eleget. Ez egy súlyos betegség, mely egyszerű csevegéssel indul, de hamar a konkoly magvetése lesz belőle. A meghunyászkodók betegsége ez, akik nem mernek szemtől szembe beszélni, csak a másik háta mögött.

10. A főnökök istenítésének a betegsége

azoké, akik hízelegnek elöljáróiknak, azt remélve, hogy ezzel elnyerik jóindulatukat. A karrierizmus és az opportunizmus áldozatai ők, akik emberi személyeket tisztelnek és nem az Istent. Csak arra gondolnak, amit el akarnak érni és nem pedig arra, amit meg kellene csinálniuk. Az elöljárókat is sújthatja ez a betegség, amikor a beosztottaknak azért hízelegnek, hogy elérjék az ő alárendeltségüket.

11. A közömbösség betegsége mások iránt,

amikor mindenki csak magára gondol és elveszti az emberi kapcsolatok őszinteségét és melegét. Amikor a tapasztaltabb nem osztja meg a saját tudását a kevésbé tapasztaltabbal, és amikor féltékenységből vagy számításból örömet talál mások bukásában.

12. A gyászos arc betegsége

a mogorva és barátságtalan embereké, akik azt tartják, hogy az ő komolyan vételükhöz búskomor és szigorú arcot kell vágni és főként a gyengébbek és kisebbek felé merevek, kemények és arrogánsak. Ennek a betegségnek a teátrális szigorúság és a terméketlen pesszimizmus a tünete. Ezzel szemben legyünk udvariasak, örömteliek, ne veszítsük el érzékünket a humor iránt és tudjunk nevetni saját magunkon.

13. A felhalmozás betegsége

azt jelenti, hogy az ember a szív egzisztenciális hiányát próbálja anyagi javak felhalmozásával betölteni, jóllehet nincs valódi szüksége rá, csak biztonságérzetből teszi azt, hiszen a „halotti lepelnek nincs zsebe”. A felhalmozás csak megnehezíti és lefékezi a mozgást.

14. A zárt körök betegsége,

ahol a csoporthoz tartozás erősebb, mint a testhez, vagy akár a Krisztushoz tartozás. Ez is jószándékkal kezdődik, de hamar rabszolgává teszi a tagokat és rákos daganattá válik, mely az egész testet veszélyezteti.

15. Az utolsó betegség az evilági nyereség és a magamutogatás,

amikor az apostol a szolgálatát hatalommá alakítja, a hatalmát pedig áruvá teszi, hogy evilági nyereségre vagy még nagyobb hatalomra tegyen szert. Kielégítetlenül próbálja megsokszorozni a hatalmát, ezért képes akár vádaskodni, másokat lejáratni és hitelteleníteni, akár a sajtón keresztül is. Mindezt azért, hogy a másoknál nagyobbnak, többnek mutatkozzon. Sokat árt ez a betegség az egész Testnek, mert saját célja érdekében képes minden eszközt felhasználni.

Ferenc pápa a felsorolás után utalt arra, hogy ezek a betegségek és kísértések veszélyt jelentenek minden keresztény és minden közösség, kúria, kongregáció, plébánia, egyházi mozgalom számára. A gyógyulás csak a Szentlélek által remélhető, aki támogat minden megtisztulási szándékot és segíti a megtérés jóakaratát. Ő az egység előmozdítója. Másfelől a gyógyulás a betegségtudat gyümölcse is lesz, amikor elfogadjuk önmagukat és türelemmel viseljük a gyógyítást.

A Római Kúria tagjai számára tartott karácsonyi beszéde végén a pápa kritika helyett imát kért a papokért és a Szűzanya közbenjárását sebeink gyógyulásáért, majd áldott Karácsonyt kívánt minden munkatársának és családtagjaiknak.

Ferenc pápa beszédének teljes változatát itt találják:

http://hu.radiovaticana.va/news/2014/12/23/ferenc_pápa_beszéde_a_római_kúria_tagjaihoz_karácsony_alkalmából_-/ung-841503

(vl-sv)