Amikor Bergoglio érsek bíboros lett – egy argentin újságírónő emlékezése

14 évvel ezelőtt,  2001. február 21-én kreálta bíborossá II. János Pál pápa Buenos Aires akkori érsekét, Jorge Mario Bergoglio-t. A mából nézve valóban rendkívüli az esemény, hiszen 12 évvel később az egykori argentin bíboros érsek szentté avatta a lengyel pápát. Rádiónk olasz munkatársa felidézi a 14 évvel ezelőtti bíboros-kreálás eseményét azzal a kollégával, Elisabetta Piqué-vel, aki az argentin La Nacion lapnak készített interjút Bergolglio bíboros érsekkel a 2001-es konzisztórium során.       

V: Ebből az alkalomból ismertem meg őt, mert a La Nacion-nak én voltam akkor a római tudósítója. Azt kérték tőlem, hogy csináljak vele egy interjút, amibe ő kivételes módon bele is egyezett. El is készült a riport és én valóban ezen alkalom során ismertem meg őt személyesen. Emlékszem, hogy a (Piazza Navona melletti) Papi Vendégházban csináltam vele az interjút, ahol ő Rómában rendszeresen meg szokott szállni. És rögtön az elején meglepett engem az ő személyisége. Meglepett az alázatos lénye és a világos beszéde. Emlékszem, abban az időszakban, amikor Argentina gazdaságilag összeomlott és az ország nagyon nehéz helyzetbe került, ő mindig nagyon közvetlen módon válaszolt a kérdésekre. Újraolvasva az akkori interjút, a pápa most is ugyanazokat a nagy témákat veszi elő.

K: Akik ott voltak, úgy emlékeznek Bergoglio bíborosra, mint aki, ha nem is félszeg volt, de mintha nem lett volna a helyén. És egyáltalán nem akart semmiféle ünneplést, és azt kérte, hogy ajándék helyett gyűjtsék egybe a neki szánt pénzt és adják Buenos Aires szegényeinek...

V: Pontosan! Ugyanezt csinálta, amikor pápa lett. „Ne gyertek, ne gyertek Rómába a beiktatásomra, üzente haza, hanem az útiköltséget adjátok a szegényeknek!”. Pontosan ezt volt az ő magatartása, mindig az utolsókra gondolt. Aztán ott van a ruhái története! Elődjének, Guarracino érseknek a papi ruháit használta. Mekkora alázat! Emlékszem, még fényképet is készítettem akkor róla, ő a bíborszínű ruhában, és milyen sovány volt akkor!  

K: Igen, annak a napnak a fényképei megható érzéseket keltenek: az immár öreg és beteg pápa, II. János Pál, mára már Szent, aki Bergoglio érsek fejére teszi a bíborosi birétumot, aki aztán 12 évvel később követte őt Péter katedráján. Valóban két rendkívüli személyiség!

V: Igen, azt a képet látva, most is beleborzong az ember! Szinte hihetetlen arra gondolni, hogy II. János Pál pápa, már egészen betegen, neki adja a gyűrűt, aki aztán évekkel később szentté avatja őt. Emlékszem, hogy abban a riportban megkérdeztem tőle: gondolt-e arra, hogy bíboros lesz? Azt válaszolta nekem: „Nem, soha nem jutott eszembe!”. Ő így élt… Kérdeztem: „Bíborossá lenni, azt jelenti, hogy csúcsra érkezni?” - „Nem, nem! – válaszolta. Én vallásosan élek és imádkozom! Nem úgy élek, mint aki megérkezett, mert valamivé lett”. És még azt is mondta: „Minden felemeltetés egy leereszkedést is jelent. Szükség van a megkülönböztetésre, hogy jobban szolgáljak!” Akkor azt kérdeztem tőle: Most ön választó bíboros és egy esetleges következő konklávén, tekintve az ön korát, akár papabilis is lehet!” Erre nevetve válaszolt: „Azt hiszem, hogy ez a pápa, még ha beteg is, még sok évet élhet, fizikailag egy atléta, és lenyűgöző erejű ember”. Ekkor 2001 volt és II. János Pál pápa négy évvel később halt meg.   

K: A közeli konzisztóriumon sokan aláhúzták Ferenc pápa felhívását, mellyel az új bíborosokhoz fordult, felhívását a mérsékletességre, a szolgálatra, ahogyan ő azt kardinálisként élte 12 éven át…

V: Ő mindig hangsúlyozza, hogy a püspök ne legyen egy fejedelem. Tudjuk, hogy Buenos Airesben nem élt az érseki rezidencián, nem akart autót sofőrrel, gyalog ment a városban és metróval… Életét mindig egyszerűség és alázat jellemezte. Mindig példa volt, aki ismerte őt, ezt pontosan tudja.

(vl)